Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-469

469. országos ülés nélkül és azonkívül bízatván meg az adószedéssel: kevésbbé lennének képesek és jogositvák kezelni. Ha tehát azon terhekkel és hátrányokkal, melyek abból a városi pénztárra nehezednek, szembe állítjuk a jelzett előnyöket: első tekintetre feltűnik, hogy nincs miért zúgolódni a főváros nak, az ily rendkívüli költség akár közvetlenül és általa, akár pedig csak bizonyos részben azon állampénztár elvállalása melletti viselésre. Úgyde ezen röviden vázolt viszonyakkal szemben áll azon kérdés megvizsgálása, hogy vajon mi az oka annak, hogy ily nagy személyzet ily rendkívüli költséggel tartatik fel a városi hatóság által ezen adó kezelésére. E tekintetben elég legyen utalni a fennálló adókezelési szabályokra, melyek az osztrák finaneiától átörökölve s jelenleg a magyar törvényhozó testületben átalakítva ugyanazon szövevényes, hosszadalmos ellenőrzési szabályok föntartása mellett szükségképen vesznek igénybe oly nagy személyzetet, melynél pedig jóval kisebb személyzet is elegendő volna ezen teendő elvégzésére : ha az adókezelós egyszerüsittetnók ugy, hogy ez esetben a személyzetnek, ha nem is fele, de legalább egy harmadrésze nélkülözhetővé tétetnék. Ezen kérdés megoldása azonban nem ez alkalommal történhetvén, valamint átalában az adókezelési, számvételi s adóbehajtási kezelés iránt az illető tárcza miniszter részéről talán nem messze időben vár megoldás és végleges rendezésre. Más körülmény az, t. ház, mennyiben köteles a város hatósága bélyeg illetékek czime alatti 4 millió forintra rugó adó behajtására, a mi közvetlenül az államkincstár érdekében eszközöltetnék s a mely adót saját költségén minden megtérítés nélkül tartozzék behajtani. E részben azt mondhatja a pénzügyminiszter ur, hogy a fennálló törvény szerint minden adó forint után 2—4 krajczár veendő fel. Ezt megengedem s azt szemelőtt tartja a városi hatóság is legalább legújabb időben. De ha figyelembe vesszük, hogy ez ily adóhátralékosok legnagyobb része, a legalsó osztálybeliekhez vagy is a kevésbbé vagyonosokhoz tartozik, a kiktől következőleg ezen adóbehajtási költség nagyon kis mértékben foly be: mi marad tehát egyéb hátra a városnak? semmi egyéb, mint az, hogy ezen adókat szintén saját költségén kezelje azon reményben, hogy mint az előttünk fekvő előterjesztésében is indokoltan kimutatta: legalább azon könyitést eszközölnék — a mint Ausztriában jelenleg fönnáll, — hogy az adó executio nem 15 naponként, hanem kétszer évenként április és septemberben eszközöltessék valamint a lefogárcaius 23 1872. 275 lalt ingóságoknak elárverezése is, mi által kettős czél éretnék el. Az első, a mely eléretnék, az volna, hogy az illető végrehajtás alatt álló adózók időt és alkalmat nyerhetnek arra, hogy hátralékukat könnyebben kicsinálhatván, a lefoglalt czikkeket visszaválthatnák, a mi rajok nézve minden esetre könnyebbülés lenne a nélkül, hogy az állam érdeke az által valamely csorbát szenvedne; másodszor az, mi a kezelés eszközlésére nagy befolyással bírna, hogy a 15 napi adóvégrehajtás illetőleg árverezések végett mind annyiszor több adószedő hivatalnok levén kiküldendő: ezen 15 naponként előkerülő végrehajtási műtétek legnagyobb mértékben veszik igénybe erejét'és idejét az adóbeszedésre kirendelt személyeknek ; ha ezek évenként két időszakra szoríttatnának, ez által egy tetemes személyzet és költség kímélés érethetnék el. Az e részben fön álló törvényekkel ez alkalommal rövid utón Begiteni nem lehet, s azért ajánlandó lenne a t. pénzügyminiszter urnák, hogy tekintetbe véve azt, hogy ha Austriában, különösen Bécsben, hol meglehetősen jóval kedvezőbb ipar kereskedelni és forgalmi viszonyok vannak, nem látják az állam érdekével összeütközőknek az ily adóbehajtási személyek, hogy évenként két határidőben april és septemberben tartassanak meg az árverezések: annál kívánatosabbnak tarthatja a mi viszonyaink közt egy ily eljárási módozatot behozni és megállapítani. A mig tehát ez irányban, valamint szintén a városi hatóságok előterjesztésében kívánt % részlet költség fedeztetésére nézve az állam részéről, a törvényhozás előtt bizonyos határozott javaslat feküdhetnék: részemről szükségesnek tartom kijelentem, hogy nem óhajtanám azt, hogy a városi hatóság az önkormányzatnak ezen ágát kezéből oly könnyű szerrel kiszárassza; mert mindenesetre érdekében van a városnak saját polgárainak külön oöző körülményeit tekintetbe véve, kezében tartani azon befolyást, mely által polgártársaink sorsán az adott körülmények közt könnyítessen: legfölebb annyit kívánnának, hogy tekintettel azon tényleg fennálló viszonyokra, minél'fogva mint emlitém, a városi adóhivatal által kezelt és behajtandó adók fele okvetlenül az államot illeti, mint a bélyeg és illeték: hogy ezeknek könnyebb kezelésére nézve legalább felét azon költségeknek hordozza az állam, s egyszersmind az adókezelést czélszerü szabályokkal határozza meg. Ezáltal lehetővé tétetnék, hogy nemcsak a városi hatóság, hanem azon közegek is, melyeknek hatáskörébe az adóbeszedések tartoznak: kevesebb személy- és költséggel könnyebb kezelés mellett vihetnék ezen eljárást végbe; s ez által lehe35*