Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-468

246 468. országos ülés márczius 22 1872. előzték a törvényhozást, például izraelita polgártársainknak megadták a szavazati jogot. A választási ügyek tárgyalásánál tapasztaltuk, hogy több ilyenek voltak; de vajon, t. ház, vádolhatók-e azon egyes törvényhatóságok, melyek igy magát a törvényhozást szabadelvüségben megelőzték? Ha maguk a polgárok e tekintetben megegyeztek: mi nehézség van benne, mi szükség van e tekintetben módosításra? Vagy teljesiti-e ezt most a t. ház? Teljesiti-e azon módositás, a mely előttünk fekszik? Ma már nemcsak az izraeliták állanak az előbb törvényesen bevett vallásokon kivül ; hanem — a mint egyik t. képviselőtársam ezt már előbb megemiitette — vannak nazarénusok, különösen egyes alföldi városokban, például Makón, Hódmezővásárhelyen igen nagy számmal; s ime most az a kérdés: vajon ezen módositás csakis módositás akart-e lenni, miután ezen módositás változtatást nem tesz az 1848-iki törvényen, tehát meg akarja tartani e tekintetben, a mi által kétértelműség s eltérő magyarázatokra nyujtatik alkalom azoknak, kik az összeirást eszközölni fogják. Az egyik tehát, egyedül a mint az övéinek érdeke hozza magával, ki fogja zárni a nazarénusokat, a másik nem. íme tehát az eltérő magyarázatoknak innen eredhető kérdéseknek ez által eleje nem vétetik. A harmadik pont, a mely eltérő magyarázatra adott alkalmat : az, hogy a törvény kimondotta, miszerint azoktól, kik eddig polgári jogok gyakorlatában voltak, elvenni nem akarja. Ez eltérő magyarázatra adhat alkalmat, mert voltak olyanok, kik csupán azokra akarták szorítani e jogot, kik már azzal éltek, ugy mint ezen módositás most kívánja megállapittatni; voltak ismét olyanok, kik mindazokra, kik például születésnél fogva nemesek vagy városi polgárok, egyes mezővárosokban mindazok, kik a birói választásban közreműködtek ; kiterjesztetni kívánja. És kérdem én: mi baj volt ebből? Semmi. Tehát ezen pontnál sem látom a módositás szükségét. Azok közt, kik eddig polgári jogokkal éltek, egyes törvényhatóságok statútumai szerint mint megemiitette előttem t. Henszlmann képviselőtársam, különösen Pest megyét, voltak a honoratiorok. Pest megye 1841-ben a honoratiorokat szavazatjoggal egyenlően mint minden nemest osztályt felruházta és ezen honoratiorok közé számította a gazdatiszteket, egyházi férfiakat, jegyzőket s másokat. Innen vétetett az utóbbi időben különösen az utolsó összeíráskor alkalom a különféle magyarázatokra, mert pl. oly megyében, mint Pest, mely a választás alkalmával 10 kerületre osztatott és a melynek egy kerületében nem egy, hanem két összeíró küldöttség működött : mi volt ennek következménye? Az, hogy az egyik összeíró küldöttség ezen qualiflcatiot tekintetbe vette, a másik pedig nem, a harmadik tekintetben habozván, folyamodott a központi választmányhoz. Megemlítettem a gazdatiszteket. Némely összeíró küldöttség azt állította, hogy a gazdatisztek állása egészen különbözik attól az állástól, a melyben voltak 1841-ben, mert akkor a gazdatiszt eszközlője és végrehajtója volt az ő földesurának, ki Közjogokkal birt. A gazdatiszt a végrehajtásokban keze és eszköze volt földesurának; de most a gazdatiszt egészen más állásba jutott az 1848-iki törvények által. Ennek következtében az 1865. és 1869-iki összeírás alkalmával nem tekintettek többé a gazdatisztek qualifieáltaknak, mint 1841-ben. A törvény például megemlíti a lelkészeket, a segédlelkészeket, és a tanítókat; de nem emliti meg a segédtanítókat. Ezért az összeíró küldöttségek némelyike azt mondta, hiszen magától értetik; mert a segédtanítók is csak tanítók, és igy ők is birtak qualificatióval. Más küldöttségek pedig azt mondták, miután a lelkészek és a segédlelkészek közt különbség tétetik a törvényben : ennélfogva ha a törvény akarta volna a a segédtanítókat qualifíeámi, itt is megtette volna a megkülönböztetést. Innen eredtek az eltérő eljárások. Minthogy ilyen eltérő eljárások voltak a különböző küldöttségekben ; és megtörtént, hogy egy választó kerületben két küldöttség egészen ellenkező irányban működött: az összeíró küldöttségek maguk folyamodtak aközponti választmányhoz. Ezen tapasztalatnál fogva történt 1869-ben, hogy Pestmegye azon pontokra, melyekre nézve interpelláltatott, az illető küldöttségek által nem rendeletet, hanem az ossz hangzatosság miatt csak véleményező utasítást adott a küldöttségeknek és azért nagy igazságtalanság volt azon ítélet, a mely azon alapon, hogy Pestmegye ezen utasítást adta a küldöttségeknek, — melyet maga Pestmegye soha kötelezőnek nem tartott, — a dabasi ós szentendrei választásokat megsemisitette. Pestmegye ezen utasítást a küldöttségekre nézve kötelezőnek nem határozta ; hanem egyedül mint véleményező utasítást adta azért, hogy a törvény kételyekre alkalmat adó tételeire nézve legalább összhangzatos működés eszközöltessék az illető küldöttségek által. Igy a segédtanítókat most sem emliti ezen módositás, tehát e tekintetben a kételyek ismét fönmaradnak; másokra mint a finánczokra, vasúti tisztekre és egyébb ily vándormadarakra nézve különböző volt az eljárás; némely küldöttségek megadták ezeknek a szavazati jogot, né-