Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-468f

254 * ö8, wwífOí Wés márczius 22. 1872. jogra nézve, semmit sem vagyok hajlandó en­gedni ; hanem azt a maga épségében, a maga egész összeségében fön tartani kivánom. Ezeknek előadása után azzal zárom be be­szédemet, hogy felfogásom szerint hazánk jelen körülményei között az 1848-iki alap elég tág arra, hogy tovább építsünk ezen alapon Ma­gyarország nagysága, boldogsága, önállósága és szabadsága érdekében. Én mindenekelőtt föntartani és resti­tuálni kivánom azon alapot a maga teljes épsé­gében ; de az átalános szavazatjog rögtöni be­hozatalát ezúttal el nem fogadhatom. Ennyit kívántam előadni. (Éljenzés hal felől.) Csernatony Lajos : T. ház! A tör­vényjavaslat bevezetését nem fogadhatom el ós lesz szerencsém a helyett egy módositványt terjeszteni a t. ház elé beszédem végén. (Halljuk!) Azon indítványra nézve pedig, melyet t. barátom Madarász képviselő ur a ház elé terjesztett, kötelességemnek tartom njdlatkozni. Nyilatkozni azért tartom kötelességemnek, mert vannak bizonyos nagy politikai kérdések, me­lyekre nézve épen a szabadelvű pártnak tagjai kötelesek nyilatkozni, kivált akkor : hogy ha nem azon irányban nyilatkoznak, a melyben azt talán némelyek megvárnák. Én az átalá­nos szavazatjog megadását hazánkban nem tar­tom a jelen körülmények közt, a mostani idő­ben — ós megvallom őszintén, még jó darab ideig — lehetőnek. Én az átalános szavazat jogosultsá­gát tökéletesen elismerem. Ez az egyik ezél a haladás terén, melyet előbb utóbb kétségtele­nül elér a világ minden országa. Ez a eivilisa­tionak egy oly postulatuma, melyet a szabad­elvű ember magától el nem utasíthat. De t. ház, egészen más dolog egy jogot el­ismerni jognak és egészen más dolog, azon jog­nak érvényesítési idejét meghatározni. Hiszen kérem, senkisem tagadja, hogy minden gyer­meknek meg van joga azon birtokhoz, mely őt akár családi intézkedések szerint, akár szülei­nek végrendeleténél fogva megilleti. A jog meg­van tagadhatlanul ; de azért senkinek sem fog eszébe jutni birtokrészének kezelését azon gyermekre bizni addig, aki még el nem érte értelmé­nek, nagykorúságának azon állapotát, melyben saját birtokának kezelésével megbízható. Ez an­nyira, igaz hogy ha ezen gyermek árvaságra jut, mielőtt nagykorúvá lenne : kap valakit, hogy el ne vesztegesse apai birtokát, azelőtt legalább, míg a törvény szerint nem lehet felette őrködni. T. ház! ba ez igy áll, egy családi vagyonra, egy magán tulajdonra nézve, egyes ember érde­kében, a hol utoljára is az, hogy elpusztítja a mije van, mást nem illet, másnak nem csinál kárt, csak saját magának, vagy legfölebb egy kis körnek: annyival inkább áll ez akkor, hogyha nem egyes emberről, nem egy családról ; hanem egy nemzetről, egy egész országról, annak egész jelenéről és jövőjéről van szó. Egyébiránt épen, mert elismerem az áta­lános szavazati jognak jogosultságát és többet mondok, magasztos jövendőjét és biztos győzedel­mes jövendőjét, és legkevésbbé sem azért szólok, hogy helytelenítsem Madarász t. képviselőtár­sam indítványát az átalános szavazati jog elmé­letének kimondására: egyátalában nem helytelení­teném bármily időben sem, de legkevésbbé hely­telenítem azt most ; mert ugy értelmezem, nogy lobogót tűzött ki, a mely igen szent és igazságos dolgot jelent és kitűzte akkor, mik >r egy má­sik lobogó nem előmenetelt jelez, hanem hátrá­lást ; ezzel szemben igen helyeslem, hogy kitűzte azon lobogót. De én, mint mondám t. ház, az átalános szavazatjog megadását hazánkban jelen körülmények közt, a mi speciális állapotaink te­kintetbe vételével most nem, és a mit ismét sajnálattal mondok, még talán sok időre nem tartom helyesnek. A t. ház meg fogja nekem engedni, hogy az átalános szavazatra nézve felolvassak itt egy jegyzetet. 1831-ben az angol parlamentben előjött a parlementi reformbill, azon alkalommal Angliá­nak egy nagy történésze és a parlament szóno­kok egyik legjelesbike, a mindnyájunk előtt is­mert és tisztelt nevű Macaulay beszélt; és első beszédében ez fordul elő, — bocsánatot kérek, hogy ha kissé akadozva olvasom, mert hirtelen irtam ki angolul, s igy fordítanom kell most magyarra : „Vannak országok, melyekben a munkás osztályoknak állapota olyan, hogy biz­tosan meg lehet adni nekik a törvényhozótestü­let tagjainak megválasztásában való részesülést. És hogy ha Angliának munkás osztályai ezen állapotban lennének, melyben, hogy legyenek, ón teljes szivemből kivánom, ha a munka mindig bőségesen, a munkadíj mindig magasan, az éle­lem mindig bőségben állana, és hogjdia a csa­ládok nagyszámú tagjai mindig áldásnak és so­hasem tehernek tekintetnének : akkor az átalá­nos szavazatjog ellen felhozható ellenvetésnek legfőbbjei elesnének/' Itt aztán Macaulay el­mondja, hogy ily állapot van Amerikában, t. i. oly állapot, melyben azon igények, melyeket elősoroltam, megvannak, és megmondja, hogy ez nem az amerikai faj érdeme, hanem az ottani speciális állapotok következménye. És aztán igy folytatja: „De fájdalom a munkás osztályok Angliában és minden régi or­szágban néha oly állapotban vannak, melyben nagy nyomort szenvednek; már pedig azon nagy nyomor bizonyos részein semmi kormány sem

Next

/
Thumbnails
Contents