Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-472

380 472. országos ülés márezius 28. 1872. szemrehányásként emlittetett , hogy mi nem közelitünk és egyátalában nem veszszük tekintetbe az ő igényeiket. Az okoknak mindig kész volt engedni e párt; a törvényhozás menetére hivatkozom, hogy midőn e helyet elfoglalni szerencsém volt; a budget tárgyalás kezdetén magam szólitottam fel az ellenzék vezetőit, hogy értekezzünk e tárgyról és rövidítsük meg a budgettárgyalások folyamát, hogy üdvös tőrvények alkotására minél több időnk jusson. Sajnálom, hogy nem hallgattattam meg. Mi természetesebb, mint az, hogjr a budget tárgyalás hosszú folyamu volt és ennek folytán minden törvényjavaslat tárgyalása, és igy a választási törvényé is az országgyűlési időszak utolsó hónapjaira maradt. Mindamellett még azt sem lehet mondani, hogy nem volt elegendő idő adva ezen törvényjavaslat tanulmányozására; — mert hogy kellő idejök legyen a képviselőknek ezen törvényjavaslat minden részletével megismerkedni és azt alaposan megfontolni: az osztálytárgyalások előtt a ház hosszabb ideig szünetelt, a többség tárgyalta részletesen, tett rajta nevezetes módosításokat. Alaptalan tehát mindazon állítás, mely ezen javaslatot egyszerűen kormányjavaslatnak kívánná tekinteni. Megindult az átalános vita február 21én, és tartott máiezius 5-éig, tehát egész 14 napon át; márezius 5-ikétől mai napig 24 nap telt le, összesen több mind egy hónap, a nélkül, hogy bármely eredmény eléretett volna; sőt az ellenzék részéről nyíltan és határozottan kimondatott, ezelőtt három héttel, s azóta folyvást ismételtetett, hogy készek ezen törvénynek létrejöttét erőszakkal is megakadályozni; tehát minden más üdvös törvényjavaslat tárgyalását lehetetlenné tenni. Pedig tekintve a fontos teendőket, melyek még ezen országgyűlésre várnak, s melyeknek befejezése az ország érdekében elkerülhetlenül szükséges: mennyi üdvös törvényt lehetett volna ez utóbbi két hét alatt létrehozni! (Ugy van! jobb felöl.) Midőn bebizonyulni látszott, hogy ezen, a parlamentalismus történetében hallatlan eset komolyan valósittatni szándékoltatik: nem mulasztani el, még pedig folyó hó 7-én, a lehető legkíméletesebb módon figyelmeztetni a tisztelt házat, Kérve az ellenzéket, de kérve egyszersmind a többséget is, hogy őrizzük meg a törvényhozás tetekintélyét és méltóságát: ne alacsonyítsuk le meddő és minden haszon nélküli, és csak az idő vesztegetésre szánt egyoldalú vitatkozásokra; kérve kértem az ellenzéket, beesüljük meg azon két nagy kincset, melylyel birunk: a parlamentalismust és a szólásszabadságot; azonban mindez nem használt semmit. Kapról napra idézte, és, nézetem szerint, sokban nem helyesen értelmezte az ellenzék, a házszabályok rendeleteit, melyekre nézve igen helyesen jegyezte meg t. barátom a pénzügyminister, hogy ezen szabályok nem oly ház számára voltak alkotva, melyről fel lehetett tenni, hogy annak bármely része, bármely kisebbsége a házszabályokat a törvényhozási teendők egyenes megakadályozására és a szólásszabadsággal való visszaélésre fogja kiaknázni. A múlt három héten lefolyt tárgyalások világosan kimutatták, miképen lehet a névszerinti szavazással visszaélni, melynek a józan felfogás szerint más feladata nem lehet, mint, hogy azon esetben, midőn a többség megszámlálás által biztosan nem vehető ki: a szavazatok arányát biztosan kitüntető mód alkalmaztassák, még pedig csak nagy és fontos kérdéseknél, hol sulylyal bir nemcsak az, hogy hány szavazattal, de egyszersmind az is, hogy kiknek a szavazatával döntetett el a kérdés, Több évi tapasztalás ezt igazolá, ezen szakasz igy alkalmaztatott és értelmeztetett mindeddig. Visszaélés történt az interpellátio jogával, midőn a szabályok nyilvános rendelete ellenére hosszú órák töltettek el azáltal, hogy egyes interpellálok, noha kötelességük lett volna röviden indokolni interpellatiojokat , részint régebben elmondott beszédeket, részint okmányokat olvastak fel. Visszaéltek a kérvények tárgyalásánál. Azelőtt a kérvények tárgyalása alig félórai időt vett el; most minden ok és czél nélkül, sőt a szabályok és a parlameutalismus természetével és szellemével ellentétben a kórvények felolvasása is követeltetett, sőt egy alkalommal négy egészen egyforma tartalmú kérvény olvastatott fel; s minden szombaton reggel és este hót óra hoszat tartott a kérvények tárgyalása. A képviselők ideje a hazáé, és azon képviselő teljesiti hűn követelességét, ki nem tekintve az idő tartamára, melyet a törvényhozási teremben tölteni kénytelen: kész elvégezni azt, a mi szükséges. (Helyeslés jobb felől.) A múlt hetekben minden más alkotmányos ország parlamenti szokásával elenkezőleg az órák száma fölött folyt több napig tartó hosszú és meddő vita, mely alatt minden lehető tárgyról szólottak, de csak az ellenzék részéről; holott a feladat nem az, hogy bizonyos számú órákat itt töltsünk: hanem az, hogy bizonyos fontos tárgyakat kellő időben elvégezzünk. Ezen egész vita, nézetem szerint, ellentétben áll a házszabályok 160 §-ának nyilvános rendeletével. De mit mondjak a törvényjavaslat czimének megállapítása felett folyt egy oldalú beszédáradatról? Hallatlan az a parlamentnek történetében ; 8 napig, csupán ellenzéki részről 70