Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-448

30 448. országos ülés február 20. 1872. dik, vagyis inkább a főkellék, az értelmesség megvan? Onnét azon kivétel még az 1848-ki törvényben a tudorokra, sebészekre, mérnökökre s a többire nézve, mely üdvös intézkedés csak az átmeneti időben történt. De föltéve, hogy va­laki ezen kiváltságosok sorába nem tartozik, pl. valamely tudós, iró, ki minden szellemi, de sok­szor anyagi jószágát is hazája és nemzete oltá­rára szentelte, semmi nyilvános czimet vagy hivatalt nem visel, épen ezen nemes foglalatos­sága következtében vagy azért, mert elveivel ellenkeznék : czélszerü, igazságos lenne-e azt is mind a tevőleges, mind a szenvedőleges választói jogtól megfosztani? Tehát nemcsak méltányos, de jogos is volna azon kivételt szabálylyá föl­emelni, felruházván ezen nemes polgári joggal minden polgárt. Csak akkor mondhatná büszkeség­gel és lelkesültséggel a magyarországi polgár -- mint a rómaiak mondák: eivis romanus sum —: magyarországi polgár vagyok; különben az ily jogtól megfosztottak csak páriáknak tekin­tethetnek az alkotmányos államban. Igen bölcsen tette az 1848-ki tőrvényhozás, midőn a neme­sek és -nem-nemesek közötti különbséget meg­szüntette, és ezen megszüntetést az 1861-ki or­szággyűlés is magáévá tevén, a bűnvádi törvény­kezésben kijelenté, hogy ezáltal nem történik „a nemes joga megcsonkítása, de a nem-nemeseknek a nemeshez való emelése." Jól kezdtük, de nem jól folytatjuk, annál roszabbul végezzük! Ha tehát már az 1848-ki államférfiak segíteni kezd­tek az értelmiségnek, hogy a közpolgári jog győzelemre jusson: mért nem folytatja ezen ne­mes munkát a jelen kormány, ha már reformál­ni, előrehaladni akar 1 Ami pedig ezen kiváltságos osztályokra nézve érvényes, ugyanaz érvényes minden más polgárra nézve; mert senkiről sem lehet föltenni, hogy nem értelmes, nem jó hazafi, mig az ellen­kező be nem bizonyittatik azon mondás által: quisque praesumitur bonus, donec contrarium probetur. Hogy pedig a kiválasztottak közé ne csempészkedjék be az, a kinek értelmisége, jó hazafisága, jóakarata és becsülete hiányzik : arról a törvény gondoskodott azon intézkedés által, miszerint azok, kik a kellő érettséget el nem érték, kik bűnösök, vagy csak a bűn gyanújában vannak, választási joggal ne bírjanak. De előre valakiről mondani, hogy nem jó polgár azért, mert nincs vagyona, nem öröklött, vagy minden jószágát épen hazájára vagy a közművelődésre nemeslelküen feláldozta, vagy azt épen a haza iránti buzgolkodása miatt tőle elvették, — a miről szóló példát nyújt az 1848-iki év: — ily eljárás, uraim, nemcsak igazságtalan, hanem bűnös is. Különben több példa megmutatta, hogy épen a nem vagyonosok, de értelmesek annál inkább ragaszkodnak a hazához. Ázt legjobban tanúsítják a mi aristokratáink, a kik külföldön élnek és ott vagyonukat pazarolják. Tudjuk azt is, hogy a vagyonos ember fél minden reformtól, bár üdvös is volna az a hazára nézve : csak azért, mert félnek, hogy tán azáltal kár háram­lanék vagyonukra. De a censusnak van még egy, még szeren­csétlenebb corrolláriuma. Az 1848: V. törvény­czikk. 3-ik §-ában ugyan az mondatik ki, hogy képviselőnek „választható mind, ki választó"; tehát ha valakinek nincs vagyona, épen mert azt talán a nemes czélokra, saját kiképezésére vagy másokéra fordította, az értelmisége pedig mint Socratesnek vagy Cicerónak: az nem lehet népképviselő. De annak ellenében lehet egy a megkívánt telekkel bíró. ámbár alig irni és ol­vasni tudó. Mily rettenetes anomália ez! Mindezekből, hogy a többit az időkímélés ezéijából elhallgassam, azon következtetést húz­hatni : hogy az átalános szavazási jog legigazsá­gosabb, legczélszerübb ós legegyszerűbb. Most áttérek a következetesség! elvre. A törvényjavaslatban a már 1848-ban felállított elv magáévá tévén, miszerint „az eddig élve­zett politikai jogtól senki meg nem fosztandó" rendeltetik, hogy a városi polgárok és nemesek ugyanazon törvény értelmében személyükre nézve a vá'asztási jog gyakorlatában meghagyatnak. Más kellék arra nem kívántatik, mint hogy „az 1869-iki országos képviselőválasztások alkalmával a választók közé a régi jogosultság alapján írat­tak be." De hiszen az iparosokra nézve is mind az 1848-ki törvény értelmében, mind később, meg volt a jog, hogy census nélkül is választóképe­sek, ha csak „folytonosan legalább egy segéddel dolgoznak", most pedig a 10 frt 50 kruyi, ille­tőleg 6 frtnyi census megrendelésével ezen élve­zett régi jog, minden jog és indok nélkül — ugy szólván — rögtönitéletileg tőlük elvonatik. Még pedig ezeknél tekintetbe veendő, hogy náluk még más kellék és minőség megmaradt, holott amazoknál azon puszta tény eldöntő, hogy „pol­gárok" vagy „nemesek." E tekintetben tehát nincs következetesség a t. kormány eljárásában. Mit jelentenek hát ama ünnepélyesen kimondott szép szavak, hogy „a nemes a nem-nemeshez emeltetett" t Én tagadom szemközt ezen törvény­javaslattal, hogy a nemes a nem-nemeshez emeltetett: inkább, ez annak ellenében lealaeso­nyittatott, megaláztatott, és ama szép szavak maguk magukat kigúnyolják. Az igazságtalan­sággal párosult kövekezetlenség a kormány ré­széiől tehát e tekintetben kézzel fogható. A czélszerüségi elv meg van sértve a titkos szavazási és az incompatibilitási rendelet el nem fogadása által. Nem foghatom föl, hogy a kor-

Next

/
Thumbnails
Contents