Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-460

362 160. országos ülés márczins 13. 1872. gásainkra, melyek a kormány és a többség ellenében nyomról nyomra egymás után oly kíméletlenül használtatnak, mintha esak elfelejtették volna, hogy a kormány is az államgépezetéhez tartozik, és annak tekintélye és hatalma morális alapokon nyugvó tekintélye és hatalma eleng edhetlen; hogy azonban ezen indok épen megfordítva áll, hogy a t. kormány nem morális alapra, hanem physicai erőre hivatkozik: azt már előbb voltam bátor előadni; mert nem állitná különben, hogy a többségnek a kisebbség előtt capitulálai nevetséges dolog volna. Ha azonban morális erőre akarná állását alapítani: akkor kénytelen volna a kormány figyelembe venni a nemzetnek már is számtalan kérvényekben nyilvánuló kívánságát, melyekben a törvényjavaslatnak törvény erejére való emelését akadályozni akarja. A kormány figyelembe tartozik venni, hogy azon többség, a physicai erő, melylyel rendelkezik, nem nyugszik morális alapon, mert ha morális alapon nyugodnék : akkor egyenlően volnának felosztva a választó kerületek; mert az 1848. "V. t. czikk a népesség aránya szerinti felosztást rendeli el: mi onnan is kitetszik, hogy kisebb városokhoz, melyeknek lélek száma nem üti meg a törvényben meghatározott számot, a mellette levő faluk is hozzá vétettek. Ily alapon, mint jelenleg vannak felosztva a kerületek, a kormány hatalmát és többségét mindenkor örök időkre föntarthatja. Azonban, hogy fön akarja tartani, az nézetem szerint kétségtelen, mert, habár elismerte a kerületek helytelen felosztását: az iránt még sem kivan törvényjavaslatot beterjeszteni. Hivatkozás történt más nemzetekre, Európára ós előadatott, hogy másutt is van parlament, parlamenti kormány, e szerint a jelenlegi vitatkozások által nemcsak Magyarországon, hanem — állítólag — egész Európában van megingatva a parlamentalismus. De a t. kormány feledni látszik, hogy alig néhány éve, miszerint épen Canadában hasonló harcz vívatott, hol az ottani kormány az aranybányák tárgyában akart egy az országra nézve káros törvényjavaslatot keresztülvinni a legutolsó két napon. A canadai törvényhozásban az uj esztendő első napján 12 órakor berekesztetik a törvényhozás, akár elvégeztetnek a beterjesztett törvényjavaslatok, akár nem; és ekkor történt, hogy a kormány deczember 31-én terjesztette be azon javaslatát, mely az országnak milliónyi kárt okozhatott Yolna és ekkor csak két egyén volt a parlamentben, ki elhatározta a törvényjavaslatnak az általi megbuktatását, hogy elhatározták mikép déli 12 órától másnap déli 12 óráig beszélnek és az egyik csakugyan beszélt éjfélig: akkor következett a másik, ki reggeli 8 óráig szólt, a mikor az első őtet felváltván, déli 12 óráig folytatta, és a törvényjavaslat keresztülvitelét megakadályoztatta; de azért Canadának sem létele, sem parlamentalismusa legkevesebb csorbát nem szenvedett. Ebből láthatja a t. kormány, hogy az eddigi tárgyalási eljárás nem uj találmány a magyarországi parlamentben s ez által épen nem fog veszélyeztetni a parlamentalismus; kitetszik abból az is, hogy ha valamely törvényjavaslat nem megy keresztül, minthogy egyebet ne említsek maga az egyesületekre és gyülekezetekre vonatkozó törvényjavaslat, melyet maga a Deákpárt visszavetett, ha — mondom — nem megy keresztül s nem fogadtatik el: az által Magyarország jóléte még legkevésbbé sincs veszélyeztetve. Hogy a miniszterelnök ur által, az országgyűlési időtartam meghosszabitása iránt beadott törvényjavaslata mellett felhozott indokok helytelenek; kitetszik onnan, hogy Magyarországnak ezeréves szokása volt minden harmadik évben választani a képviselőket; továbbá a megyei tisztviselőket is három évre megválasztani, ugy hogy még a költök is átvették költeményeikbe, hogy három az igazság, hogy a magyanak három Istene van és hogy három a táncz. (Derültség./ Mindez azt mutatja, hogy a magyarnak a vérébe ment át a három, s ezért az országgyűlési képviselőknek három évi időtartamra való megválasztását nincs szükség öt, vagy több évre kiterjeszteni. Talán azt gondolja a t. minisztérium, hogy ha az országgyűlési képviselőknek megválasztási idejét öt évre hosszabbítja meg, hogy a törvényhozó testületnek könyebbitni fogja eljárását ? Korántsem! Maga a minisztérium átlátta és meggyőződött arról, hogy épen ellenkezőleg azért akarja, a képviselőknek 3 évre történt megválasztását hosszabbítani 5 évre; mert nem erősítheti meg hatalmát 3 év alatt annyira, mintha azt 5 évre terjeszti ki. És épen ezt fejezi ki oly szépen a névtelen levélben, a mely a Szombati Lapokban jelent meg az idézett költemény, a melyet bátor leszek fel is olvasni, a mely következőleg hangzik: „És te nem félsz hű nemesség, Hogy kerülsz igába, S a szelídnek még nyakadra Hág fel büszke lába." „Vándor, értünk hajh ne búsulj, Kurta szám a három, S három év ha lassan elfoly, Törve minden járom.*