Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-471

332 171. országos ülés márczins 27. 1372 Galaczczal, mig amaz ép ugy értheti a vöröstoronyi, mint vulkáni vagy épen az orsovai csatlakozási pontokat, melyek mindegyike által a brasó-galaczi összeköttetés mellőzve és a keleti vasút teljesen elfojtva lenne; — tekintve továbbá, hogy az annyi évek óta megindított és folytatott tárgyalások a magyar és dunafejedelemségi vasutak közti összeköttetéseket nemzetközi szerződés által biztosítani, — a t. miniszter ur indokolásában foglalt kijelentés szerint, mai napig sem vezetett czélra; sőt daczára ennek a bukaresti kamarában — ném törődve ezen nemzetközi alkudozásokkal; — ezen kérdést: t. i. vasutjaiknak csatlakozását saját vasutainkkal, már tárgyalják is, bátor vagyok az igen t. közmunka és közlekedésügyi miniszter úrhoz a következő kérdéseket intézni: 1. Miként egyezteti össze a t. miniszter ur az országgyűlés mindkét házának főntjelzett határozatát, illetőleg ennek világosan és határozottan körülirt szabványát, a temesvár-orsovai vasútról szóló törvényjavaslat 6-ik §-ának átalános kifejezésével és biztosítja-e az országgyűlést arról, hogy határozatának megfelelőleg, a temesvár-orsovai vasút építése npm fog előbb megkezdetni, mig a keleti vasútnak brassó-galaczi egyenes összeköttetése biztosítva nem lesz? 2-or. Van-e a t. miniszter urnák alapos kilátása arra, hogy a szomszéd Románia kormányával, az oly régen szorgalmazott nemzetközi szerződés vaspályáink csatlakozási pontjaira nézve, hazai érdekeinknek megfelelőleg, — különösen pedig a brassó-gaíaczi egyenes összeköttetés biztosításával, rövid idő alatt létre jön? 3-or. Nem tartaná-e ellenkező esetben ezélszerünek és szükségesnek, Románia kormánya példájára, eltekintve a netalán még folyamatban levő nemzetközi tárgyalásoktól vasutaink csatlakozási vonalairól a dunafejedelemségi vaspályákkal, illetőleg vasutainknak az ország határszéléig építendő részeiről egy önálló törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni, ugy amint azt kizárólag hazánk érdekei megkívánják. Kérem ezen interpellatiómat az illető miniszter úrral közölni. Elnök : A közlekedésügyi miniszter úrral fog közöltetni. Horn Ede: T. ház ! Mint a t. előttem szólóknak, ugy nékem is egy interpellatiom van a t. közlekedésügyi miniszter úrhoz, és pedig szintén vasúti kérdésben, de nem keletre, nem Erdélybe fogom vezetni t. hallgatóimat, hanem nyugat felé: a Pest és Bécs közötti közlekedés mibenlétére vagyok bátor fölhívni a t. ház figyelmét. Ismeretes dolog, hogy nemcsak a teherszálitás, hanem a személyforgalom is Pest és Bécs között napról napra nagymérvben növekedik. Elismerte ezt az államvasut-társulat is, midőn a múlt évben és a múlt év óta a személy és gyorsvonatok számát naponta megkétszerezte, ugy hogy most 8 vonat van, mig az előtt 4 volt. De ezen ténynyel szemben még sokkal türhetlenebbé vállik azon anomália, hogy ily élénk forgalmú és nagy fontosságú vasúton csak egyetlen egy vágány létezik. Tudja mindenki, mennyire akadályozza ez a közlekedést, mennyire veszélyeztetik az utazó közönséget, csak tegnap reggel újra összeütközés volt ezen vonalon, Perbete és Udvard között. Nem volt ugyan nagy szerencsétlenség; az egyik mozdonyvezető és a postahivatalnok sérült meg, és 3—4 vaggon összezuzódott, azonkívül 30 szegény ökör halt meg. Hogy nagyobb szerencsétlenség nem következett ezen összeütközésből, az csak annak tulajdonitható, hogy két vonat közül az egyik teherszállító volt, a hol sebességről szó sincs, a másik vonat közönséges személyvonat volt, a hol a sebesség szintén nem nagyon fokozott; nagyobb lett volna mindenesetre az összeütközés, ha például két gyorsvonat közt történt volna. De annyi áll, hogy megnem foghatom és nézetem szerint példa nélküli Európában, hogy ily nagyfontosságú vonalon, hol a forgalom oly élénk: csak egy vágány létezik. A lapok azt írják ugyan, hogy a szerencsétlenség oka kerestetni fog; a ki ott volt a baleset színhelyen: meggyőződött arról, hogy e szerencsétlenségnek csak egy oka volt, hogy egyetlen vágány van, kettős vágánynyal a baleset kimaradt volna. S miért még mindig csak az egyetlen egy vágány? Én legalább felelni nem tudtam, mikor ott állottunk a baleset színhelyén, s egyik külföldi utazó a többi közt ezt kérdé tőlem, talán az illető vasút társulat oly szegény, oly ügyefogott, hogy második vágányt nem rakhat le? Azt kellett felelnem : dehogy szegény, hiszen egyik leggazdagabb társulat Európában, és Bodenbachtól egész le majdnem a Fekete tengerig a leghoszszabb egyenes vonal birtokában van, mely Európában létezik. Mikor ezután ugyanazon külföldi utazó azt kérdé, hogy talán a kormánynak nincs semmi joga parancsolni és ha joga nem volna, talán meg nincs módja rábírni szelídebb módon a társulatot, hogy e botrányt elmellőzze? azt kellett felelnem: először is joga van a kormánynak hozzászólani, mert a közbátorság érdeke kívánja e helyzet megszüntetését; másodszor, ha joga nem volna is, áll módjában rábírni a társulatot bizonyos áldozatokra; a társulatnak többi közt csak 2, 3 héttel ezelőtt egy uj igen fontos con-