Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-478

478. országos ülés április 8. 1872. 153 talán jószágai az ezred jelen állomásához közel fekszenek, megakadályozni. Csak azt emlitem, hogy ma, midőn mind Magyarország, mind Ausztria a béke áldásait élvezi, és sem kívülről, sem belülről nem fenyegettetik : az összes magyar sorezredeket kinn tartani, különösen az általam emiitett indoknál fogva annyival kevésbé lehet; mert az ujonczozás közelebb megejtetvén, ha a most besorozott ujonczok messze vitetnek hazájukból s a szabályszerű időt az ezrednél kitöltött katonák viszszaszállittatnak : ez által kettős haszontalan költség háramlik háztartásunkra. Tekintve tehát, hogy a magyar sorezredek hazatérésére szükséges fedezet a delegátió által j már megszavaztatott; tekintve, hogy a birodalom ,egyik része sem fenyegettetik, s igy a kölcsönös védelem szükségessége nem állott be; j tekintve, hogy ha a közelebb besorozott ujonczok vidékeiktől messze vitetnek, ez által államháztartásunkra haszontalan fölösleges költség hárul, bátorkodom a következő interpellatiót intézni a t. honvédelmi miniszter úrhoz: Interpellatio a t. miniszterelnök úrhoz, ugy is mint a honvédelmi minisztérium vezetőjéhez. Szándékozik-e megtenni a t. miniszter ur a kellő intézkedéseket, hogy a hazánk határain még mindig kivül állomásozó „Haller", vagyis 12-ik magyar huszárezred, mielőbb hazájába visszatérjen s az ez évben oda besorozott ujonczok már ne vitessenek külföldre? Elnök: Közöltetni fog a honvédelmi miniszter úrral. Matolay Etele: Az igen t. igazságügyminiszter úrhoz egy kérdést vagyok bátor intézni. Mindenekelőtt kijelentem, hogy itten sem törvényszegésről, sem mulasztásról nem szólok. A tény, mely interpellatióm alapjául szolgál: tökéletesen törvényes; azonban a gyakorlatban az életben nem czélszerünek bizonyult törvény megváltoztatását is szabad szóba hozni. Teszem tehát ez interpellatiót azért, mert a hány gyakorlati ügyvéddel beszéltem : azok mindannyian azon nézetben voltak, hogy a törvény illető rendelkezése a gyakorlatban czélszerütlennek bizonyult ; teszem különösen azért, mert a sátoraljaújhelyi ügyvédi kar tagjai által aláirt levélben ennek megtételére egyenesen felhivattam. Czélzok azon 1871. évi deczember 16-án szentesitett, s ugyanazon hó 20-án e házban kihirdetett törvényczikkre, mely a bírósági végrehajtókról szól. Bátor leszek e törvénynek két igen rövid szakaszát, s egy harmadiknak ide vonatkozó részét felolvasni. A 6-ik §. következőleg szól; „A bírósági végrehajtók dijait, a melyek a törvény 21. és 24. XtfV. H. *AM,Ó 18£|. KIT. §-aiban vannak meghatározva, a felek tartoznak fizetni." A 21. §. azt mondja: ,,A bírósági végrehajtókat hivatalos eljárásaikért a következő dijak illetik meg: a) eljárási díj, b) napi dij, e) utazási költség." A 24. §. pedig kövekezőleg szól: „A végrehajtók eljárási dijai a következők; a) a keresetre hozott első végzés kézbesítéséért 30 kr, b) minden egyéb végzésért 20 kr. c.)A c. pont a végrehajtásieljárás dijait szabályozza. T. képviselő ház! Az általam most felolvasott 24. §. b. pontja az, a melynek megváltoztatása ezélom, a mennyiben végzések alatt nemcsak közbenszóló ítéletek, de gyakran semmi értékkel, semmi fontossággal nem biró egyszerű kézbesítések is értetnek és ilyenek oly számos esetben jönnek elő, sőt jöhetnek elő, sőt szoktak is eljönni, hogy magát a per tárgyának értékét meghaladják. - Nem ezélom itt, mert sem helyén, sem idején nincsen, bővebb fejtegetésébe bocsátkozni^ annak, miként lehetne segíteni ezen, vagy épen egy formulázott inditványnyal lépni fel; de szabadjon csak röviden jeleznem, mint egy példa gyanánt, hogy ha talán nem is lenne czélszerü ezen közbeszóló ítéleteket és végzéseket egészen díjtalanul eszközöltetni, mert meglehet, hogy akkor a vidéki végrehajtók is tömegesen lemondanának, mint ez a fővárosban történt; de lehetne segíteni aképen, hogy díjtalanul kézbesittethetnének az általam említett és semmi fontossággal nem biró kézbesítések; s e helyett nemcsak az első keresetre hozott első végzések, ! hanem az ítéletek, fölebbezések, semmiségi paI na szók, vagy az ellenészrevételekre kelt végzések kézbesítéséért rovatnának meg az illetők ; vagy pedig lehetne ezen aképen is segíteni, mint a 24. §. c) pontja értelmében is életbe léptetve van, hogy a dij a végrehajtási eljárásnál, vagy a leltározásnál a lefoglalt vagyon értéke szerint számíttatnék: itt is bizonyos csekély értékű kézbesítések díjtalanul történhetnének. Azouban itt nincs helye inditványnyal lépni fel; ezt tehát csak egyszerűen példa gyanánt i hoztam föl. Bátor leszek interpellatiómat felolvasni. (Olvassa az interpellatiót:) Kérdezvény az igen t. magyar kir. igazságügyi mininiszter úrhoz. 1-ör. Yan-e arról tudomása, hogy a m. 1871. LI. t. ez. 24 § b) pontjának azon intézkedése, miszerint a bírósági végrehajtóknak minden végzés kézbesítéséért — (az első végzés kivételével, a melyért 30 kr. dij jár:) — 20 kr. kézbesítési dij fizetendő: — a gyakorlatban czélszerütlennek bizonyult, a mennyiben megtörténik, hogy csekélyebb értékű követelések iránti perekben a kézbesítési dijak magát a követelést, vagy 20