Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-448
448. orsüágcs ülés február 29- 1872. 27 életét teszik, mert a tudományos csekély szám csak élődik azon hatalmas nagy testen. De megengedexn, hogy támadhatnának itt-ott némi izgalmak, hanem erre nézve vissza kell reflectálnom a megyék rendezése, — s a virilis szavazatok behozatalánál elmondott és el nem mondott beszédekre. Akkor t. i. azt mondták, hogy a főispánok teljhatalma szükséges azért, hogy ha országszerte valami isgalom támad, azok azt rögtön elfojthassák, s ne kelljen előbb az országos kormányhoz folyamodniok. hogy szabad-e azt tenniök? A teljhatalom azért van a főispánoknál; miért fél tehát a kormány és pártja attól, hogy ha átalános szavazás hozatik be: zavarok, izgalmak támadnak? Hiszen ott van minden megyében a teljhatalmú főispán, az majd elfojtja. De nem is kell ettől félni. Ez csak ürügy, mert más ajkú polgártársaink keblében épen az él, mi a magyar ajkúakéban azok ellen, kik velők jót tettek ; az által, hogy eddig ueni élvezett jogokbán részeltették , kiterjesztik rajok is, hogy ezek valami zavargást okoznának: ez az én nézetemmel nem fér össze; sőt hálával fognak lenni és zavargást nem fognak támasztani. Ízt gondolom, elmondtam érvemet arra nézve, miért kívánom az átalános szavazati jogot behozni. Hátra van néhány szóval előadnom azt, mit Ígértem, hogy t. i. engemet az Irányi Dániel képviselő által beterjesztett határozati javaslat nem elégít ki. En azt mesterségesnek találom; én egyszerűbbet óhajtanék, de mint indítványt nem terjesztem elő, mert meg vagyok arról győződve, hogy saját pártfeleim közül is talán senki sem fogadná el. (Halljuk!) Ez három pontból áll, melyek egyikét már nagy örömömie Podmaniczky Frigyes képviselőtársam érintette. (Halljuk!) Én nem ezen vagy ama censushoz vagy írás olvasástudáshoz kötöm az átalános szavazati jogot; én a lehető legegyszerűbbet kivánom azt t. i. hogy minden 24 éves — vagy akár állapíttassák meg 20, 22 vagy 24 éves, ez nem a fődolog —(Halljuk!) csak állapíttassák meg a teljes koruság, és a ki azt a kort elérte birjon választási joggal. Ez a legegyszerűbb. Ez az egyik pont. A másik: legyen választás, mind községekben, mord megyékben, mind országgyűlési képviselőket illetőleg, mind a kormányra és az ország fejére nézve is évenkénti választás. (Átáláms derültség. Halljuk!) Az én meggyőződésem szerint hu minden el van tévesztve : a jogokból sok el van rabolva — nem mondom én mint némelyek, hogy jogfölforgatás van, de jogmegszoritás — a megyék rendezése, a községek rendezése, és a most czélba vett törvényjavaslat által is korlátoztatnak a jogok; de ha még a megyék önhatósági joga el volna is törölve : ez egyetlen törvény, ha létesülne t. i. az évenkénti választásra vonatkozó: ez minden bajt megorvosolna. Ez egyetlen törvény az, a melynél hathatósabban a hazát más törvény nem virágoztathatja fel. Harmadszor, a mit Podmaniczky csak gyengén érintett, midőn a katonaságról szólott, az, hogy miért ne részesüljön épen az a választási jogban, ki a hazát és hazában mident véd? Azért én azt kívánnám, nem bog}*- minden ujoncz, de azért tettem ki már fönebb : hogy 24 éves, de a ki a 24 évet betöltötte, a katonaságnál is választási joggal birjon. Podmaniczky indítványának e pontját tehát nem fogadom el, hanem második részét, mely szerint mindazok, kik lelki dolgokkal, sirontuli ügyekkel, mennyországgal foglalkoznak : világi ügyekbe ne avatkozzanak, vagyis más szóval választási jogukból kizárassanak mindaddig, mig papok maradnak. Mihelyt pap, kezdjük akármiféle valláson, az industól a mostaniig, mindjárt ármánykodó, mindjárt amitó, csábító. (Derültség.) Ezek azok, t. ház. miket elmondani szükségesnek tartottam. Megújítom azzal, hogy a törvényjavaslatot el nem fogadhatom; hanem az Irányi képviselőtársam által beterjesztett határozati javaslathoz járulok. (Helyeslés a szélső bal felől.) ' Pavlovits István: T. ház! (Zaj: Halljuk!) Rövid leszek t. ház! kénytelen vagyok erre, látván az üres padokat, melyek még a legmerészebb szónokot is elkedvetlenítik. Megvallom, hogy ezen tárgy már kimeritőleg ki van fejtve, s miután már több szónok, jelesebbek nálamnál, szólottak, nekem nem marad egyéb hátra, mint szorítkozni csak némely körülmények, vagyis inkább némely érvek elemezésére, mel} r ek e házban eddig vagy nem érintettek meg, vagy ha még is érintettek, nézetem szerint, nem n kellő nyomatékossággal, vagy más szempontból. Pedig a szempont, a ratio legis, azaz: a törvény magyarázata vagy indoka, megmagyarázza, megvilágosítja magát a törvény tartalmát, sokszor eldönti magát a törvénynek sorsát. Nézetem szerint az átalános vitának feladata, az illető munkálat szellemét, irányzatát, és azon vezérelveket előtüntetni, melyeken az alapszik, és ha azok saját czéljoknak meg nem felelnek, a részletekkel szétbomlik az egész, azon mondás szerint: ruente íündamento ruit superedifieatum." Az előttünk fekvő miniszteri javaslat, bár az osztályok és a közp >nti bizottság retortaján
