Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-461
461. országos ülés márczios 14. 1872. 387 S ma is ott állunk, a hol öt, — mit mondok ? — a hol 25 év előtt állottunk. Azok, kik az osztrák büntető törvénykönyvet ismerik, azt állítják, hogy habár hiányos is az, mindenesetre czélszerübb, mint az, mely mai napság létezik. De azért t. ház, önök a haladás emberei s mi maradi táblabírák vagyunk! Vagy talán a büntető törvénykönyv eddigi be nem nyújtásának is a mi akadékoskodásunk az oka? S ha még legalább azt reménylhetnők, hogy a közel jövőben be fogja azt nyújtani a kormány, hagyján! de én megvallom, azon eljárás folytán, melyet a bűntető törvénykönyv készítése, illetőleg revisioja körül eddig követett és a mostani ideiglenes perrendtartás benyújtása folytán ilyen reménynyel nem kecsegtethetem magamat; azon eljárás ugyanis, melyet a büntető törvénykönyv revisioja körül^követett, valóban a legszerencsétlenebb. Az igazságügyminiszter, — nem a mostani, hanem előde — kiadta azon még 1843/4ben az alsóház által elfogadott büntető törvénykönyvet egy férfinak, a kit pedig szakismeretről dicsérnek, s oly munkát készített, a melyre az igazságügy miniszter kénytelen volt kimondani, hogy hasznavehetetlen. S mit tett ennek folytán? Kiadta egy másik urnák s illetőleg két másik urnák. S mi biztosit bennünket attól, hogy midőn azon urak nagy sokára bevégzik ezen revisiót: nem ugyanazt fogja-e mondani, a mit az előbbi revisor munkájára nézve mondott ? De nem kecsegtet olyjremény, miszerint a büntető törvénykönyvet egyhamar láthassuk a ház asztalán azért sem, mert ha oly szándóka van a miniszter urnák, hogy a büntető törvénykönyvet mihamarább nyújtsa be: mi szüksége van arra, hogy egy provisoriummal egy ideiglenes törvényjavaslattal lépjen a t. ház elé. Én tehát e részben egyetértve előttem szólott Chorin Ferencz képviselőtársammal szintén kijelentem, hogy ezen perrendtartás a gyökeres javításnak, a büntető törvény behoza tálának hogysem útját állja: én kész vagyok a mostani bár szomorú állapotot még egy ideig fentartani, mert előttem lebeg azon franczia példabeszéd igazsága: A jobb ellensége a jónak. De ha a t. miniszter ar eloszlatni méltóztatik aggályainkat, nevezetesen, ha biztosítja a házat arról, hogy a büntető törvénykönyv revisioja s illetőleg a ház asztalára letétele e miatt nem fog késleltetni, azon esetben hajlandó vagyok a határozati javaslatot, azonban bizonyos módosítással elfogadni. Ezen módosítás röviden abból áll, hogy a kiküldendő bizottság tagjai ne 9, hanem 15-re tétessenek. Megmondom miért, nemcsak azért; mert a jelen törvényjavaslat oly fontos és oly különböző ismereteket tételez föl, jelesül nemcsak a magyarországi, hanem az erdélyi büntető törvénykönyvet illető eljárást, sőt föltételezi a múlt időszak előtti eljárás ismeretét is, — hanem szükségessé teszi, hogy azon férfiak, legalább azok egy része, ismerjék a külföldön e tekintetben fenálló eljárást és azok büntető törvénykezését. Hozzá járul még az is, mit egyébiránt a t. miniszter ur az imént mondott beszédében már megígért, hogy a bizottság tagjai megválasztásánál tekintet lesz a ház mindenik pártjára. Es igy szükséges leend, hogy már ezen oknál fogva is nagyobb számú tagok választassanak, hogy necsak egy két tagja az ellenzéknek foglalhasson azon bizottmányban helyet, hanem többen, annyival inkább, mert most a jelen fárasztó országos tárgyalások közepette igen könnyen megeshetik az, hogy azon bizottmány hacsak 9 tagból fog állni: határozat képtelenné válik némely tagok kifáradása által. Annálfogva én azon módosítást leszek bátor benyújtani, miszerint a megválasztandó tagok száma 15-re emeltessék, föltéve, hogy a t. miniszter ur a mint mondám, biztosítani méltóztatik a házat az iránt, hogy a jelen ideiglenes perrendtartás nem fogja útját állani a végleges büntető törvény megalkotásának. (Helyeslés bal felől.) Hodossy Imre : T. ház! Azon indokból voltam bátor szót kérni, mivel felfogásom szerint a tárgy nem az, mihez az előttem szólott képviselő urak tulajdonképen szólottak. Mindkét szónok, különösen pedig Chorin képviselő ur inkább a törvényjavaslatot, mely a miniszter ur által a múltkor beterjesztetett, tárgyalta, annak elveit bírálta inkább mint sem, hogy a mai napirenden levő határozati javaslatról szólt volna. Én az elsőre, t. i. a tárgy érdemére nézve azt hiszem, hogy ma nincs helyén erről nyilatkozni. A határozati javaslat épen oda irányul, hogy egy kilencz, talán több, tagú bizottság véleményt mondjon és a ház ennek utján informáltatván magát, akkor szóljunk ahhoz, vajon helyes-e vagy nem azon törvényjavaslat, melyet a miniszter ur benyújtott? A határozati javaslatra nézve a két szónok eltérőleg nyilatkozott. Chorin képviselő ur azt mondja, hogy egyátalában nem kívánja a 9 tagú bizottságot kiküldetni azon okból, mert ha az azt találná jónak, hogy a törvényjavaslat elfogadtassák: ezen elfogadás elodázná magát gyököres reformokat czélzó törvényjavaslatot. Engedelmet kérek, ez egyátalában nem lenne a czélnak megfelelő eljárás. Ma még tulaj donképen nem is tudhatjuk, hogy a 9 tagú bizottság mit fog határozni? Meg lehet, hogy azon 9 tagú bizottság igen alaposon kifejtve a tárgyat, azt 49*
