Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-471f

858 471. orsKágos ölés martiiüf, 27. 1872. ván kettőnél, háromnál többet nem talált akár a nemesi osztályból, akár Israel atyánkfiaiból egy-egy században. En e tapasztalás után sem tartom oly könyü és elragadó bájának azon jogot és kötelességet. Óhajtom részemről, hogy olyan legyen, mint a minő 1848—49-ben volt, a midőn sírt keserűségében az ifjú, ha be nem vették honvédnek. Most engedelmet kérek, hogy t. barátom Körmendy Sándornak egy pár szót szólhassak, ki azt a magyar nemességet oly triviális kitétellel találta megilletni, (Halljuk l) hogy kutyabőrös osztály. (Derültség.) Ezen tételnél nem akarok tovább időzni, de minthogy igen t. barátom szóba hozta: erkölcsi kötelességemnek tartom arra is refiectálni. (Halljuk !) A ki ismeri Magyarország történetét, tudni fogja azt, hogy azon magyar nemesség vivta ki azon jogokat és előzményeket, a melyben mi is magunkat partamentalis kormánynak nevezzük. A magyar nemesség, az igaz, megbüntette a volt jobbágyságot, mikor 70,000 lelket számláló derék magyar embert kipusztított az élők sorából, a Dózsaforradalom alkalmával; de ugyan az a történet bizonyosan igazságot fog nekem adni, hogy nem az a szegény néposztály idézte azt elő : hanem a keresztesháborura törekvő akkori álszendeskedés, s annak vezérének nagyravágyása, a ki bizonyosan nem a népből való volt, idézte elő ezen szerencsétlenséget a népre. A magyar nemesség, igaz, akkoriban törvénybe igtatta, hogy megbüntettessék a hálátlan nép; de ugyanaz a magyar nemesség időről időre szelídítette azokat a törvényeket, mert régen meg van írva, „Humiles laborant ubi potentes dissidunt" — a szegény ember szenved, a hol a hatalmasok egymással versengenek. Ezen magyar nemességnek lehet tulajdonítani azt, hogy ama sanyaruságokat enyhítette, melyek szerint a jobbágyság terhes századaiban még nősülni, feleséget venni sem lehetett (Derültség.) a földes ur engedelme nélkül, nem lehetet gyermekét mesterségre, tudomány tanulására, vagy más effélékre adni. A magyar nemesség időről időre alkotta a legemberbarátibb törvényeket, melyeknél fogva a nép milliói oda jutottak, a hol most vannak. Időről időre hozta azon törvényeket, a melyeknél fogva megengedte, hogy mesterséget, szépművészetet s más egyebet tanulhassanak; ugyanaz a nemesség volt az, mely a maga jobbágyainak jobb tehetségű gyermekeit kinézvén, saját fiai mellett egy iskolába vitte, ott tartotta, taníttatta; igy ezekből a szegény gyermekekből igen derék, tudós emberek váltak. Ugyanaz a magyar nemesség volt az, mely megkoronázta a föld kerekségén minden földesúri aristokratia dicsőségét az 1848-czal. (Helyeslés.) Nem kényszeritette pedig erre senki; önként, nemesi magas múveltségének,emberbaráti jellemének kifolyásából emelte magához a népet, testvéréül fogadta. A magyar nemesség volt az, a melyik, mikor fölszabadította a jobbágyságot, nem valami jutalomért cselekedte azt; hanem mindjárt beigtatta az 1848-ki törvénybe a közös teherviselést —• a mire ő annyi századokon keresztül szerzett és kiérdemelt áldozataiért kötelezhető nem volt. A bekövetkezett kormányhatalom természetesen nem ugy, mint a bölcs 1847 -48-iki törvényhozás gondolta, járt el. Az 1848-iki közteherviselési tőrvény szerint a magyar minisztérium a megyék meghallgatása után dolgozta volna ki az adózási rendszert, becsületökre legyen mondva, a magyar aristokratiának és nemességnek, még a törvényen kivüli hatalom rólunk nélkülünk szerint kirótt adókat is a volt jobbágyokkal együtt fizették és fizetik jelenleg is. Az is tudva van a hálás népnél, hogy a jobbágyság fölszabadításáért a hatalom által szűken kiszabott kárpótlást is nagyrészben viseli az aristokratia és nemesség adózásaiban. Azért tehát bocsásson meg nekem kedves képviselőtársam, hogy ha észrevétel nélkül nem hagyhatom azon kitételt, melylyel ő élt, t. i. kutyabőrös nemeseknek nevezvén őket. Én előttem a magyar nemesség emlékezetes és elmondom azért testvéreim millióival egyetemben, kik nagyrabecsüléssel tisztelik meg ós áldják a valódi magyar nemességet. A mellett, hogy a köztehervitelést magára vette a magyar nemesség, a honvédelmi kötelezettséget is elvállalta. Mert itt voltam 1848-ban, följöttünk egy bizonyos kiküldetésben az akkori magyar minisztériumhoz, itt pedig látva a pesti ifjúságot, ugy találtam, hogy egész Magyarország itt van. Az ifjúság a nemesség virága volt, az ment elül jó példával, és tiz zászlóalj azokból állíttatott ki. Azok példájára az élemedett emberek is föllelkesedtek. Egy szóval a honvédelmi kötelezettségben is működött és jó példával ment előre a nemesség. Ami a honvédelmi jogot és kötelezettséget illeti, méltóztassanak csak meggondolni, hogy mily sokat kell tudni egy közkatonának, mikor belép a zászlóaljba. Főtisztje mindjárt bizonyos irányelveket ad neki elő, azt mondja többek közt, hogy a katonáskodás nemes és magasztos hivatás. „Militardienst ist ein Ehrendienst." A jogok és kötelezettségek között nincs előttem tiszteletre méltóbb ós nagyobb áldozattal járó, mint a katonai szolgálat a katonai jog teljesítésének kötelezettsége. A legelső embere a hazának az, aki a honvédelmi jog kötelezettségét teljesíteni képes; ellenben szerencsétlen az, aki arra nem képes. E kötelesség teljesítésére ép