Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-478
478. országos ülés április 8. 1872. jgQ Hisz engedelmet kérek, épen a szóló jogait akartam védeni. (Zaj!) Igen csak méltóztassanak béketűréssel meghallgatni|; mert már egyszer tisztába kellene jönnünk, legalább az országgyűlés végén azon 3 szabályra nézve, melyek az elnök urat bizonyos jogokkkal ruházzák fel, mert ugy látszik, hogy a t. elnök ur az általa felolvasott 133. §-t roszul magyarázza, ez igy szól: „Egyedül az elnöknek van joga a szólót, még pedig beszéde megszakításával is, rendre utasítani." A t. elnök ur azt hiszi, hogy ha „neki ugy tetszik" mert ő azt mondja: „ő jónak találta," azontúl mikor már a jónak találás a ház egy részének nem tetszett, méltóztatott a házra hivatkozni. Mert szerinte nem Csanády t. képviselő ur, hanem — a ház itéli meg az ő eljárásának — helyes voltát. Én tehát épen azért akartam felszólalni, hogy a t. ház az elnök ur felszólalása fölött bírálatot mondhasson; de a t. ház nem méltóztatott kihallgatni, és azért most élek jogommal. Uraim! Ép midőn Szakácsy Dániel t. képviselő urat, nem a most ott ülő t. elnök ur, hanem a rendes- elnök ur a weimári herezegre történt hivatkozásaiért rendre .utasította: az akkor is igen roszul esett nekem, és felszólaltam, hogy nagy különbség van az elnök azon joga közt, hogy a napirendtől eltérő szónokot figyelmeztesse, hogy a tárgytól eltért; de rendre utasítani csak akkor van az elnöknek joga : ha az illető szónok inparlamentalis, az az sértő kifejezéssel élt. De a t. elnök ur meg sem érintette, hogy melyek azon szavak, a melyek inparlamentalisak, hanem azt mondotta, hogy ő' a rendre utasítást jónak találja és a kifejezést szó nélkül nem hagyhatja. (Felkiáltások jobb felől: Jól tettel Ellenmondás és zaj lál felöl.) A rendre utasítás, figyelmeztetés és szó nélkül nem hagyás közt nagy a különbség. Uraim! Önök a jövő országgyűlés elején, — mert ezen országgyűlés alatt önök már uj házszabályokat nem csinálhatnak, — ismét ugy akarják talán magyarázni a házszabályoknak az elnökre vonatkozó szakaszait is, mint a hogy például az interpellatióra vonatkozót méltóztattak magyarázni? Előbb a házszabályok szerint az interpellatió és miniszter közti vita a házé volt, az az, hozzá szólhatott más képviselő is és a ház határozott a fölött, mi történjék vele; most elvégzi a miniszter és az interpelláló, a háznak pedig a tudomásul vételen kívül hozzá semmi köze. Igaz, hogy Deák Ferencz t. képviselő ur utána tette, hogy ha valaki, a ház tagjai közül indítványt tett, irányában az felveendő,'; igen de az indítvány első stádiuma a KÉPV. H. NAPLÓ 1814 XXiT. házszabályok értelmében az : vajon tárgyaltassók-e vagy sem? (Felkiáltások jobb felől: Nem erről van ssó!) Igenis erről, t. i. arról, hogy az elnök ur önkényesen oda magyarázta a házszabályokat, hogy ha jónak látja rendre utasítja a szónokot; ezt tagadom és erre nézve kikérem magamnak, hogy ha okát nem adja: engem ugyan ne utasítson rendre, hanem legfelebb figyelmeztessen és ismételje azon szavakat, melyekért rendre utasitandónak tart;mert különben én fogom az elnök urat rendre utasítani. (Hosszas zaj. Ellenmondás jobb felől.) Elnök: T. képviselőház! Azt hiszem, hogy kötelességem egy pár megjegyzést tenni azokra a miket a t. képviselő ur elmondott. (Zaj!) Tökéletes igaza van a t. képviselő urnák, a midőn azt mondja, hogy az elnök kötelességeihez tartozik mindazért felelni, a miért ily esetekben rendreutasitás történt, éu ha a t. ház parancsolja: mindenpillanatban kész vagyok igazolni eljárásomat és annak következtében minden esetre a t. ház ítéletétől függ helyeselni az elnök eljárását, vagy nem ? (Felkiáltások jobb felől: Nem szükséges!) Még csak egy megjegyzésem van. A t. képviselő ur oly formán nyilatkozott, mintha én azért utasítottam volna rendre, mert nem a tárgyhoz szólt; azért én nem utasítottam rendre, hanem egyszerűen csak azon megjegyzést tettem, hogy tessék a t. képviselő urnák a tárgyhoz szólani. Rendre utasítottam igenis azért, a a miért a rendre utasítást maga a képviselő ur is helyén találta, t. i. hogy inparlamentalis kifejezéseket használt. {Ellenmondás bal felől.) Az én ítéletem szerint azok, a miket mondott a t. képviselő ur, a midőn rendre utasitám:nem voltak parlamentalis kifejezések. {Élénk helyeslés jobb felől. Ellenmondás bal felől. Zaj.) Tisza Kálmán: T. ház! Én az elnöki jognak igen nagy tisztelője vagyok, az elnöki jognak épentartását óhajtom; hanem első föladat arra, hogy ezt elérni: lehessen az, hogy a házszabályokat tudja az elnök, s maga olyanokat ne proponáljon, a mi a házszabályok szerint nem lehet. {Helyeslés bal felől.) Ha a házszabályokat megnézzük sehol annak nyomát találni nem fogjuk, hogy az elnök a házat megszavaztathassa a fölött, hogy a rendre utasítás helyén volt-e, vagy nem? s ez által maga enuneiátióját súlyosbítsa, netán a ház többségének rendre utasítása által; mert a házszabályoknak czélja épen az volt, hogy ne a ház által; hanem ha szükség van: az elnök által történjék a rendreutasitás, és csakis a részben, t. i. a 133 §. szerint van helye a ház megkérdezésésének, ha többszöri elnöki rendre 22
