Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-471f
471. országos ülés márczius 27. 1872. 35 J el indítványomat. Mert ha nem méltóztatnak elfogadni, hogyan fog állani a dolog ? (Sálijuk !) Miután nem kívántam, — ismétlem, nem tu dom hányadszor, de nagy súlyt fektetek rá, tehát kénytelen vagyok ismételni, — egy perczet sem azon időből, meiy a megállapított napirend szerint a választási törvényjavaslat és az 5 éves tartamidőről szóló törvényjavaslatra van szánva, miután, mondom, egy perczet sem követeltem azon időből, kivévén talán azon néhány perczet, melyet most igénybe veszek, semmit sem követeltem arra, hogy a törvényjavaslatok, melyeket mindnyájan óhajtunk, a nyilatkozatok szerint, keresztülmehessenek; ha nem méltóztatnak ezen indítványt elfogadni, vagy ha talán minden időt a mostani napirenden felül ugyanazon javaslatok tárgyalására kívánják alkalmazni: ugy fog állni a dolog, hogy tényleg lesz constatálva, hogy a t. kormány és a t. túloldal előtt ama törvényjavaslatok keresztülvitele nem czél, hanem eszköz. (Helyeslés a bal oldalon: Ugy van!) Ugyanis látva, tudva, hogy mi, tekintve az ország érdekeit, ha elvi sérelem nélkül lehet, mindenre készek vagyunk azoknak keresztülviteleért: eszközül akarják azokat használni arra, hogy rákónyszeríthessenek bennünket, hogy ,elfogadjunk_j2ly_jay^ egyike ezreket foszt meg "jőgSíoT, másika az összes választók jogait szűkebb korlátok közzé szorítja. (Helyeslés a bal oldalon. Ugy van!) És ha ez nem sikerülne; mert azt hiszem, meglehetősen belátták, hogy ez az egy sikerülni nem fog: akkor, — ha mondom, hinni lehet azon híreknek, melyek, ha itt meg fognak tettleg ezáfoltatni, nagyon örülni fogok neki, — azt akarják legalább elérni, hogy e törvények en bioc elfogadását ajánlhassák, vagyis itt ismét ezen kérdések csak eszközükül tekintetnek arra, hogy a parlamentalismuson üssenek csorbát; mert két czél vau, nem mondom hogy van, de ha önök azt teszik, az azt fogja mutatni, hogy van; két czél, az első, ha lehet megszorítani a választók jogát, vagy ha ez nem sikerül, legalább teremteni egy veszedelmes praecedenst az en bloc elfogadások eszméjében. (Mozgás jobb felöl.) És itt, uraim megjegyzem, mert már kifejtetett, hogy e praecedens még a magyar képviselőházban megteremtve nincs; már kimutatta Ghyczy t. barátom, hogy azon egyetlen eset, melyre még a miniszterelnök ur a múltkor hivatkozhatott, azok után, mik itt elmondattak, — a horvát kiegyezés esete, — ily eljárásra praecedensül nem szolgálhat. (Pulszky Ferencz:. Hát 1848-ban f Mások a jobb oldalon: Hát a polgári perrendtartás!) Arra, hogy a polgári perrendtartás és más hasonlókkal szemben, hogy állanak a dolgok: elmondtam már nézetemet; most még a gyöngébbek kedveért sem ismétlem, (Derültség hal felől) hanem méltóztassék az országgyűlés naplóiban megnézni, és mielőtt valaki ilyet állit: legalább meg lehet kívánni, hogy az előzményeket olvassa meg. Mi pedig azt illeti, mit hallottam, hogy hát 1848-ban? Uraim, azokhoz mik 1848ban történtek, hogy a mostaniakat hasonlítsuk: még csak a szemérem is tiltja. (Igás! bal felől. Zúgás jobb felől.) 1848-ban először is nem volt ilyforma en bloc elfogadás és nem volt egy többségnek erőszakoskodása ; hanem volt a nagyszerű viszonyok közepette jogfejlődés szempontjából összeforradás. Ily összeforradást követelni a jogfosztás szempontjából nem szabad. (Helyeslés balról, ellenmondás jobbról. Dániel Pál az elnök felé fordulva szól valamit.) Ha talán a t. képviselő ur rendre kivan utasíttatni .... Dániel Pál: Engedelmet kérek, csak az elnök úrral volt egy pár szavam. (Élénk derültség bal felől.) Elnök: En átalán kérem a t. képviselő urakat, hogy csendben legyenek. Tisza Kálmán: Bocsánatot kérek, de miután az elnök urnák szólva, én rám tetszett mutatni, és egy oly szó kimondása után, mely sokszor mondatott ki minden baj nélkül, de egy esetben rendreutasitásra is szolgáltatott okot: én nem Képzelhettem mást, különben ha ez megnyugtatására szolgálhat a t. túloldalnak., én kész vagyok kinyilatkoztatni, hogy igenis é&J&LjÖgfosztási teudentiát látok; de nem vádolom vele ti t. jobb oldalt; én kész vagyok feltenni, hogy áT*vata"ffit"titkos muszka vágy chinái eonspiratiótől~éreaT"° T. képviselőház! Elmondottam, mielőtt félbeszakittattam volna, ha a belekiáltások nem zavarnak, talán beszédemet el is végeztem volna már, hogy mit fog az mutatni : ha önök indítványomat visszautasítják; (Halljuk!) tudom, tképviselőház, hogy mit fognak erre felelni; nem merem állítani, hogy mindazt, a mit felelni méltóztatnak, tudom, mert észjárásunk nagyon eltérő : hanem azt, hogy a legrendesebben mit felelnek, és mit szoktak már eddig is felelni, azt tudom. Fogják ugyanis mondani, hogy önök akarják ezen törvényjavaslatokat, tegyük mi azokat lehetővé s ne vitatkozzunk más dolgokon. Ezen argumentumnak lehetne valami sulya ? ha indítványom azon időből akarna valamit elvenni, a mely ezen két törvényjavaslat vitatására van szánva; de ez nem akar abból egy perczet sem elvenni. (Bal felől: Igaz!) De hogy áll még ezenkívül a dolog? Mi itt állunk, mint védői a választók jogainak, és pedig az egyik
