Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-464f

4W. orsságos ülés xaáresins 18. 1872. 113 tömegesen bediktáltattak, minek következtében több oly eset fordult elő, hogy bediktáltattak oly egyének is, kik választói joggal épen nem birtak s miután történetesen azon községben ellenpárti választó nem lakott, figyelmőket kike­rülvén, reclamatio sem történhetett s igy a vá­lasztók között maradtak s gyakoroltak oly jo­got, melyet soha sem birtak. Én tehát a központi bizottság szövegezésének ezimét, a mely magában hordja a félreértések magvát: el nem fogadhatom, hanem csatlakozom t. barátom Matolay Etelének indítványához. (Élénk helyeslés bal felől.) Máttyus Arisztid: T. ház! Parlamen­taris vitáink különös menete, s azon magyará­zat, melyet annak ugy a túlsó oldalon ülők, mint a kormány, s a nyilvánosság némely or­gánuma, különösen a jobboldali sajtó tulajdo­nit, meggyőződésem szerint elegendő indok arra, hogy minden képviselő kötelességének tartsa azok közül, kik a ház ezen oldalán ülnek, nyilatkozni. (Helyeslés bal felől.) Én is élek e jogommal s élek ezzel azon őszinteséggel, a milyennel mindig nyilatkozni szoktam, azon érzetben, hogy talán hattyúdalt mondok el prosában (Halljuk!) s kérem a t. há­zat, higyjen a franczia közmondásnak. Önök a képviselőház túlsó oldalán ülők igen súlyos vádakat emeltek az ellenzék ellen az utolsó időben. (Felkiáltások jobb felől: JDe igazakat!) Önök azt mondották és mondják ma is, legalább magatartásuk igazolja, hogy azon fegyver, melylyel mi e házban élünk: aláássa a par­lamentalismust, veszélyezteti alkotmányunkat. Önök azt állítják, hogy az eszköz, melyet mi használunk a választási törvényjavaslat — és tán nem tévednek önök, ha felteszik, hogy az országgyűlés tartamának 5 évre kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot illetőleg is,—hogy azon eszköz nem illik egy parlamenti párthoz, hogy azon eszköz ellenkezik a parlamenti lét-eszmével, t. i. a többség uralmának eszméjével. Én azt el nem ismerem, mert részemről a veszélyt, mely a parlamentalis kormányzatot érheti: itt és má­sutt, nem azon eszközben látom, melylyel mi je­lenleg élünk, hanem látom oly és hasonló eljá­rásban, melyet önök követnek. Mi veszélyeztet­heti t. ház a parlamentalismust ? Veszélyezteti felülről az absolutismus, alulról a forradalom. Én sem az egyiktől, sem a másiktól nem félek. De kell, hogy utaljak azon eszközre, mely fel­fogásom és a világtörténelem bizonyítása sze­rint a valódi és helyes parlamentalismust meg­támadni képes. Ott, hol a hatalomnak az alkot­mányos kormányzat nem tetszik, lép helyébe az absolutismus, megszüntettetik egy tollvonással KÉPT. H. 1TAK.Ó 1814- sxra. az alkotmány. Ettől én Magyarországban sem ma, sem a jövőben nem tartok. Nem tartok azért, mert meggyőződésem az, hogy a fejedelem ugy a nemzet, mint saját trónjának érdekében csak alkotmányosan akar kormányozni, és mert erős meggyőződésem, hogy Magyarországon nem lehet máskép, mint alkot­mányosan kormányozni: (Helyeslés.) de nem tar­tok a forradalomtól sem; mert a hol valódi al­kotmányosság van, ott forradalom elő nem áll­hat, a hol pedig a forradalom elő áll: ott az alkotmányosság tulajdonképen már nem létezik, a parlamentalismus már okvetlenül meg van halva. Tekintsenek önök vissza a világtörténe­lem lapjain feltűnő nagy eseményekre; nézzék a nemzetek nagy forradalmait. Tudnak-e felmutatni csak egy forradalmat is, mely legalább kezdemé­nyezésébennem a nemzet jogos követeléseit kívánta; mert törvényes utón nem lehetett czélt érnie s igy erőszakos utón volt kénytelen a felé töre­kedni. A forradalmak rend szerint, mert a szenve­délyek által vezettetnek, nem érik el azon czélt, melyet magok elé tűztek; a forradalmak rendsze­rint oly eszközökhöz is nyúlnak, melyek számí­táson kívül voltak, mely eszközök a nemzetnek, mely jót akart elérni, roszat okoznak. De azon idő, midőn egy nemzet egy egész nemzet forra­dalmat kezdett: a világtörténelem tanúsága sze­rint mindig olyan volt, hogy a nemzet máskép nem tehetett. És hol a nemzet e térre van kényszerítve, ott vele szemben többé nem az al­kotmányos hatalom, nem a parlamentalismus áll: hanem áll az alkotmányosság, vagy a meg­hamisított parlamentalismus. Részemről nem félek attól, hogy Magyar­országon a parlamentalismus alapja meg lesz ingatva; ha meg lesz ingatva, mitől nem tartok s mit isten ne engedjen : csak az absolutismus által lehet, s ha ez által ingattatik meg: akkor önök hatalma az ellen igen gyenge. Ha pedig a forradalom által ingattatik meg, akkor, midőn e nemzet sikra száll: akkor az, a mi vele szemben áll, többé nem parlamentalis­mus, hanem parlamentalis absolutismus. Hogy egy kisebbség, egy parlamentális kisebbség a parlament létét, veszélyezhetné: ezt alaptalan fictiónak tekintem, olyannak, melyhez uraim önök atul oldalon igen készségesen hozzá járul­nak, hogy legyen azon merev állásnak, makacs­kozásnak, — bocsánat a kifejezésért — elpalás­tolására fegyver kezükben, melylyel jogosan vagy jogtalanul az ellenzékre háríthassák a hibát. r Én, t. ház, megvallom, hogy a mostani el­járásnak, habár vég eredményét kiszámítani nem is tudom, nem tudom t. i. azt, hogy önök 15

Next

/
Thumbnails
Contents