Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-449

14 449. országos ülés márczing 1. 1812 Ezután Schwarcz Gyula t. barátom zsebébe nyúl és kikeresi saját határozati javaslatát. Mellesleg legyen megjegyezve, ha meg nem találta volna, nem vesztett volna. Ez az én szerény véleményem. Mielőtt áttérnék az ő határozati javaslatára, refleetálnom kell érveire, melyeket a suffrage uuiversel ellen mondott. Nyíltan kimondva, ő a suffrage universel ellen, mint tárgy ellen semmit sem mondott és egy érvet sem hozott fel; e szót mondotta: „anarchia," de nem motiválta s nem motivált szó nem bizonyíték. 0 Deszélt a czimről, de nem a dologról, beszélt a tormáról, de nem a poriékáról; az ő beszédének ide vonatkozó része inkább egy philologiai dissertatió volt, méltó — ezt elismerem — egy kitűnő akadémikushoz. Mit mondott ugyanis ? Érvelése ilyforma: Önök beszélnek átalános szavazatjogról, hát mi ez? Nevetség! Ha átalános lenne: akkor mindenkinek kellene szavazni; igen ; de mivel lehetlen kivinni," hogy mindenki szavazhasson: ergo nem átalános, tehát ez „non ens," ez képtelenség. Igaza van, ha a czimről beszél: ez nem jó czim és hibás; de a hiba nem bennünk van, hanem a szótárban. Vannak a sejtelemnek oly határozatlan alakjai, hogy maga a gondolat sem képes azokat megmarkolni; vannak ismét a gondolatnak oly finom árnyéklatai, hogy a durva nyelv nem képes őket kifejezni : de azért léteznek, bár a definitióban gyakran igen hibásak. Ismeretes dolog, hogy Plató a nagy bölcs, nem birta definiálni, hogy mi az ember: és azt igy definiálta: „Az ember egy tollatlan kétlábú állat." Erre Diogenes egy megkopasztott kakast dobott tanítványai közé 8 szavakkal: „íme Plató embere !" De azért, mert Plató nem birta definiálni, hogy mi az ember, azért az embernek van joga lenni! azért, hogy e czim valamely tárgynál nem jó : azért van joga valamely tárgynak létezni. (Helyeslés balról.) „Verba valentusu, sicut nummi". Nem annyit ér a bankó mindig, a mennyi rá van írva, méltóztatnak tudni, (Derültség.) hanem a mennyiben elfogadják ; és viszont nem annyit tesz, kivált az összetett szavaknál a kifejezés, a mit a szavak különvéve tesznek : hanem azt, a miben forog és elfogadtatik. Én tudok egy pártot, melynek 3 szóból áll czime és egyik jelentése sincs benne, e pártnak neve: „Uj reform párt." Nem „uj,

a mert a közjogi alapnak nem bolygatása épen nem uj dolog, sőt vannak, a kik 5 év óta megnyugodtak benne! de „reform" sincs benne és „párt" sincs benne (Derültség.) és mégis, mikor azt mondjuk „uj reformpárt" mindenki tudja, hogy mit értsen alatta. (Élénk derültség.) Schwarcz Gyula t. barátom, határozati javaslatában szavazati joggal kivan felruházni mindenkit, a ki irni olvasni tud. Először adok hálát Istennek életemben, hogy az irás mesterségével foglalkoztam, legalább nem fognak gyanúsítani szavaimért, hogy ellene volnék az irás, olvasás terjedésének és Schwarcz Gyula példájára, kérem én is az újságírókat, ne méltóztassanak gyanúsítani azzal, hogy nem tudok irni! midőn kijelentem, hogy én az irást olvasást sem a tudományosság, sem a műveltség criteriumának el nem fogadhatom; (Helyeslés balról.) ez csak eszköz, nem czél, ez csak ut az ismeretekhez, de nem maga az ismeret, nem maga a tudomány ; és végtelenül csodálkozom, hogy a nevelés oly buzgó apostola, minő Schwarcz Gyula t. barátom, mégis azon állásba teszi magát, hogy el nem fogadhatónak véli, a suffrage universelt, de elfogadja a censust. Uraim! A tudomány erkölcsiség nélkül mit sem ér, a tudomány erkölcsiség nélkül veszélyes! És erkölcsiség nem fejlődhetik önérzet nélkül; de miként legyen önérzete egy az alkotmány keretéből kizárt egyénnek ? (Igás! Ugy van! bal felől.) Minden követválasztás rá nézve egy megszégyenítés, minden követválasztás egy kegyetlen tőrdöfés szivébe. (Igás! Élénk helyeslés bal felől.) Én magam voltam hallója ily keserű kifakadásoknak, midőn azt kérdek tőlem : hát uram, már a szegénység is vétek, hát már nekem nincs szavazatom, mert szegény vagyok, egy rangra jutottam a gonosztevőkkel ? (Élénk helyeslés. Igaz! Felkiáltások bal felől.) Méltóztassanak meggondolni, uraim, hogy milliók vannak, kik ezt érzik, és milliók vannak, kik igy panaszkodnak (Helyeslés bal felől.) és mégis önök azt mondják, hogy azok nem panaszolkodnak, mert azok nem érzik; annál roszabb, ha nem érzik: s önöktől annál irtóztatóbb, hogy számítanak rá, hogy örülnek annak, hogy nem érzik. A választási jogot nem adják meg a népnek, hanem midőn véráldozat kell : akkor vérét lecsapolják, mintha birka lenne ! És midőn pénzáldozatra van szükségük, annyi terhet raknak a vállára, mintha kétpupos teve lenne, és önök még arra számítanak, hogy tán kettős gyomra is van, mert ime azt hiszik, hogy ő ezt nem érzi, hogy ezt mind elnyeli. Schwarcz Gyula t. barátom ha most itt lenne, azt mondaná, hogy én most az ő malmára hajtom a vizet és azt mondaná : „annál jobb" ha fáj nekik, hisz ott az irás, olvasás tanulják meg ; igen, de hol tanulják meg, miből tanulják meg ? Avagy helyükbe vittük az alkalmat? Avagy elláttuk-e az ország minden vidékét iskolákkal, hogy a legszegényebb ember is hozzá férhessen! Tagadom! Schwarcz Gyula barátom tudja jól, hogy igen sok vidék szegény emberének, arra, hogy olvasni irni meg-