Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-461

374 461. országos ülés márezin* 14. 1872. tómnak tárgyalására végre nap adatott, kifejtettem indokaimat ezen fontos kérdésre nézve, de a tárgyalás, a szokásos tudomásvétellel elüttetett ; annyit azonban kegyeskedett az akkori közlekedési miniszter válaszolni, hogy most sem felelhet erre vonatkozólag egyebet, mintha ismétli az akkori miniszterelnök Andrássy Gyula grófnak Ivánka Imre interpellatiójára adott feleletét, mely ez volt, (olvassa): „hogy mihelyt a magyar kormány az összeköttetés iránt felszólittatik, kötelességének fogja tartani azt a ház elé terjeszteni s reménységet nyújtott arra, hogy azon viszonynál fogva, mely a török kormány és Magyarország részéről mutatkozik: semmi kétsége sincs, hogy mindkét rész érdekeinek megfelelőkig fog megoldatni, hogy utaink összes összeköttetése a törők vasut-vonallal egyszerre és egy utón fog biztosíttatni." Ezen időtől fogva tisztelt ház, két év múlt el, és köztudomású lett, hogy azóta minden törökországi vasútra egy hatalmas consortiummal szerződés köttetett és az életbe is lépett. Mindamellett a volt miniszterelnök ur és utódja e ház előtt tett ünepélyes igéretét soha be nem váltotta. Annálfogva bátor vagyok a miniszterelnök úrhoz a következő interpellatiót intézni. (Olvassa)'. Interpellatió a miniszterelnök úrhoz. Van-e tudomása az igen t. miniszterelnök urnák arról, hogy a török vasút-vonalok kiépítésére már szerződés köttetett ? mely főirányára nézve kezdődik Konstántinápolynál s Adriauopol-Jator-Badzarcsikon és Bosnián keresztül a Száva partján végződik, s hogy azon szerződés annak minden ágaira kiterjed. — Ha van, 2 - szór, a mellékágak közé számíttatik - e a nisbelgrádi vonal ? — Ha igen, 3 - szór, volt miniszterelnök ur ígérete szerint egyszerre s együttesen fog-e ezen belgrádi vonal a bosniaival építtetni? Lónyay Menyhért gr. miniszterelnök: Engedje meg a t. ház, hogy fölszólalásomban ellenkező irányt kövessek attól, a mely most házszabályaink világos rendelete ellenére a túloldalon szokásossá kezd válni, mint ezt az imént előttem szólott képviselő urnái tapasztaltuk, ki jónak látta Andrásy Gyula gr. két beszédének részeit és egy általa régebben beadott határozati javaslatot fölolvasni. Válaszom tehát röviden következő: A kormány — mint ezt f. hó 7-iki nyilatkozatomban is kiemeltem — teljes mérvben ismeri azon fontosságot, melylyel magyar vasutvonalainknak a török vasutakkal, különösen a.saloniki, enosiés a konstantinápolyi kikötőkkel minél rövidebb vonalon való csatlakozása főleg kereskedelmi s világforgalmi szempontból bir s e részben volt már szerencsém nyilvánítani, hogy mi e vonalat olyannak tartjuk, melynek időhaladék nélküli kiépítése épen az érintett tekintetből, szükséges. A kormány kötelességének is ismerte, hogy ennek valósítása iránt a kellő lépéseket megtegye és vagy két hónapja annak, hogy a pénzügyminiszter és a közlekedési miniszter t. társaimmal e fontos tárgy sikeresitóse tekintetéből Bécsben a közös külügyminiszterrel tanácskoztunk, mely alkalommal a teendő intézkedésekre nézve egyetértő megállapodásra jutottunk és a közös külügyminiszter ur ugy a török, mint a szerb kormánynyal tartandó értekezletek és a szükséges diplomatikai lépesek megtétele iránt mitsem mulasztott el, és a tárgyalások folyamatban vannak. A kormány tehát igenis fölismerte e vonalnak főkép kereskedelmi szempontból való nagy fontosságát, minek tanúságául a közlekedési miniszter ur még a mai ülésben fog e tárgyban törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni, s én csak arra kérhetem a képviselő urakat, tegyék lehetővé, hogye tárgyban még ezen országgyűlés intézkedhessék.(Helyeslés a jobb oldalon.) Epén fontossága a kérdéses vonalnak ujabb indok arra, hogy a képviselő urak abba hagyván a meddő vitatkozást: érdemleges tárgyalással foglalkozzanak. (Helyeslés a jobb oldalon.) Gubody Sándor: A t. miniszterelnök ur ígérete következtében, mely szerint a t. közlekedési miniszter ur e tárgyban a napokban, (Felkiáltások: Ma!) tehát ma törvényjavaslatot terjesztend elő, a válaszzal megelégszem. Elnök: Tudomássul veszi a t. ház a miniszter elnök ur válaszát? (Igen!) Tehát tudomásul vétetik.. Körmendy Sándor: T. ház! Békés város 205 választópolgárának kórvényét van szerencsém a t. ház elé terjeszteni, melyben, tapasztalván azt, hogy a minisztérium mily irányban akarja a választási törvényt nem megváltoztatni, de megrontani; tapasztalva továbbá, hogy a vesztegetések ellen nem akar törvényt beterjeszteni, holott azt a közerkölcsiség, a közhaza, a nemzet érdekében nagyon szükségesnek találják; tapasztalva, hogy öt évre akarják kiterjeszteni a képviselők megbízatásának idejét: a következő kérelmet intézik a képviselőházhoz, saját fogalmazásuk szerint: Elnök: Kérvényeket nem szabad felolvasni a házszabályok értelmében. (Helyeslés.) Körmendy Sándor: Kérem tehát a kérvényt a kérvényi bizottsághoz utasíttatni. Elnök: Oda fog utasíttatni. P. Szathmáry Károly: T. képviselőház ! Miután egy határozati javaslatot lesz szerencsém a ház az asztalára letenni, igen kérem a mélyen t. házat, méltóztassék megen-