Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-461
384 461. országos ölés márczius 14. lS7íí. akarom hosszasan indokolni, hogy mennyire képezte ezen ügy a kormány figyelmének tárgyát. Előadta azt válaszában a miniszterelnök ur. Itt csak röviden bátor leszek még felemlíteni azon törvényjavaslatokat is, melyeket ugyan ezzel egyidejűleg lesz szerencsém beterjeszteni. Ezek pedig a következők: a temesvár-orsovai vasút kiépitéséről; a nagy - kikinda - panesovai vasút, a sopron-pozson-lindenburg vágvölgyi vasút, a győr - sopron-ebenfurter vasút, a Mezőtúr - szarvas - orosháza - mezőhegyesi vasút, a Csáktornya - Ivánczi vasút és a Vajtik - bogdani vasút kiépitéséről; továbbá egy törvényjavaslat, mely az északnyugoti vasút engedély okmánya némely határozmányainak módosításáról szól, mely módosítások folytán annak kiépítése is valahára lehetővé tétetik, és végre tekintve azon forgalmi nehézségeket, melyek ma az első erdélyi vasútnál mutatkoznak, ezek orvoslása szempontjából egy törvényjavaslat az első erdélyi vasút tőkéjének felemeléséről. Mindezen törvényjavaslatokat t. ház! óhajtottam volna még az ősz elején beterjeszteni, azonban méltóztatnak tudni, hogy a közlekedési miniszternek arra, hogy törvényjavaslatai gyakorlati értékkel bírjanak, egy igen hatalmas factorral kell szintén számolni, és ez a pénzpiacz. Mindaddig, mig a pénzpiacz nem oly kedvező, hogy az államra nézve nagy terheltetés nélkül lehetséges az általa beterjesztett törvényjavaslatok alapján kiépitteteni szándékolt vonal létesítése, mindaddig hiú munka volna a törvényjavaslatot beterjeszteni szól. Ma mindezen vonalakra azt mondhatni, hogy a fedezet biztosítva van, biztosítva van pedig ugy hogy ezen vasutak az állam kincstárnak igen kevés, vagy épen semmi terheltetésével létre jöhetnek. Kérem ezen törvényjavaslatok kinyomtását elrendelni. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : Tisztelt képviselőház! Bátor vagyok részemről is egy igen rövid törvényjavaslatot benyújtani, amely, hogy csak most nyujtatik be, annak ép azaz oka, amit előttem szólott tiszttársam a közlekedési miniszter ur, érintett. Vonatkozik e törvényjavaslat a Ferenczcsatorna kiépítése tárgyában az 1870. XXXIV. t. ez. által törvénybe igtatott engedély okmány pár határozatának módositásáról. Melyek e módosítandó határozatok? és mi okon hozom javaslatba azok módosítását: azt tartalmazza a törvényjavaslat és az ahoz csatolt indokolás. Kérem ennek kinyomatását és kiosztását és szabályszerű kezelését. Elnök: Ki fog nyomatni. Péchy Tamás: T. ház! Bátor vagyok kérdezni: mi történik e törvényjavaslatokkal? Kinyomatnak és azután a lomtárba tétetnek? Méltóztassanak valamit határozni. Elnök: Egyelőre kinyomatnak és azután fog a ház fölöttük határozni. {Helyeslés.) Következik az igazságügyminiszter ur által beterjesztett határozati javaslat tárgyalása. Szeniczey Ödön jegyző {olvassa a határozati javaslatot:) Bittó István igazságügyi miniszter : T. ház! A kérés, mely e határozati javaslatban foglaltatik, oly egyszerű, hogy azt hosszasabban indokolni szükségesnek nem tartom. Házszabályunk értelmében azon törvényjavaslat, melyet a bűnvádi eljárás ideiglenes szabályozására vonatkozólag a múlt hét folytán volt szerencsém a ház asztalára letenni, tárgyalás végett az osztályokhoz lenne utasítandó; én azonban itt azt kérem, hogy mielőtt az osztályok a tárgyalást megkezdenek, e törvényjavaslat a átvizsgálására egy 9 tagú bizottság küldessék ki, mely a háznak minden pártárnyalatából alakíttatván, azt hiszem, ennek előzetes munkálkodása igen meg fogná könnyitni a törvényjavaslatnak az osztályokban való tárgyalását. Minthogy tehát e határozati javaslat fontos elvi jelentőséggel nem bir és csakis azt czélozza, hogy e törvényjavaslat czélszerű tárgyalása előkészíttessék: kérem a t. házat, méltóztassék e határozati javaslatot elfogadni. (Helyeslés jobb felől) Chorin Ferencz: T. képviselőház! midőn még m. é. nov. havában az igen t. igazságügyminiszter úrhoz felszólítást intéztem, hogy a foltozgatás helyett egyszer valahára a gyökeres reformterére lépve az igazságszolgáltatás ziláltságát megszüntesse és a szóbeliség és közvetlenség honosítása által a reformot egyszer valahára kezdeményezze, azon választ nyertem tőle, hogy a t. képviselőháznak egy büntető perrendtatás a lehető legrövidebb idő alatt tárgyalás végett be fog mutatatni. Ezóta ismét hónapok multak el, és daczára annak, hogy mindenki, aki esak legtávolabb is foglalkozik az igazságszolgáltatással, nagyon is érezte annak szükségét, hogy a büntető perrendtartás megalkottassék, mély a vizsgálatot, a főtárgyalást, a kir. ügyész álláspontját a vizsgálattal és a váddal szemben szabályozza, végre pedig a védelemnek törvényes befolyását biztosítsa. Daczára mindezeknek a t. igazságügyér ur csak most terjesztette be ezen törvényjavaslatot, azt is csak ideiglenes alakban, most, midőn annak alapos tárgyalása úgyszólván a lehetetlenséggel határos.