Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-480

480. országos ülés április 10. 1S72. 207 a törvény meg nem gyógyít, meggyógyítaná a I tapasztalás. A nőknek, mint nőknek én átalában nem adok szavazati jogot. Hogy miért nem ? részleteit akkor mondom el, mikor a nőemancipatióról lesz szó, midőn a női emaneipatió lesz napirenden. A női emancipatióról pedig átalában az a véleményem, hogy ez inkább társadalmi kérdés, tehát ennek megoldására inkább van hivatva a társadalom, mint a törvényhozás. A társadalom, t. ház, szűkebb, erősebb korlátokat szab, mint a törvény. A hol a törvény elitélő szava végződik: ott a becsületesség határa még nem rögtön következik : „a becsületesség utain ismét messze kell haladnunk, mig rábukkanunk a „lovagiasságra" ; ezen ismét belül esik a „tiszteletre méltóság." És ime, tisztelt ház, már csaknem végére jutottunk azon erkölcsi tulajdonoknak, melyek a férfiút a teremtésben kiválóvá teszik; de még kezdeténél is alig vagyunk ama finom, amaz aetheri tulajdonságoknak/melyek a nőt a teremtés virágává teszik. A férfiúnak a törvény, a nőnek a társadalom műveltségi igénye, belső illemérzete és még száz más érzés, mely oly finom, hogy neve sincs, szab korlátot. Azért mondom, hogy a nőemancipatió kérdése a társadalom kérdésévei szorosan összefügg; és én meg vagyok győződve a felől, hogy hazánk női, ha fölfogják állásukat a társadalomban, hivatásukat az államban : nálunk a társadalom jelen állapotában nem is fognának igényelni ilyen jogokat, ha meggondolják, hogy többet vesztenének annak gyakorlata által, mint mennyit nyernének a jogok által. Én az emaneipatiót pártolom bizonyos fokig. Tegyük a nőket azon helyzetbe, hogy ne legyenek a társadalomnak rabszolgái; ők a gyengébb, mi az erősebb, tehát védelmezzük őket. Törvényt csábitóikra : ne utasítsuk a nőket csupán puszta henyeségre, tetszelgésre vagy bájaikra: ha még is elbuknak, hogy mi dobjuk rajok és csakis ő reájok a legnagyobb követ. Törvényt csábitóikra, mint Amerikában van, oly szigorút. Másfelől nyissunk utat előttük, melyen gyümölcsözővé tehessék szellemi tőkéiket: nyissunk tért előttök, hogy becsülettel kereshessék mindennapi kenyereket. „Ehret dieFrauen"; épen azért ne küldjük őket a szavazó urnához. „Ehret die Frauen" : épen azért ne merítsük őket az élet oly küzdelmeibe, hol először is a mi gyöngéd barátságunkat, gyöngéd védelmünket veszélyeztetnék, hol először is saját nőiségök horzsoltatnék le. A nő nőiség nélkül lej)ke hímpor nélkül, virág illat és madár dal nélkül. Nők nőiség nélkül? Akkor aztán, t. ház, hogy még lakályos maradhasson a föld, a jó isten újra teremtsen egy ui Évát. Eu igen sajnálom, hogy e pontra nézve összeütközésbe jöttem több oly urakkal, kik különben a suffrage^ universel-t pártolják. De ez meggyőződésem. Én tisztelem az ő törekvéseiket; de ez meggyőződésem, és e pontnál utaink elválnak. Ók Amerikára néznek: én hazámra tekintek. Ők a jog, szigorú követelményeit védik : én a nőiséget. És méltóztassanak ezt megjegyezni, ha a jog; minden, akkor a nőiségnek is van „jogosultsága." Es ha a jog nem minden : akkor a házasság, a családi tűzhely, belső szentély, avagy egy anya minden kül-ambitiót föláldozó szeretete, avagy a harmatos, zománczos naivitás, avagy egy csettegő-csattogó borutlan kedély is érnek még valamit! T. ház! Beszédem elején igen jól éreztem magamat, mig a többséggel együtt voltam. Most azonban közben nagy csapás ért. T. Majoros képviselőtársam, mások is elhagytak beszédem közben! Ok elhagytak, a jobb oldalt pedig ón vesztettem el: ugy látszik, ellenem vannak, és én csak magamra maradtam. Hivatva volnék most, t. ház arra, hogy egy uj pártot alakítsak ; (Derültség) de nincs rá szükségem, mert nem vagyok megverve, sőt figyelembe véve a vita eddigi menetét, igen nagy előnyben érzem magamat. Az átalános vita után többen fölszólaltak az igen t. miniszter urak közül ; de az én érveimre egyik sem reílectált, főbb érveimet egyik sem czáfolta meg. Fölhoztam annak bizonyítékául, hogy a census alapeszméje milyen igazságtalan, egy embert, kinek katonaköteles fia van. Előadtam, hogy az ilyen atya kénytelen lesz 100 forinton egy bérest fogadni, aki fia munkáját végezze, ő tehát 100 forintot fizet az államért és noha ezt fizeti. s habár fia nyomorékká töretik : sem ő, sem fia nem kapnak szavazatot. Ezen érveimet a t. miniszterek közül senki sem czáfolta meg. Fölhoztam, hogy mélyen aláássa a nép erkölcsi érzületét, ha kimarad a szavazati jogból, -midőn őt egy rangba sülyesztik a gonosztévőkkel; fölhoztam, hogy ehhez az államnak nincsen joga s reménylem — mondhatom — be is bizonyítottam, hogy ez az állam részéről nem is eszélyes. Azt hiszem, ez igen fontos érv ; de az igen t. miniszterek közül senki által meg nem czáfoltatott. Fölhoztam Erdély unióját ós előadtam, hogy uj különböző törvények alkotása Erdélyre nézve az unió lehetlenitését foglalja magában. Az igen t. miniszter urak közül ezen érveimre egyik sem reílectált. Uraim, t. jobboldal, t. miniszter urak, a meg nem czáfolt érvek, mint az eltemetetlen