Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-471
338 471. országcg ülés márczins 27. IS72 szintén minden reformeszmét — bocsássanak meg azon argumentummal vertek agyon, „hogy még korai;" vagy mi más, mint a jobb oldalé; mely nemcsak ezen kérdésnek, de sok más ezen oldal mindkét árnyalatáról itt szőnyegre hozott reformeszméknek mindig azt gördítette ellene, hogy mind helyes, mind igaz, mi is törekedünk rá, akarjuk Magyarország függetlenségét, akarjuk a magyar hadsereget, akarunk önálló bankot, akarunk mindent, a mit ti akartok, sőt többet mint ti ; 48-asok vagyunk épen ugy, mint ti; sőt sokkal inkább, — de korai — nincs itt az ideje; ismétlem tehát ezen szempont nem egyéb mint jobboldali álláspont. (Ellenmondás bal oldalról.) Ne téveszszenek egyet uraim, azt nevezetesen, hogy oly elmélet, mely ellentétben van az igazsággal, bár mennyire legyen is ez az elmélet védhető: mivel ellentétben az igazsággal: mindig hamis! Van még egy indokom Madarász t. képviselőtársam által beterjesztett indítvány érdekében s ez egy az eddigieknél magasabb, sőt a legmagasabb szempont; az t. i. hogy a nemzet politikai értelemben legyen teljesen egy egész. Mig a nemzet — mint már érintettem — csak rétegekből áll, e törvényjavaslat a nemzet egygyé lételét csak akadályozni fogja a sok más mellett, melyek eddig hozattak, melyek föntartattak ; pedig ha egy nemzetnek szüksége van arra, hogy egy egészszé legyen: az épen a magyar nemzet. lAogy a Magyarországban létező politikai nemzet ne a hány népfaj, annyi divergens elemből álljon, arra nézve csak egy ut mód létezik: ez az egy, minél több kapcsolatot keresni, találni és alkalmazni törvényeink és intézményeinkben, mely Magyarország lakóit, népfajait egész népét egy politikai nemzettestté tömörítse. S önök a minisztérium által beterjesztett törvényjavaslatnak egyik előnyét fájdalom még abban találják, hogy kedvez a magyar nópfajnak a többi népfajok rovására. (Igaz, igas, a szélső bal felől!) Bővebben nem akarok erről szólni. (Halljuk!) miután Vécsey képviselőtársam elég részletesen elemezte már e kérdést. r En csak ezen átalános szempontot akartam említeni, annak főbb és mindenekfölötti jelentőségét kiemelni. De a magyar ősi jog-fogalom is azt igényli t. ház, hogy az átalános szavazatot fogadjuk el. Egy oly nemzetet, mely századokkal elébb, sőt a honalapítás óta bizonyára ősi hazájában sem ismert különbséget a nemzet tagjai közt, nem mondhatunk éretlennek arra, hogy politikai jogokban a nemzetnek minden tagját részeltesse. íme ezek t. ház főbb érveim. Most lássuk az ellenérveket. (Ralijuk \) Az mondatott a napokban, hogy a szegény ember nem önálló, nem lehet tehát a szegénynek szavazati jogot adni, mert ő azt a jogot eladja, vagy más rendelkezésére bocsátja. T. ház! nem a szegénységben, nem a gazdagságban ; de a jellemben van az önállóság alapja. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Midőn én az 1869-iki választásoknál is azt tapasztaltam, hogy a lakmározó, tivornyázó jobboldaliakkal szemben a bal oldali nép száraz kenyéren egész éjen át hideg, fagyos kövön megállta a sarat, megállta a jobb oldal gunyjai, ingerkedései ellenében, visszataszítva magától meggyőződésének oly magas árát is, a mi azt a negyed telkecskét, mivel egyik másik befolyásos birt, értékben felülmulta, — mert ily esetek is voltak: — akkor azt mondom, hogy azon egész érvelés, hogy a szegénység önállótlansággal jár, hamis. Az önállóság attól függ, hogy az embernek minél kevesebb legyen igénye, minél kevesebb az önzése, hogy kiki meg tudjon elégedni sorsával. Ha ez igaz, pedig tagadhatatlan: akkor azt hiszem t. ház, hogy azok a nagy vagyon birtokosai, kik nem elégszenek meg uradalmaikkal, hanem azokhoz még többet szeretnek szerezni; azok a házi urak, kiknek egyetlenegy örömük, vágyuk, törekvésök, egyetlenegy czéljok, nem a haza érdeke, a közérdek; hanem az, hogy minél több házaik legyenek, s minél nagyobb bért préselhessenek ki belőlök : — ezek mondón nem nyújtanak garantiát az önállóságra nézve; mert azok, a kiknek fő szempontjak a haszon: nagyon könnyen feláldozzák meggyőződésöket megfelelő haszonért. Midőn azt látjuk, hogy egy miniszterelnök oly ősi név mellett, milyennel bir, még grófi czimre vágyakozik, midőn azt halljuk, hogy egy másik miniszter Andrásy még herczegi czimet is óhajt; akkor bocsánatot kérek t. ház, én nem a szegénységben látom az önállótlanságot, nem a gazdagságban az önállóságot: hanem kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én azt a megelégedésben, azoknak saját sorsukkal való megelégedésében, önzóstelenségében, egy szóval azoknak jellemében látom biztosítva. Azt mondják továbbá, hogy a műveletlen ember félrevezethető. Elemezzük kissé ezen kérdést ! Vajon kik vezetik félre, kik vezethetik félre ? — még műveletlenebbek náluknál ? Hiszen az lehetetlen. Vak nem vezetheti azt, kinek szemei nyitvák. Tehát csak a műveltebb vezetheti félre a műveletlent. Erre tehát egyszerű feleletem az, és gondolom, hogy megczáfolhatatlan, hogy a műveltség ne vezesse félre a müveletlenséget; vagy ha a müveletlenségben nincs garantia: akkor abból, hogy a műveletlent a müveit ember vezeti félre, az következik, hogy a műveltségben még kevesebb garantia van.
