Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-449
449. országos ülés márezias 1. 1872. 37 Nem mondom és nem is hiszem, hogy azok, kik pár évtizeddel ezelőtt kezükben karddal állottak szemközt: egymással valami forró barátságot kössenek; de még akkor is,,ha megengedném, hogy az nem ellenzék, hanem ellenség, még akkor sem, — és erre fölhívom Kemény Gábor igen t. barátom figyelmét, — még akkor sem adnék ellenségem kezébe oly fegyvert, mely ellen nincs paízs; már pedig a kerületek mostani fölosztása Erdélyben oly fegyver, mely ellen neki sem volt paizsa s nem voltak fegyverei. Ha jelenleg a dolgok élén álló t. honfitársaim, valamint a mi körülbelül áll is, hogy a túlsó oldalon levők nem birnak elég önmegtagadással arra, hogy két oly nemzet összetartását és javát eszközöljék, mely mint emlitém, oly hosszasan áll békében együtt a szolgaság és elnyomás ideje alatt: akkor álljanak a következők a dolgok élére itt és amott, kik elfeledték azon emlékeket, melyekben Iliaeos intra muros peccabatur et extra. A másik javaslat, mely előttünk fekszik, Sehwarz Gyula t. barátomé. 0 nagy eszmét kivánt a pártok zászlóira tűzni; én megvallom, hogy az övét igen kicsinynek találom. Ha Sehwarz Gyula t. barátom azt mondja, a nemzetnek : te nemzet teremtsd meg közoktatásodat, adj rá ne százereket, hanem milliókat, adj és végy onnan, a hol van, és ha egy pár év alatt a cultusminiszter azt jelentheti, hogy nincs az országban egyetlen község, mely iskolával ne birjon, és a hol a gyermekek az elemi oktatás áldásaiban ne részesüljenek és aztán kimondja, mint Prancziaország tette, hogy a kellő évek mennyiségén tul nem bir senki szavazati joggal Magyarországon, a ki nem mondom irni és olvasni nem tud, hanem elemi iskolákat nem végzett: erre azt mondom, hogy helyes; de igy a mint fölállítva van, nem tartom sem nagyszerűnek, sem gyakorlatinak. Megmondom, miért nem tartom gyakorlatinak. Sehwarz Gyula képviselő ur azt követeli, hogy a választó irni tudjon. Mi az az irni tudás? Hiszen ha például az ő nevét vesszük Magyarország némely vidékén, tán ezer emberből, a ki különben irni tud, kettő sem fogja helyesen leirni tudni; s ha pl. egy akadémiai tagot állítanának oda a szavazó urnához, sok hibát fogna találni az ortographiában; és ha mind elutasítják azon szavazókat, a kik nem tudták helyesen leirni: abból nem tudom, micsoda nagy eszme kerülne ki, s ha lenne-e ebből szabadelvű választás. Ez tehát nem lehet a mérték, az ily nagy eszmét fiasconak hívnák. De nem tartom másodszor nagy eszmének azért, mert ha például az általunk, illetőleg Tisza Kálmán t. képviselő ur által beadott javaslat szerint, 4, 5, vagy 6 frt eensus j vétetik föl: kérdem, vajon ma, a midőn egy pesti közönséges napszámos 3 irtot szerezhet naponként, és ezenfölül hozzávéve azokat, kik a honoratiórok osztályához tartoztak és kik az I úgynevezett honorátior osztályhoz tartoznak, és kiknek jogosultságát senki sem vitatja el e házban, — kik maradnak irni és olvasni tudók közül meg olyanok, a kik 5 frt adót ne fizessenek 1 Bizony igen kevesen lesznek. Végül Tisza Kálmán t. barátom határozati javaslatát fogadom el, a kormányét nem ; nem fogadom el a kormányét azért : mert az, mint kimutatva volt, retrográd, és mint mondám, ily retrográd irányú törvényjavaslatot behozni az országnak és kormánynak egyaránt szégyenére válnék; azt hiszem, hogy Magyarország culturális fejlődésének a jelenleg általunk beterjesztett javaslat felel meg épen ; mert az valamivel csekélyebb az 1848-dikinál, de 1S48 után az anyagi és szellemi viszonyok javulván Magyarországon, a pénz értéke pedig lejebb szállván: a haladás már magában a dolog természetében is benn fekszik, és igy tulajdonképen a eensus leszállittatik. Végül, t. ház, legyen szabad a belügyminiszter úrhoz egy kérést intéznem, és e kérést egy indus mesével illustrálnom. Egy nagy bramin — mint egy helyt olvasám — jó cselekedeteit fölirta egy táblára. Arra nem emlékszem, hogy tárczáját hozzá kötötte-e; de azt tudom, hogy a bramin fölirta miként fényes templomokat építtetett, nagyszerű palotákat emelt imitt-amott; és a végén oda irta: egy szegény embernek pedig adtam három darab kenyeret. Akkor megjelent egy isteni kéz, fölirt jó cselekedeteit mind letörülte: csak a három darab kenyér maradt ott. A belügyminiszter ur is fölirta azokat, melyek a fensőbb hatalmak kiterjesztésére irányozvák e törvényjavaslatban; de én arra kérem, I hogy a 2-ik fejezetet mint az egyik darab kej nyeret, az incompatibiíitási törvényt mint a másik darabot, a harmadikat pedig mint a visszaélések megszüntetésére vonatkozót irja föl; s ha ezeket mind fölirta, a hármat kivéve: akkor különösen kérem az „isteni kezet" és a t. képviselőházat, hogy a többieket törülje le mind. Pártolom Tisza Kálmán határozati javaslatát. (Helyeslés bal felől.) Móricz Pál: T. ház! Mélyen érzem azon nehézséget, mely a vitának ily előhaladott állapotában nekem jutott. Azon nagybecsű figyelmet, melyiyel a ház engem gyakran megajándékozott, igen rövid ideig szándékozom igénybe venni. Hogy egy alkotmányos, szabad, demokraticus államnak mik legyenek fökellékei: azt theoretiee körvonalozni igen bajos; hanem annyi áll, hogy ezen főkellékek közé tartozik
