Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-475f

96 475. országos ölés április 4. 1872. vazatjog behozatala által, a mit többen is hangsúlyoztak, bárha nézetem szerint nem eléggé indokoltan, a parlamentalismus semmisülne meg, és nem akarná a respublicát az átalános szavazatjoggal egyszerre behozatni, de arról nem szól, hogy külön és előkészitőleg el fogadná-e tehát, vagy az egyiket vagy a másikat, és melyiket előbb? Úgyde e részben is feladta azon viszonyokat, melyeknek rendezésére, s ezen irányban is a parlamentalis kormányzattal összhangzásba hozatalára a népképviseleti rendszernek, mint a mely jelenleg is, bárha némileg csonka alakban divik, fejlesztésére igenis a tőrvényhozás van hivatva. A törvényhozás találna utakat és módokat, hogy a népképviseleti rendszert ily tág mérvben életbe léptethesse, s megóvja mindazon jogokat és azon féltékeny kincseket, melyeket a parlamentalis kormányforma nyújt, és megadja azon biztosítékot a népnek, hogy sem a miniszteri tulhatalmaskodás lábra ne kapjon, sem a jogok, melyek a nemzetet egyenesen megilletik : nem fognának oly mértékben kizsákmányoltatni, hogy azáltal az alkotmány, a közszabadság és a nép jóléte veszélyeztessék. Elismeri ugyan Szilády képviselőtárs, hogy 24 év óta a nemzet megmutatta, hogy az alkotmányos választójoggal tud élni, ugy hogy Anglia, Amerika és Sehweizzal szemben nem szégyelheti magát a magyar nemzet; elismeri továbbá azt, hogy a magyar népnek van elég politikai érettsége ; de még sem találja a fejlettségnek azon óriási fokán, sőt inkább a tespedést és tengést állítja elő, mely miatt az 1848-iki választási törvényt fejleszteni, s így az átalános szavazati jogot behozni nem lehet. Nem szólok arról, hogy azon tételben,— midőn a 24 évvel ez előttre visszapillantva beismeri, hogy 24 év óta mindenben előállott az előhalad ás, és később akadályul veszi mégis a tespedést és sülyedést, — minő következetlenség rejlik. De azt igenis merem állítani, hogy ő mint lelkész igenis jól fogja tudni a népmüvelődés előhaladásának minden mozzanatát, hogy ha az irás és olvasásban nem is haladt annyira elő a nép. mint szeretnők; de kétségtelenül ő maga is határozottan beismerte, hogy az előhaladás oly jelentőséget mutat, hogy az följogosíthat arra, hogy bizhatunk a népben, és midőn ily bevallást tesz, ezzel szemben nem tudom mikor képzeli azon óriás fokot elérhetőnek, hacsak lassanként az* átalános szavazatjog valósítására előlépéseket tenni nem akar. Azt mondja, reflectálva Henszlmann által felemlített munkásosztályra, hogy a munkás osztály fontosságát nem lehet ma tekintetbe vermi, mert az még 1848ban nem létezett, s e részben a jelenlegi választási törvényt a munkásokra még 10—20 évig nem lebet módosítani, mivel a munkás osztályt ez alkalommal még Magyarországon nem lehet tekintetbe venni, és minden reformot a választási törvényekre nézve különösen a munkás osztályt illetőleg még nem lehet megvalósítani. E részben azt kívánja : hogy oly országot akar, mely e világból való legyen, és egy oly alkotmányt, mely a mai viszonyoknak megfelelő, nem akar megváltozni még akkor sem, midőn minden viszonyok abban az irányban "megértek, midőn a munkás osztály, valamint azon elemek, melyek eddig az alkotmány keretéből kizártaknak tekintendők, azon minősitvényt elérték, a mely által ők valósággal azon jogokra érdemesekké váltak. Es e részben tovább menve, igyekezett Henszlmann által felidézett Tocquille szavait megczáfolni azon egyszerű hivatkozással, hogy mindazon viszonyok Franeziaországban Rouher és Ollivier miniszterek működésével állanak összefüggésben, és hogy ezek franczia szempontból megítélve, mily szerencsétlen következményeket idéztekelő. Csodálatos, hogy havaiamely bár a legüdvösebbnek feltűnő intézményről folynak a tanácskozások, azok a kik annak alkalmazhatóságát tagadják, kiböngészik a történelemből azon fekete lapokat, melyek csak visszarettentésére szolgálhatnak azoknak, a kik nem tekintenek vissza azon fényes diadalokra és vívmányokra, melyek szintén azon alkalommal és ugyanazon nemzetek történelmében mint fénypontok szerepeltek. így vagyunk jelenleg is a Francziaországra való hivatkozással az átalános szavazatjog veszélyességére nézve. Nem Rouher és Ollivier és az átalános szavazat idézték elő azon katastrophákat; hanem előidézte a Napoleon-féle cásarismus, előidézte a depravatió és demoralisatió, mely Francziaországot 20 évre rabigába sülyesztette. Hogy ily viszonyok közé Magyarország ínég a legnemzetietlenebb kormány alatt sem jutna : arról a magyar nép közerkölcsisége biztos kezességet nyújt. Engemet nem riaszt vissza sem Francziaország, sem más nemzetek példája. Tehetnek botlásokat ugy nemzetek mint egyesek, történhetnek visszaélések és kizsákmányoltathatnak oly elvek, melyek a közművelődés előmozdítására vannak hivatva ; de ezen tapasztalások nem olyanok, hogy azért azon elveket olyanoknak tekinthetnők, melyek után törekedni s melyekre a művelődés alapját letenni szabad nem volna. De továbbá, t. képviselőház, ha ezen szomorú idézetek valók lennének is: részemről nem látom át, hogy mennyire rejlik nagyobb veszély Magyarországra nézve az átalános szavazat szándékolt behozatalában, mint midőn tekintjük az 1867. óta történt átalakulást, midőn naponként