Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-470

320 470. orszáeos ülés máxezius 26, 1872. iránti érdekeltség nagyobb fokra fog emelkedni, sőt — nehéz pillanatokban, melyekre készen kell lennünk, még az áldozatkészség is sokkal nagyobb lesz. T. ház, vajon mit tett volna Magyarország 1849-ben, ha alkotmányát nem terjesztette volna ki oly sok ezerre, mint a hogy 1848-ban szabadelvűn kiterjesztette; vajon hová jutott volna hazánk akkor a megtámadásokkal szemben, ha önök és apáink sokáig törték volna azon fejüket : legyen-e az egy negyedtel kesgazdának szavazata, vagy ne legyen? ha nem adták volna meg a népnek a szavazatjogot oly mértékben, a mint megadták? Valóban többé magyar ember nem beszélne e parlamentben. És ne legyek jó próféta, de azt hiszem, nem csalódom, hogy még oly átalakulásoknak, oly viszontagságoknak néz hazánk eléje, miszerint az alkotmány sánczaiba bevett népet szaporítania kell, azon férfiak számát kell szaporítani, kik az alkotmányt édes magokénak vallják és kik életöket és vérüket szívesen fogják a közös kincsért koczkáztatni. (Helyeslés bal felől.) Az átalános szavazat mellett én nem tartok azon megrázkódtatástól, nem tartok azon visszaesésektől, melyeket itt többen oly sötét színekben ecseteltek. Csak egy egyszerű példára figyelmeztetem a képviselő házat. Tekintsék az evangélikus egyházat ; abban az átalános szavazatjog keresztül van vive, mert minden választásnál az egyháznak minden önálló férfitagja szavazhat; és mutassanak nekem társadalmat melyben a szabadság mellett nagyobb rend, nagyobb törvényesség és az egyház alkotmánya iránt nagyobb szeretet mutatkoznék, mint épen ezen egyházban. {Élénk tetszés bal felől.) Es ha a nép csakugyan oly elvetemült gonosz volna, mint a minőnek azt a pessimisták festik :" akkor egy pillanatig sem lehetne nyugalmunk, mert hisz annálinkább fölforgatná az államot, minthogy jelenleg politikai száműzetésben szenved. En a néptől nem tartok. A népnek vezetőitől függ minden. Ha az értelmiség felhasználja a maga befolyását, ha az értelmiség hazafias irányban ad példát a népnek, ha a sajtó igazi föladatának megfelel: akkor ne remegjünk az átalános szavazatjogtól. Ugyan miért telnénk a néptől, melylyel együtt kell élnünk, melyre úgyis bizzuk hazánk védelmét, bízzuk vagyonunk oltalmát, akkor, midőn valamely képviselőjelölt támogatásáról és szavazásáról van szó. (Élénk helyeslés balról.) Azt mondják némelyek, hogy különösen a közteherviselésre legyünk tekintettel. Én az államot nem tartom actia társulatnak, melyben kiki annyi szavazattal birjon, a mennyi adakozással járul az állami közczélokhoz. Nekünk azért, mert adót fizetünk: semmi érdemünk sincs, ezt polgári kötelességnek tekintem, melynek alapja gyanánt a meglevő tényleges vagyon és jövedelem fogadtatik el; de azt, valakinek azért, mert több adót fizet, több politikai joga legyen és a másik azért, mert egy két krajezárral kevesebb adót fizet, elzárassék a szavazati urnától: ezt sem a méltányossággal, sem az adózás természetével nem birom megegyeztetni. (Helyeslés bal felől.) Hiszen utoljára az is csak csalódás, hogy egyedül a census fölött állók vesznek nagyobb mérvben részt a közterhekben. Az oly országban, hol az utolsó harapás hús is meg van adóztatva, hol megadóztatják a népnek élvezetét a dohányzást, hol megadóztatják a mindenféle birtokátruházást, hol megadóztatják a szeszt; hol megadóztatják a népnek jóformán még álmait is, ha azok számokkal találkoznak; lottó alakjában: (Derültség.) nekem ne mondja senki, hogy a közteherviselés nincs tettleg életbe léptetve és utoljára ha a közteherviselésnek ezen nehéz szerepét, melyhez még a közmunka járul, nem vesszük semmibe, hanem egyedül a direet adóztatást tartjuk szem előtt: akkor lehetünk nagyon eszéíyesek, akkor előmozdíthatjuk bizonyos osztályok előjogait; de az egész nép érdekét szem elől tévesztettük. (Helyeslés bal felől.) Azt hallottam én itt többektől említtetni, hogy az átalános szavazatjog mellett nemzetiségünk van veszélyeztetve. Ha ezen szempont előtérben állana, ha engem valaki arról győzhetne meg, hogy először is a nemzetiségeket az eddigi törvény kizárja a szavazásból, és másodszor, hogy a mennyiben kizárta volna, ha most azokat bevesszük, ezáltal a hazának ellenségeket alkotunk: akkor én tisztelettel meghajlok a capacitatio előtt. De tagadom én, hogy a magyar törvénykönyvben csak egyetlenegy betű is volna, mely a nem magyar nemzetiségeket kizárná a szavazásból. A magyar nemzet mindig megosztotta jogait minden más testvéreivel; arra találunk eseteket, hogy privilégiumokat adott egyiknek vagy másiknak ; csak arra nincs eset, hogy a magyarnak adtak volna privilégiumokat. Az eddigi törvények tehát nem zárják ki a nemzetiségeket ; és ha kizárnák, a mit én meg nem engedek : akkor azoknak bevétele a veszélyt nemcsak hogy nem nagyítaná, hanem ellenkezőleg leszállítaná. (Helyeslés bal felől.) Ki fogja nekem azt bizonyítani, hogy ha mi kizárnók a szavazatjogból a nemzetiségeket: akkor azok ezen hazának hivebb gyermekei, akkor i nekünk szeretőbb testvéreink lesznek, mint akkor, , ha velünk együtt vesznek részt a politikai jogok t gyakorlatában. Ha kizárták, roszul történt; ve-