Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-450

82 450. országos ülés márczius 2. 1872. által, miután ismételve történt már hasonló értelemben czélzás azon megyére, melynek választókerületei egyikét vagyok szerencsés képviselni, csak egyszerűen meg akarom jegyezni azt, miszerint tiltakozom oly, a megye és választókerületre való czélzások ellen, melyek tekintetében kérvények érkeztek ugyan be, de mely kérvényekben foglalt állitások törvényesen nem igazoltattak. (Hosszas saj és ellenmondás bal felől. Helyeslés jobb felől.) Egyébiránt ha már legitim vagy illegitim költségekről van szó: kérem a t. képviselő urat, emlékezzék csak egy kissé vissza, és ha a nógrádmegyei választások költségeinek bilancát akarja elkészíteni, azt hiszem, hogy a nagyobb hiányt nem itt ezen párt, hanem a túloldali párt pénztárában fogja föllelni. (Zaj, Mozgás a szélső bal oldalon.) Azt hiszem, sőt ugy értesültem, hogy nem is ezen oldali képviselők és jelöltek azok, kik már most is nagy ígéretekkel és nagy pénzbeli összegekkel izgatnak a jövő választásokra. (Nagy zaj. Mozgás a bal oldalon.) A mit mondok azt bebizonyíthatom, tényekről szólok. (Folytonos zaj és mozgás.) Végre azt hiszem, hogy a t. képviselő ur, ha esak a jelen tárgyalásokra tekint is: azt fogja látni, hogy nem a nográdmegyei jobboldali képviselők azok. kik a visszaéléseknek jövendőre való meggátlását hátráltatni kívánják, mert hiszen nem ezek törekszenek a választási törvény keresztülvitelét ós főkép a választási actus rendezését és szabályozását minden áron meggátolni, ugy, mint a t. képviselő ur; hanem inbább azt keresztülvinni igyekeznek. (Hosszan tartó zaj és mozgás.) Elnök: Az ülést 5 peczre felfüggesztem. (Öt percznyi szünet.) (Szünet után.) Elnök: Tessék helyeiket elfoglalni, Babes Vincze képviselő ur fog szólni. Babes Vincze: T. ház! Csak nagyon röviden fogok a tárgyhoz szólani. Elismerem, hogy a tárgy ki van merítve, tudom, hogy midőn a házba hozatott, már el volt döntve ; tudom, hogy hasztalan bármily hosszú beszédet tartani, mert a szőnyegen lévő törvényjavaslat már eldöntetett az úgynevezett Deákclubban ; s tudom, hogy ide ez csak forma kedveért hozatott. Hiszen ez eljárás ellen nincs is kifogásom, megvan ez másutt is; csak attól tartok, hogy az úgynevezett Deák-clubb, minden esetre tudtán kivül, a reaetio eszköze, azon egyszerű okból, mert akármi kerül onnan ide a házba: mind a reaetio bélyegét hordja magán, Midőn t. miniszterelnök gr. Lónyay ur Bécsből lejött miniszterelnöki székét elfoglalni, nekem egy bécsi barátom, kinek alkalma van magasabb körökben is megfordulni: azt irta, tudjam, hogy Lónyay gr. missiója az, hogy kiengesztelje az ellentéteket, csilapitsa le az elégedetlen kedélyeket, s r különösen elégítse ki a nemzetiségeket. Én ezt hittem, nemcsak hittem, de kifejezést is adtam e hitemnek a maga utján; azóta azonban, mióta e törvényjavaslatot látom a ház asztalán, de már előbb is, midőn a horvát históriát, a horvátokkal! tárgyalásokat közelebbről megismertem : elvesztettem hitemet, reményemet ; s inkább azt hiszem, hogy az uj kormány folytatja azon politikát, melyet az 1867. év inaugurált, és a mely — mint mondám — jeleiből ítélve, a reaetio politikája. Ki figyelemmel kisérte a monarchiánkban 22— 23 év óta átalánosan folytatott politikát: az gondolom meggyőződött arról, hogy annak egész törekvése oda megy ki, századunkat legalább egy századdal visszatolni. Igaz ugyan, hogy eddig ugy sikerült ez, hogy visszatolták Solferinoig és Sadováig, hanem azért föl nem hagynak vele; tovább folytatják és mindkét, illetőleg mindhárom kormány munkálkodásából azt látjuk, hogy azok minden tettén a reaetio politikája, mint egy veres fonal húzódik át. Én a szőnyegen forgó törvényjavaslatot nem tekinthetem más szempontból. Nem lehet ettől megtagadni, hogy ha e törvényjavaslatból kirívó politikát összehasonlítja az ember az 1848-ki törvények politikájával, nem előre, hanem hátra indulást és mozgást tapasztal. Sajnos ugyan, hogy azon urak és illetőleg azon párt, a mely ezen mozgást eszközli, nem emlékezik arra, hogy a reaetio szintúgy felfalja, felemészti gyermekeit, mint a revolutio: csak egy különbséggel, hogy a revolutio tönkre teszi gyermekeit, a reaetio az országokat és népeket is. Én nem fogok részletekbe hosszasan bocsátkozni, mert előttem mások körülményesen kimutatták a törvényjavaslat mellett felhozott érvek alaptalanságát. De egy pár pont különösen érdekes s azokra bátor leszek a t. házat figyelmeztetni, nem annyira, hogy meggyőzzem talán a t. jobboldalt, a mely ugy látszik, hogy kötött kezekkel jött ide; hanem inkább az ellenzék tekintetéből teszem ezt. Az a kérdés merült fel, hogy vajon a törvényjavaslat, illetőleg a benne foglalt megszorítások ki ellen vannak inkább intézve: az erdélyi románság ellen-e; vagy az itteni magyarság ellen ? Volt olyan, a ki azt igyekezett kimutatni, hogy a románok ellen Erdélyben, és volt olyan az innen felszólaltak közül, a ki kimutatta, hogy az a becsületes magyar polgárt, nevezetesen a kisebb iparosokat fosztja meg jogától. Én csak azt nem fogom fel, hogy nem jutott eszébe senkinek constatálni, hogy a szőnye-