Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-468f
254 * ö8, wwífOí Wés márczius 22. 1872. jogra nézve, semmit sem vagyok hajlandó engedni ; hanem azt a maga épségében, a maga egész összeségében fön tartani kivánom. Ezeknek előadása után azzal zárom be beszédemet, hogy felfogásom szerint hazánk jelen körülményei között az 1848-iki alap elég tág arra, hogy tovább építsünk ezen alapon Magyarország nagysága, boldogsága, önállósága és szabadsága érdekében. Én mindenekelőtt föntartani és restituálni kivánom azon alapot a maga teljes épségében ; de az átalános szavazatjog rögtöni behozatalát ezúttal el nem fogadhatom. Ennyit kívántam előadni. (Éljenzés hal felől.) Csernatony Lajos : T. ház! A törvényjavaslat bevezetését nem fogadhatom el ós lesz szerencsém a helyett egy módositványt terjeszteni a t. ház elé beszédem végén. (Halljuk!) Azon indítványra nézve pedig, melyet t. barátom Madarász képviselő ur a ház elé terjesztett, kötelességemnek tartom njdlatkozni. Nyilatkozni azért tartom kötelességemnek, mert vannak bizonyos nagy politikai kérdések, melyekre nézve épen a szabadelvű pártnak tagjai kötelesek nyilatkozni, kivált akkor : hogy ha nem azon irányban nyilatkoznak, a melyben azt talán némelyek megvárnák. Én az átalános szavazatjog megadását hazánkban nem tartom a jelen körülmények közt, a mostani időben — ós megvallom őszintén, még jó darab ideig — lehetőnek. Én az átalános szavazat jogosultságát tökéletesen elismerem. Ez az egyik ezél a haladás terén, melyet előbb utóbb kétségtelenül elér a világ minden országa. Ez a eivilisationak egy oly postulatuma, melyet a szabadelvű ember magától el nem utasíthat. De t. ház, egészen más dolog egy jogot elismerni jognak és egészen más dolog, azon jognak érvényesítési idejét meghatározni. Hiszen kérem, senkisem tagadja, hogy minden gyermeknek meg van joga azon birtokhoz, mely őt akár családi intézkedések szerint, akár szüleinek végrendeleténél fogva megilleti. A jog megvan tagadhatlanul ; de azért senkinek sem fog eszébe jutni birtokrészének kezelését azon gyermekre bizni addig, aki még el nem érte értelmének, nagykorúságának azon állapotát, melyben saját birtokának kezelésével megbízható. Ez annyira, igaz hogy ha ezen gyermek árvaságra jut, mielőtt nagykorúvá lenne : kap valakit, hogy el ne vesztegesse apai birtokát, azelőtt legalább, míg a törvény szerint nem lehet felette őrködni. T. ház! ba ez igy áll, egy családi vagyonra, egy magán tulajdonra nézve, egyes ember érdekében, a hol utoljára is az, hogy elpusztítja a mije van, mást nem illet, másnak nem csinál kárt, csak saját magának, vagy legfölebb egy kis körnek: annyival inkább áll ez akkor, hogyha nem egyes emberről, nem egy családról ; hanem egy nemzetről, egy egész országról, annak egész jelenéről és jövőjéről van szó. Egyébiránt épen, mert elismerem az átalános szavazati jognak jogosultságát és többet mondok, magasztos jövendőjét és biztos győzedelmes jövendőjét, és legkevésbbé sem azért szólok, hogy helytelenítsem Madarász t. képviselőtársam indítványát az átalános szavazati jog elméletének kimondására: egyátalában nem helyteleníteném bármily időben sem, de legkevésbbé helytelenítem azt most ; mert ugy értelmezem, nogy lobogót tűzött ki, a mely igen szent és igazságos dolgot jelent és kitűzte akkor, mik >r egy másik lobogó nem előmenetelt jelez, hanem hátrálást ; ezzel szemben igen helyeslem, hogy kitűzte azon lobogót. De én, mint mondám t. ház, az átalános szavazatjog megadását hazánkban jelen körülmények közt, a mi speciális állapotaink tekintetbe vételével most nem, és a mit ismét sajnálattal mondok, még talán sok időre nem tartom helyesnek. A t. ház meg fogja nekem engedni, hogy az átalános szavazatra nézve felolvassak itt egy jegyzetet. 1831-ben az angol parlamentben előjött a parlementi reformbill, azon alkalommal Angliának egy nagy történésze és a parlament szónokok egyik legjelesbike, a mindnyájunk előtt ismert és tisztelt nevű Macaulay beszélt; és első beszédében ez fordul elő, — bocsánatot kérek, hogy ha kissé akadozva olvasom, mert hirtelen irtam ki angolul, s igy fordítanom kell most magyarra : „Vannak országok, melyekben a munkás osztályoknak állapota olyan, hogy biztosan meg lehet adni nekik a törvényhozótestület tagjainak megválasztásában való részesülést. És hogy ha Angliának munkás osztályai ezen állapotban lennének, melyben, hogy legyenek, ón teljes szivemből kivánom, ha a munka mindig bőségesen, a munkadíj mindig magasan, az élelem mindig bőségben állana, és hogjdia a családok nagyszámú tagjai mindig áldásnak és sohasem tehernek tekintetnének : akkor az átalános szavazatjog ellen felhozható ellenvetésnek legfőbbjei elesnének/' Itt aztán Macaulay elmondja, hogy ily állapot van Amerikában, t. i. oly állapot, melyben azon igények, melyeket elősoroltam, megvannak, és megmondja, hogy ez nem az amerikai faj érdeme, hanem az ottani speciális állapotok következménye. És aztán igy folytatja: „De fájdalom a munkás osztályok Angliában és minden régi országban néha oly állapotban vannak, melyben nagy nyomort szenvednek; már pedig azon nagy nyomor bizonyos részein semmi kormány sem
