Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-480

480. országos ülés április 10. 1872. 205 kigyó, mely hogy az ő saját szavaival éljek, farkával fejébe harapott. (Derültség.) És habár a t. kormánypárt elfogadná is eszményül ezen képet, mint az örökkévalóság jelképét: másfelől be kell vallania, hogy ez nem érv a suffrage universel ellen. Szükségesnek láttam ezt mindenekelőtt eonstatálni. T. ház! A közéletben, a müveit világban tracta után reeonnaissance-visit történik. Vádolhatnának azzal, hogy elkéstem. Mentségem az, hogy én a legelső alkalmat használom fel arra, három hete lesem a szót és három hét óta csak most juthatok szóhoz. Tegnap pedig a szájamból ragadták ki a szót. Képzelem, t. ház, miként jár majd az igen t. kormánypárt, ha ő meg arra számítana, hogy hadd fogyjunk ki az érvekből, a szóból : hanem majd aztán ö reá kerül a sor. Akkor ugy járna, mint az egyszeri kántor a rektorral. (Halljuk.' Halljuk!) Ketten kaptak egy hordó bort, megosztozniuk nem volt szabad rajta, de ugy szólt a rendelet, hogy mindegyikök verhet egy csapot a hordó külön végéhez, és ereszthet annyi bort, a mennyi tetszik, A kántor nem volt lusta, neki is állott, ivott maga is, adott másoknak is, még pedig igen olcsón, itczéjét 2 krajczárjával. A rektor ezen árt nagyon keveselte, ő ugy szólott, nem adja ily olcsón, hanem igen pfifficus ember levén, ugy okoskodott magában : hadd fogyjon el a kántor bora, aztán majd drágábban adja el ő a magáét, mikor a kántornak már nem lesz; még maga is ment a kántorhoz inni pénzért, gondolván, majd visszafizeti azt. Mi történt azonban ? Az, hogy az egyik csapon mind elfogyott a bor, és a jó rektorra soha sem került a sor. (Derültség.) En attól félek, hogy a t. kormánypárt is így jár; az egyik csapon mind elfogy az országgyűlés, és a t. kormányra soha sem kerül a sor. (Derültség.) No de hiszen ez a kormány és a rektor dolga: az enyém a reeonnaissance-visit. Minap a t. ház és a mélyen t. elnök ur megtractáltak engem a figyelem és méltányosság nagy kanalával. (Derültség.) A t. ház figyelemmel hallgatta beszédemet és a t. elnök ur egyszer sem szakította félbe, s örvendek, hogy ismét ő elnököl, legalább nem kell vizit-kártyát hagyni, mert mint mondják: most „itthon vannak.* (Élénk derültség.) Én a parlamentalismus itt proclamált alapelveinek hiányát igyekeztem a múltkor helyreigazítani, tehát a parlamentalismusról beszéltem és a t. elnök ur finom parlamentalis tapintatával rögtön belátta azt, hogy a parlamentalismus kérdése minden egyéb kérdéssel összefügg, tehát noha láthatatlan betűkkel, de folyvást ki van tűzve a napirendre : igy fogta fel a méltányosságot. Ami .a t. ház figyelmét illeti, az két irányban követett el engagementet; engem lekötelezett eszmém tovább fejlesztésére és magát azok meghallgatására. így fogom fel a t. ház figyelmét, s ebből méltóztatnak látni, hogy nem én leszek oka, ha unalmas vagyok. Ami álláspontomat illeti, én a suffrage universel mellett harezoltam az átalános vita alkalmával ; ma e kérdés irányában a t. jobboldallal értek egyet. (Halljuk!) Én meggyőződést hoztam ide és nem makacsságot; előadtam érveimet és gondoltam magamban : tessék engem megczáfolni. És a ki megczáfol s meghódít, az birja szavazatomat. Azt hiszem, ez parlamentalis eljárás. Mi ide nem azért jövünk, hogy hallgassunk, hanem azért, hogy érvre érvet, színre szint adjunk. De ellenérvet agyonhallgatni nem lehet. Qui tacet, consentire videtur. A jobboldal tacet, tehát elfogadta a suffrage universellet; tehát egy véleményen vagyunk. (Élénk derültség.) Hála istennek, hogy igy vagyunk, nem reméltem e szerencsét, hanem örülök rajta; örülök, hogy ily fontos kérdésben én is, vagy mi is többségre jutottunk. Van ugyan még egy kis töredék a baloldalon; de ne tessék félni, majd elbánunk vele. (Derültség.) Hisz mi vagyunk a többség ; (Élénk derültség) mi vagyunk a többség, sőt még mi vagyunk liberalisabbak. Az ötvenes évek után egy apa egy osztrák generálisnak mutatta be fiát, s dicsérte, hogy milyen derék fin ez, s hogy nem olyan tulkapó liberális ember; erre az osztrák generális megveregetvén vállát, igy szólt : „Aha ! alsó aueh du bísf so ein kleiner Pecskovics!" (Derültség.) A mi vállainkat ugyan nem fogja megveregetni; de vigaszul szolgálhat, hogy miénk lesz a siker. Az igaz, hogy Komárom város érdemes képviselője egy tányér igen kemény diót tálalt fel előttem. Ne tessék megijedni, bizzák csak rám. Ezen diókból feltörünk annyit, a menynyit birunk és arra, a melylyel nem birunk, ráfogjuk, hogy férges. Reménylem, hogy ily rövid idő alatt, mióta szerencsénk van egy párthoz tartozni: igen jól felfogom önök taktikáját. (Derültség.) Megczáfolunk az ő érvei közül, a menynyit megczáfolni birunk, és ha egyet sem birunk : mind leszavazzuk. Kérem ez a mi politikánk. (Derültség.) És reménylem, hogy ha igy haladok: be fogják látni, nemsokára belém üt ; kormányképesség is. (Derültség.) De visszatérve álláspontomra, t. ház, az egy cseppet sem változott, mindazon érvek, melyeket felhoztak a suffrage universel ellen, megerősítettek mellette, s mindazon érvek, melyeket feU