Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-451

90 451. országos 81és múrczius 4 1872. azon t. i., melyet az elnök ur előterjesztett, s melyet most én bemutatok, mert az egyikben szabadságidőt kér az illető képviselő ur, állítván, hogy beteg; a másikban pedig az mondatik, hogy nagyon egészséges és mégis honn tölti az időt. Én azt hiszem, hogy ezen kérvény nem a kérvényi bizottsághoz, hanem az elnökséghez volna szabályszerű eljárás végett átteendő. Elnök: A szóban levő képviselő ur igen is volt Pesten, többször nálam is volt és legutóbb 14 napi szabadságidőt is kért, mely meg is adatott. Halász Boldizsár : Én azt nem tu­dom, én csak a küldői által hozzám intézett kérvényt terjesztem a ház elé. Madarász József: T. ház! Fehérme­gye Sár-Keresztur választókerületében fekvő Sár­Bogárd és Tinód községének 294 választópolgára által aláirt kérvényét teszem le a t. ház aszta­lára, melyben kérik a házat: méltóztassék tör­vényt alkotni a vesztegetések megbüntetésére és meggátlására, azonkívül törvényt alkotni arra nézve, hogy a képviselő hivatalán kivül semmi más hivatalt ne viselhessen; főkép pedig kérik a házat, hogy méltóztassék megtartani az 1848. IV. t. ez. azon rendeletét, mikép a képviselő semmiesetre további időre ne választassák, mint azon törvén} 7 rendeli, t. i. 3 évi országgyűlés­nek egymásután tartandó üléseire. (Helyeslés hal felől) Elnök: A kérvényi bizottsághoz fog uta­síttatni. Bobory Károly : Vau szerencsém elő­terjeszteni Pestmegyei Tószeg községe számos választó polgárának kérvényét, melyben hason­lót kérvényeznek, a mit előttem szóló Madarász József kifejtett. Elnök : A kérvényi bizottsághoz fog uta­síttatni. B. Simonyi Lajos: T. képviselőház! Egy interpellatiót kívánok intézni a miniszterel­nök úrhoz a horvát országgyűlés föloszlatása tárgyában. (Halljuk l) A horvát országgyűlés, melynek 1868—70. időszakának 3 éve lejárván, 1871. január 8-án befejezve lőn, egy legfelsőbb leirat által, mely marczius 28-ról kelt, ezen országgyűlés 1871. június elsejére hivatott össze, többszöri elnapo­lás után azonban ezen országgyűlés ismét folyó évi január 15-ére hivatott egybe. Egy január 11-éről kelt legfelsőbb leirat által azonban ezen országgyűlés véglegesen föl­oszlatva lőn, és ennek következtében miután ezen leirat négy nappal előbb kelt az ország­gyűlés összeülésénél, ezen országgyűlés meggátol­tatott abban, hogy bármely nyilatkozatot te­hessen. Elismerem én azt, hogy minden alkotmá­nyos kormánynak megvan az a joga, hogy ha igen fontos, életbevágó kérdésben az ország köz­véleményéhez akar appellálni; vagy azon esetben, ha az országgyűlést nem tartja az ország több­sége valódi kifolyásának: a fejedelemnek az or­szággyűlés föloszíatását tanácsolhatja. De csak igen fontos körülmények és rend­kívüli viszonyok közt van minden alkotmányos kormánynak az a joga, hogy az alkotmányosság terén ezen végső eszközhöz nyúljon. Méltán megvárhatta volna a magyar or­szággyűlés a kormánytól, hogy akkor, midőn egy ily igen fontos lépést tett, midőn egy társor­szágban az alkotmányosság és ennek legfőbb joga, a törvényhozási jog egy időre fölfüggeszte­tett : semmi fölszólítást e tekintetben be nem várva, előterjeszsze azon okokat, melyeknél fogva ezen országgyűlés föloszlatva lőn, és előadja azon akadályokat, melyek következtében az 1870-iki horvátországi törvény II. t. czikkének 3. szaka­sza nem teljesíttetett és a január 11-iki legfel­sőbb leiratban tett Ígéret be nem váltatott. Bátor leszek a t. háznak kellő tájékozás végett a január 11-iki legfelsőbb leiratnak erre vonatkozó részét fölolvasni: „Eme reménység mellett indíttatva érezzük magunkat, hogy az 1870-ik évi II. t. ez. 3. szakaszának értelmében bennünket megillető ki­rályi jogunk erejénél fogva a folyó hó 15-ére egybehívott országgyűlést föloszlassuk és egyszer­smind meghagyjuk Horvát-Dalmát-Slavon király­ságunk bánjának, miszerint megtegye a kellő intézkedéseket egy ujabb országgyűlés egybehí­vására." Az erre vonatkozó horvátországi törvényt bátor leszek másolatban fölolvasni; mielőtt azon­ban ezt tenném, legyen szabad a t. házat egy körülményre figyelmeztetnem. Én ezen törvényt a könyvárusoknál hiába kerestem és miután ott megkapható nem volt: az országgyűlési könyvtárban néztem utána ; de az országgyűlési könyvtárban, melyben a belga parlament iratai megvannak : a horvátországi törvények nincsenek meg és én fölhasználom ezt az alkalmat arra, hogy figyelmeztessem azon bi­zottságot, mely e tekintetben ki van küldve, ügyeljen arra, hogy a társország törvényei, me­lyek megtartása fölött nekünk kötelességünk őr­ködni ; a könyvtárban meglegyenek. (Helyeslés.) Végre sikerült egy képviselőtársam szíves­ségéből e törvény német másolatát megkapni és ezt leszek bátor fölolvasni. Az 1870. II. t. ez. 3. §-a ekként szól: „Die Landtangssession schliesst Sr. Majestat der Kőnig, welchem das Recht zusteht den Land­tag zu vejtagen, oder ihn vor Ablauf der Land-

Next

/
Thumbnails
Contents