Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-478

478. országos ülés április 8. 1872. 165 véreik ellen fegyvert emelni mernének, tapasztalni fogják, hogy ugyanazon nemzet, mely a teljes jogegyenlőségnek megállapítása által a kor színvonalára tudott emelkedni, ősei erényeiből még nem vetkezett ki egészen, és a mely h azát ősei ezer évvel ezelőtt fegyverrel tudtak meghódítani, azt, ha az igazság nem elegndő,fegyverrel fogja meg is tartani. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Pártolom Madarász József t. barátom indítványát. Csanády Sándor: T. ház! Ha figyelemmel tanulmányozzuk a jelenlegi országgyűlési többség által alkotott törvényeket, ha szigorú bírálat alá vesszük a jelenleg tárgyalás alatt levő képviselő-választásról szóló, s még tárgyalásra váró, az országgyűlés tartamát három évről öt évre kiterjeszteni czélzó törvényjavaslatokat: lehetetlen, hogy hazafiúi lehangoltsággal párosult fájdalmat ne erezzünk keblünkben; lehetetlen, hogy akaratlanul is azon óhaj ne lebbenjen el ajkainkról, vajha az ezen országgyűlési többség által alkotott törvények, és a korxnány által előterjesztett, általam emiitett törvényjavaslatok sohasem láttak volna napvilágot: miután azok hazánk önállóságára, függetlenségére, nemzetünk szelemi és anyagi életére károsok, vészteljesek; lehetetlen, hogy azon meggyőződésre ne jussunk, miszerint, ha a miniszter urak össze esküdtek is volna arra, hogy hazánkat, alkotmányunkat, melyet őseink ezer éven át vérükkel tartottak fön, hogy azt örökségül hagyhassák reánk utódaikra, melyért, hogy mi önmagunk 1848. és 1849-iki önvédelmi harezainkban mennyi vér és vagyoni áldozatot hoztunk, fel van jegyezve a történelem lapjaira; hazánkat, alkotmányunkat, melyet őseink vérével összevegyült minden porszeme, szentté, imádottá teszi előttünk, hazánkat mondom, melyet a dicső Hunyadiak fénykorszakában Európa a civilisatió vódbástyájaként tekintett, tisztelt, — hogyan lehessen alapjaiban felforgatni és a parányi Ausztria tartományává sülyeszetni : más utón nem járhatott volna a minisztérium, mint a mely utón halad máig is. Dúlta már hazánkat, pusztította nemzetüuket tatár, török, osztrák, muszka, s ha vérző sebeket hagytak is elleneink eltávovozásuk után, a szerencsétlenségben összetört, testvériség kötelékeiben egyesitett nemzet képes volt a vérző sebeket behegeszteni, mert föntartotta a nemzet dalládiumát, föntartotta ősi alkormányát, alkotmányos szabadságát. De a dúlás, a mit önök, miniszter urak, annyi vész és vihar közt föntartott ősi, s 1848ban a legszabadelvübb népfenségi alkotmányon, tökélyesbitettalkormányuiikon elkövettek, - (Egy liang jobdról: Hol?) mindjárt megfogom mondani hol, — oly sebeket ütött nemzet-életünkön, melyeknek begyógyitására év tizedek szenvedése sem lesz talán elegendő, nem azért, mert önök miniszter urak öngyilkos kezekkel nemzeti életünk éltető ereit vagdalják ketté egymásután .. . (Elnök csenget.) Elnök: Én bátor vagyok felszólítania t. képviselő urat, méltóztassék kifejezéseiben kíméletesebbnek lenni. Csanády Sándor: Azt hiszem senkit sem sértettem akkor, midőn a történteket soroltam el, s nem fogok sérteni ezután sem senkit. Szívesen veszem a rendre utasítást, ha arra alapos okot adok, de addig nem fogadhatom el. Mert önök miniszter urak a népfenségi alkotmány lényegének megsemmisétésével a vagyonos osztály uralmát állítván fel, a nemzet testébe a gyűlölség, egyenetlense'g magvát hintik el, mely felburianozván a történelem által is elitélt testvérharezot idézheti elő, mely testvérharcz évtizedekre terjedhető véráldozatokat követelhet magának. A jelen országgyűlés által alkotott törvények nagyobbrészben mind csak arra valók, hogy biztosíttassanak Bécsnek az utak és módok, vérünket és vagyonunkat a maga javára mentől nagyobb mérvben kizsákmányolhatni mind csak arra valók, hogy Austria roskadozó nagyhatalmi állását a mi véres verítékünkéi tarthassa fön; hazánk önállóságát, függetlenségét, nemzetünk szellemi és anyagi életét biztosító törvény ez országgyűlés alatt egy sem alkottatott. Pedig, t. ház, az ellenzék, pártunk, nem mulasztotta el több oly törvényjavaslatot terjeszteni a képviselőház elé, melyek, ha törvényerőre emeltettek volna: üdvösek leendettek a hazára és a nemzetre. Ilyen példának okáért a lélek teljes szabadságáról szóló törvényjavaslat, melyet a katholikus főpapság jármában nyögő kormány, segittetve a sötétség baglyai által, bizonyos időre elhalasztott, elhalasztott a polgári szabadság fogalmának gunyjára, és a haza polgárai lelkiismereti szabadságának rovására. (Elnök csenget.) Elnök: Újra bátor vagyok a t. képviselt urat fölszólítani, hogy méltóztassék kifejezéseié megválogatni, különben kénytelen leszek a szabályok értelmében rendre utasítani. Csanády Sándor: Vagy nem tetszett érteni a t. elnök urnák azt, a mit én most mondottam, vagy nem utasított volna rendre, mert én utolsó szavamban egyátalában nem mondtam olyat, a mi bárkit is sérten A szélső bal felől: Mi volt az fj Méltóztassék felolvastatni a gyorsírói jegyzeteket; egyetlenegy szót sem mondtam, amelyért rendreutasitás érhetne. (Hátijuk!) Kérdem én, lehet-e ott szó az alkotmányos szabadságról, a reformról, a hol a lélek-szabadság bilincsekbe verve nyög, a hol szászezrei vannak a polgároknak, kik vallási tekintetben az alkotmány sánczain kivül állanak. (Jobb felöl: A do-