Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-471f

471. országos Hl^s mánízins 25. J872. 361 nemesi oklevelek kutyabőrre szoktak iratni, hogy igazam volt akkor, mikor ezen kifejezést használtam. (Felkiáltások: Elég !) Ezzel tartoztam az igazságnak. Mocsonyi Sándor: T. ház! A szőnye­gen forgó kérdésre nézve szerencsém volt néze­teimet már bővebben kifejteni az átalános vita alkalmával, és igy a t. ház becses figyelmét nem akarván ismétlésekkel fárasztani, ez alka­lommal czélom és szándékom egyesegyedül né­melyekre azok közül, mik ugy az átalános, mint a jelen vita alkalmával az átalános szava­zatjog ellen íelhozattak, néhány igen rövid ész­revételt tenni. Mindenekelőtt constatálnom kell, hogy majd­nem kivétel nélkül mindazon képviselő urak, kik a Madarász képviselőtársam által benyújtott in­dítványt egész határozottsággal megtámadták: a köztünk létező nézet eltérést nem mint elvi kérdést tüntették fel, hanem mint egyszerű idő­kérdést. Mindannyian, majdnem kivétel nélkül, egy és ugyanazon thémát variáltak többé-kevésbhé szerencsésen, mely röviden ebből áll: nézetók szerint t. i. az átalános szavazatjog azon ezél, azon ideál, melyre minden államnak a vá­lasztási törvényszerkesztésénél törekedni kell ; mindazonáltal annak életbeléptetését nem tud­ják az állam czéljával, az állam érdekeivel összegyeztetni mindaddig: mig a műveltség kellő foka, mig a társadalomban létező érdek-ellenté­tek élessége, ha nem is teljesen megszüntetve, de legalább meggyöngitve lesz. Egyet ezen érvelés­től nem lehet megtagadni, azt hogy igen kényel­mes ; de azért, nézetem szerint, nyomatékkal nem birhat. Ha tekintetbe veszszűk, t. ház, hogy a mű­veltség kellő foka az állam czélja és érdeke az érdekellentétek túlságos vagy nem túlságos éles­sége, mind oly tág fogalmak, melyeknek vala­mely átalánosan elismert tartalmát eddig sem a tudomány, sem a gyakorlati élet felállítani nem volt képes; — ha tekintetbe veszszűk, hogy ezen fo­galmak oly sok jelentőségű kitételek, hogy min­denki azt értheti alattok, a mit akar, miről épen a jelen vita folyama alatt meggyőződhet­tünk, midőn az egyik képviselő ur azt mondotta, hogy a nép az átalános szavazatjog életbelépte­tésére még nem érett, a másik azt mondotta, hogy az 1848-ik év azon időpont, melyben né­pünk megmutatta, hogy teljes koruságba lépett be; a harmadik azon fáradságot vette magának, hogy kiszámította, miszerint, ha jól emlékszem, 15 év múlva fog népünk a férfi korba lépni; ha tekintetbe veszszűk azt, t. ház, hogy azon analógia, mely itt ismételten felhozatott, — hang­súlyozva azt, hogy ugy mint egyeseknél joga van a törvényhozásnak az önrendelkezési jogot KBTV. H. HAPltí. 18f | XXIII. a polgároknak csak ugy adni meg, midőn azok a férfikorba lépnek, ugy joga van ezt az egész nemzetre is kiterjeszteni; — ha tekintetbe vesz­szűk t. ház, hogy ezen analógia igen szép ha­sonlat lehet, de minden tudományos alapot nél­külöz ; ha tekintetbe veszszűk, hogy ezen átalá­nosságban mozgó érvelések segélyével nemcsak az átalános szavazati jogot lehet megtámadni; de a szabadság minden biztositékait, magát az alkotmányosságot is az absolutismus barátjai épen annyi joggal, épen annyi logikával ép ev­vel támadták meg: akkor nem vádolhatnak a t. képviselő urak túlzással, ha arra kérem, hogy ismerjék be, miszerint az ilyen átalánosságban mozgó érvek nem egyebek puszta szavaknál. Meglehet, bogy azon álláspontnál fogva, melyet az illetők elfoglalnak: talán csak ilyen érvelés lehetséges ; megengedem azt is, hogy az ilyen érvelés jó hatással lehet azokra, a kik egy véleményben vannak a szónokkal; de viszont meg fogják engedni a t. képviselő urak, hogy reánk, kik ellenvéleményben vagyunk: meggyó­zőleg nem tudtak hatni. Előttem az efféle érve­lések mindig kettő közül egyet bizonyítanak: vagy azt bizonyítják, hogy az illető, aki ilyen érvelésekhez folyamodik, nem bir valami valódi alapos indokkal, melyből az átalános szavazati jogot megtámadhatná, és igy az efféle érvelésnek czélja és feladata e hiányt fedezni; vagy azt bi­zonyítja, hogy azon képviselő urak jobbnak és czélszerübbnek látják a valódi indokot, melyből az átalános szavazati jogot ellenzik: elhallgatni. De épen azért, t. ház, azt hiszem, nem té­vedek, ha azt mondom, hogy ily érvelések ezen discussio alkalmával nyomatékkal egyátalában nem bírhatnak. Hallottam mondani: a nép nem kívánja az átalános szavazati jogot. Én, t. ház, azt hiszem, épen annyi joggal mondhatnám: a nép nem kívánja a sajtósza­badságot, a nép nem kívánja a miniszteri fele­lőséget; de nem teszem, mert tudom, hogy a nép, t. i. a népnek alsóbb rétegei — mert fel­teszem, hogy csakis erről lehet itt szó, — mely­nek mindezen dolgokról fogalma sincsen: mindig akként fog válaszolni, a mint az illető kérdező jónak látja őt ezen dolgokról informálni. (Pulsz­ky Ferencz közbe szól: Ugy van!) Én azt hiszem, nincs jelen Ónosy t. tag­társunk, de azt hiszem, hogy ha jelen lenne: nem vonná kétségbe, hogy midőn ó e napokban több rendbeli kérvényt nyújtott be, melyekben a kérvényezők az országgyűlés tartamának meg­hosszabbítását sürgetik, — ha részemről súlyt fektetnék reá, — ugyanazon kérvényezőktől kérvényt nyújthatnék be, mely az előbbeni kér­vénynek egyenes ellentétét sürgetné. (Ugy van! a jobb oldalról.) Én épen azért részemről azon 46

Next

/
Thumbnails
Contents