Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-472
384 472. országos ülés márczin? 28. 1S72. érteni képes nem voltam: hogyan lehet, hogy midőn oly kevesen vagyunk a nagy nemzetek közzé beékelve ? midőn látjuk, hogy minden nemzetiség mennyire tömörül saját életének fentartására s befolyásának Kivivására, s azért minden áldozatot hozni kész: akkor mi magunk közt a gyengítő pártoskodást hagyjuk fejlődni. Nem egyszer tanúsítottam, mennyire óhajtom, hogy necsak veszély perezeiben; de az alkotás éveiben is egyek és igy erősek tudjunk lenni. Rövid neüány hétig tanácskozunk még együtt és néhány hónap múlva ismét együtt leszünk. Mi tudjuk mi a kötelességünk : oly törvényeket hozni, melyek biztosítsák és visszaszerezzék a törvényhozás megzsibbasztott tevékenységét. Adja a mindenható, hogy azon keserűségek, melyek netán kebleinkben kölcsönösen támadtak, ezen idő alatt maga által az idő által enyhüljenek és hogy csak egy gondolat, egy törekvés lelkesítsen mindnyájunkat : hazánk javát alkotmányos utón biztosítani. (Élénk helyeslés jobb oldalon.) Tisza Kálmán: T. ház! Midőn a házat több idő óta foglalkoztató kérdésben én is nyilatkozni akarok, nyilatkozni azért, mert szükségesnek tartom röviden elmondani nézetemet Madarász t. képviselő ur indítványa és a törvényjavaslat javasolt bevezetése fölött: igen természetes, hogy lehetetlenség nem reflectálnom némelyekre azok közül, miket bár nem a föníorgó kérdéshez, de a helyzethez az igen t. miniszterelnök ur elmondani méltóztatott. A t. miniszterelnök ur azt monda, hogy tárgyilagosan fog a dologról szólani, pillantást vetve a múltra és az itt történtekre. Én nekem is hasonló a szándékom, természetesen rögtönözve nem követhetvén öt okoskodásának minden pházisán keresztül. Ami magát az egész eljárást ezen törvénynyel szemben illeti: a miniszterelnök ur maga is beismerte, hogy egy választási törvényt jobb nem az ülésszak végén tárgyalni, s mentségül azt hozta fel, hogy azonban ezen törvényjavaslat már novemberben adatott be: tehát nem lehet mondani, hogy a beadás a legutolsó időben történt s felemiitette azt is, hogy beadatott oly időben, midőn ő azon helyzetet, melyet ma elfoglal még nem foglalta el; de azt azért tökéletesen magáévá tette s aziránt a felelősséget elvállalja. Ami a novemberben történt beadást illeti: azt nem tagadom; de vajon ki és mi az oka annak, — s ezt csak röviden érintem, mert már az átalános vitánál is meg volt érintve, — hogy azon novemberben beadott törvényjavaslat olyan volt, hogy azon párt, mely a kormányt pártolja, maga heteket ós heteket volt kénytelen eltölteni ezzel, hogy az a fölötti eszméket tisztázhassa, azon törvényjavaslatot annyira a mennyire érthetővé és elfogadhatóvá tegye. Ez nem állítás; ez tény s ebben fekszik oka, hogy ha már nem nagyon jókor adatott be, novemberben : sokkal később lehetett, hogy a ház osztályai vele foglalkozzanak. Ha különben visszapillantunk, — a t. miniszterelnök ur is hivatkozott arra, — azon eseményekre, melyek mióta őt ismét köztünk tisztelni szerencsénk van, történtek: én megengedem, hogy az igen t. miniszterelnök urnák czélja volt az összmüködést létrehozni; czélja volt a pártoknak egymáshoz közelítésével az ügyek gyorsabb nemetót előmozdítani. Bátran hivatkozott I rá, hogy többeket szólított fel az ellenzék tagjai I közül, hogy a budget kérdéseit előre megbeszéljük ; hogy azután a házban nagyobb vitára okot ne adjunk. Két dolgot vagyok bátor ezzel szemben megjegyezni. Az első az, hogy ezen magánúton tett kísérleteivel szemben nehezen hathatott nagyon bátorítólag az eílenkezékre az, midőn itt a ház kebelében a nyilvánosság előtt, nem a házra, hanem saját pártjára hivatkozott, s annak minden áron föntartását hangsúlyozta. (Ugy van! bal felől.) Nem tagadom, joga van minden minisztériumnak azon igyekezni minden alkotmányos eszközzel, hogy saját pártját fentartsa ; de itt a ház kebelében egy oly beköszöntő, mely nem az összes házra, hanem egy pártra, annak együttartására, fegyelmére hivatkozik: közeledést előmozdítani nehezen fog. (Ugy van! bal felől) Ami pedig a budget iránti felszólalást illeti, részemről több izben voltam azon helyzetben, mióta felelős kormányunk van, hogy fel szólittattam az iránt és tanúsítottam is arra készséget, hogy egyes speciális dolgok, melyek fontosságuknál fogva azt megérdemlik, megbeszéltessenek; ! de, hogy egy egész budget tárgyalás iránti észI revételek a kulissák háta mögött egyenlittessenek I ki, hogy kikerültessék épen a büdgetre nézve a Í házban az érvek előadása, a kérdéseknek részI letes megvitatása, bármily nemes lett légyen is a szándék, mely a miniszterelnök urat vezette: arra ráállani részemről a parlamentalis eljárás természetével megegyeztethetőnek nem tartom. A t. miniszterelnök ur azt is elmondta, hogy a választási törvény oly hosszú rnegvi| tatás tárgyát képezte, minőre nem igen van a ! parlamentalis életben példa. Erre nézvecsak egyet vagyok bátor megjegyezni, sezaz, hogy azon országban, melynek jelszava: „time is money", Angliában, mely sokkal nagyobb gyakorlattal birván a parlamentalis téren, mint a minővel mi, fájdalom, ma birhatunk>
