Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-470

312 470. országos ülés márczins iü, 1872. magamévá nem teszem, s nem habozom a képviselő uraknak egy vallomást tenni, a mely összefüggésben áll erre vonatkozó elveimmel, hogy e tekintetben is ugy, mint talán sok más tekintetben, — ha nem is szorosan véve — a históriai iskola emberének vallom magamat. De minden esetre a históriai jog bázisán fejlődő alkotmányosságnak vagyok pártolója. Ugyan azért én t. barátom Henszlmann Imrét nem követhetem okoskodása téren, s nem bocsátkozom azokba, miket ő fejtegetett. Tudom, hogy a természetjogból s a philosophia tételeiből indulva ki, neki igazsága lehet és tán igazsága van. Bevallom azt is, mindazon dolgokat, a melyeket Henszlmann barátom tud: azokat én nem tudom távolról sem, valamint azon könyveket, melyeket ő elolvasott, s melyekre nézve bőven beszerzett tudományi tárházából a t. képviselő urak előtt próbákat mutatott, azokat én nem olvastam. De igenis olvastam én is egyet: a praeticus élet és a történelem nagy könyvét, és deductioimat a fenforgó tárgyra nézve innen kívánom leszármaztatni.^ Én, t. ház, olvastam a tényeket az ujabb kor históriájában, láttam és mindig felmerül előttem Franeziaozrszág képe, midőn az átalános szavazatjogról van szó, és látom, hogy épen akkor szenvedett a szabadság ügye legtöbbet Francziaországban: midőn az átalános szavazatjog behozatott. Minden, a mi Franeziaországban" badság eltapodására, minden a mi a józan fejlődés lehetőségével, minden a mi Francziaország megaláztatásával egybeesik : az egybeesik a suffrage universelnek ez országba való behozatalával is. De tovább megyek t. ház, s azt mondom, kik magukra a republieanus államokra hivatkoznak, milyen Svajcz ésAmerika, talán észlelték azon körülményt, hogy az átalános szavatjog más hatást gyakorol például New - York államkormányzatára, és más hatást gyakorolt más államok kormányzatára, melyek boldogabbak és jobban kormányoztatnak. Hasonlóképen kérdem a t. képviselő urakat, kik az átalános szavazatot pártolják: vajon annak egyforma hatását látják - e Svajczban a Sonderbundhoz tartozó kantonokban és a többi kantonokban 1 Mondom, én olvastam a történelmet, ugy a közel múltra, mint a rég időre vonatkozólag ; de nem vonhatom le belőle az átalános szavazatjog meghonosításának szükségét Magyarországon. De bátor leszek t. képviselő urak, még hátrább menni a történelemben, és egy példát idézni, a mi szintén nem igen régi s teszem ezt annyival inkább, mert felhozatott azon körülmény, hogy Magyarországon nem is épen oly idegenszerű és nem a teljes újdonság ingerével bíró intézmény az átalános szavazat; mert ha visszatekintünk az 1847. előtti korszakra, látni fogjuk, hogy a társadalom bizonyos privi,egiált osztályában az átalános szavazati jog már meg volt honosítva t. i. a nemesség körében. Erre nézve azt mondom t. ház, vajon oly nagyon kívánatosnak látszik - e azon állapotok visszaidézése, melyek 1847 előtt, elismerem majdnem tökéletesen a universale suffragium gyakorolása mellett Magyarországon fenállottak ? Nekem az nem látszik kívánatosnak, és a példa a helyett, hogy az'átalános szavazati joghoz édesgetne: inkább elriaszt attól; mert emlékemben összeesik a nemeség által gyakorolt átalános szavazatijog azon küzdelmekkel, melyek minden haladási kérdés legyőzésére s eltapodására vívattak ugy a megyékben, mint a városokban, hol ezen suffragium universalet gyakorlott társadalmi osztály túlsúlyra vergődött. Én átalában t. ház, ha valahol alkalmazhatónak vélem azt, hogy a politika az exigentiák tudománya: itt kívánom azt sem előtt tartani. Ha a nép — nincs szükség bővebben fejtegetnem, mert kevés nyilvános felszólalásom alkalmával valahányszor ezen szót „nép" ajkamon kibocsátottam, nem a szűrös, bocskoros osztály értem alatta: hanem értem a népet a legfelsőbb regioktól le a legalsóbbig együtt véve— mondom, hogy ha mi a népet javítani, az alsóbb osztályban oktatni, a felsőbb osztálynak erkölcseit megváltoztatni nem birjuk: akkor ne várjunk valami hasznos változást az átalános szavazati jog behozatalától; és ha valahol helyesen s itt lehet alkalmazni ama felkiáltást: „Quid leges sine moribus vanae proficiunt

í£ ? A népnek egészben átalakítására van szükségünk, és a nélkül ép oly kevéssé fog ártani a census : mint a mily kevéssé fogna használni jelenleg az universele suffragium behozatala. Fel kell említenem még egyet, s ez Anglia példája. Erre igen sokan szeretnek hivatkozni a képviselő urak közül, s talán azok is, kik az átalános szavavatjog pártolói, sikerrel, s némileg odaillőséggel hivatkozhatnának Anglia példájára annyiban, a mennyiben a szavazatjog már ott oly szélsőségig terjesztett ki, hogy tekintve vagyoni és társadalmi fejlettségi viszonyait Angliának hozzánk arányítva, hogy ott az átalános szavazatjogot már majdnem behozottnak tekinthetjük: erre nézve azon alázatos megjegyzésem van, hogy ha az angolok még tovább menve, elhatároznák is magukat, a mint nem kétlem, hogy rövid időn el fogják határozni arra, hogy országukban az átalános szavazatjogot honosítsák