Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-480
*80 országos ölés április 10. 187*. 211 (Derültség) Ha ő maga is belátja, hogy nem volt oly fontos, hogy azt ismételni érdemes lenne : elengedem azt neki. (Derültség.) Azt mondja Chorin Ferencz t. képviselő ur, hogy ezt a közvélemény, tehát a nép, az érdeklettek nem igénylik. Legyen szerencsém Makón a követválasztáskor Vagy máskor, és be fogom bizonyítani, hogy a makói kimaradt nép nemcsak igényli e jogot; de mélyen fájlalja e kimaradást. Csernatony Lajos t. képviselőtársamhoz is van pár szavam. (Halljuk!) Nem azért teszem ezt, hogy lapjában kiadja, beszédemet, ámbár megígérte, hogy ha ellene szólok, egész terjedelmében közli beszédemet. Azt mondja, hogy a suffrage universel oly eszme, mely után törekedni kell, és meg is lesz, — mondja; — de mikor, azt nem mondja. Említi a proletariátust. Ha a suffrage universel oly eszme, melynek előbb-utóbb be kell következni: hozzuk azt be most, mig nincs kifejlesztve a proletarismus. Ha az valóban igaz lenne, hogy a suffrage universelle behozatala — bármikor történjék is az — megrázkódtatással jár, s még is be kell hozni : ugy mielőbb most kell azt behozni, mikor még nincs annyi gyúanyag itt felhalmozva. Győrffy Gyula képviselő ur elvileg elismeri a mi elveink jogosultságát; de utána teszi, hogy nem adja meg opportunitásból. Kérem nekem is volt ily adósom. (Derültség,) Az is elismerte elvben, hogy adós ; de utána tette, hogy nem adhatja meg opportunitásból. (Derültség.) Tehát mit csináljunk ily adóssal ? Vagy elengedjük, vagy exequáljuk. Egyes ember lehet nagy lelkű, de ha egy ily nyers tömeg exequálja a nemzetet saját jogaiért: én nagyon félek, t. ház, hogy az alkotmányosság fizeti meg az executió költségét. íHelyeslés hal felől.) „Isten óvja nagy veszélytől mi szegény hazánkat !" Mindnyájan a valódi parlamentalismust óhajtjuk és mégis az egyedüli utat, mely oda vezet, mert nem olyan mint Róma, hogy minden ut oda vezet, — az egyedüli ut az, melyoda vezet, a suffrage universellet — mégis feladjuk és veszélyesnek tartjuk. Mit tesz ez, t. ház, más szóval? Ez azt teszi, hogy veszélyes a valódi parlanientalismus; ez azt tenné más szóval, hogy a parlamentalismus olyan, mint a betegség : akkor jó ha nincs ; vagy legalább ha nincs valódi. Egyik fél, hogy respublikára vezet, a másik fél, hogy anarchiára vezet, a harmadik fél, hogy absolutismusra vezet. Hát kérem három felé csak nem vezethet! Már hova vezet? Egyik irányba sem vez'et. Hatalmas, boldog, nyugodt j monarchiára vezet, és mert ezt óhajtom, azért I pártolom és óhajtom lelkem mélyéből, meggyőződésemből a suffrage universelt (Helyeslés a szélső bal oldalon.) , Es most az ellenzék benső helyzeterői, erről a benső villongásról kell egy pár szót szólanom. (Halljuk!) Mióta e vita foly, mióta úgyszólván az ellenzék férfiai küzdenek egymással, mintha csak az ellenzék lenne az ellenség: a jobboldal igen nagy figyelemmel kiséri a mi mozdulatainkat. Megengedem, hogy ez nemes részvét; de azt olvasom én ki a jobboldal szemeiből, miszerint azt lesi, hogy mikor törünk már darabokra, mint az összecsapott porezellán tányérok. (Derültség hal felől.) A t. jobboldal aggodalmát én megnyugtathatom ez iránt. Ne tessék félni, hisz abban van a mi erőnk, hogy egymás meggyőződését itt e házban czáfolni is merjük; abban van épen a mi erőnk, hogy egymás ellenében saját egyéni meggyőződésünket vitatni is merjük, ha összeveszünk a belügyi kérdésekben, majd kibékülünk a közjogi alapon. Olyanok vagyunk mi itt t. jobboldal, mint a ruganyosra feszitett drótkötél, melyet a legkisebb érintés végig meglmllámoztat, de azért tessék elszakítani. Olyanok vagyunk mi, t. ház, mint a lánczhid. Ha egy belügyi kérdés robog rajta keresztül, megrázkódik minden izében: hanem a gránitoszlop nyugton kiállja a felülről jövő jégtorlaszokat is. Es én reménylem, t. ház, miképen ezen hid elég erős és elég tartós arra, hogy bizton átvezesse az egész nemzetet a tiszta parlamentalismus és a valódi alkotmány révpartjára. Most még a kormány irányában kell egy tényt constatálnom. Midőn az ellenzék rálépett azon útra, melyen most halad, hogy ismert eljárásával feltartóztassa a jogszoritó választási törvények életbeléptetését : az igen t. kormány egy csomó törvényjavaslatot mutatott fel, mondván : Nézd ellenzék és halld Európa! ezek mind reformjavaslatok; köztök van a Ludoviceum ügye, a fővárosok ügye, köztük van az ínségesek segélyezésének ügye, s tömérdek más reformügy, mind olyanok, melyek az ország boldogságát és előhaladását tárgyazzák. Már most figyelj ellenzék: vagy elhagyod eljárásodat, s akkor életbe lépnek e javaslatok: vagy megmaradsz eljárásod mellett: de akkor halld Magyarország, halljátok baloldali választókerületek : az ellenzék volt annak oka, hogy a reformkérdések meg nem oldattak. A jobboldali lapok oly szívesek voltak, hogy ezen kimondott jelszót rögtön elhitték, elvitték. Belefújtak a trombitákba, ki vékony, ki vastag hangon, mintha egy orgonának sípjai lennének, melyek egy pedalléval vannak összeköttetésben. Hirdették a világnak, hogy az ellenzék meggátolta a reformokat. Egyszere mélyen 27*
