Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-459

328 459. országos ülés márezins 12. 16f8 emelkedjék. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Ha mi azt akarjuk, hogy az, a mit a többség az ország érdekében jónak, hasznosnak és szükségesnek tart és kivan, meg ne történhessék : akkor arra nem kell parlamentalismus. (Zajos helyeslés jobb felM.) A parlamentalismus épen arra való, hogy egy nemzetnek, képviselői többsége által kifejezésre hozandó akarata érvényesülhessen. (Élénk helyeslés jobb felől.) Az, ki ezen thesist megtagadja, ki azt követeli, hogy a nemzetnek — ismétlem képviselői többsége által kifejezésre hozandó akarata ne érvényesülhessen: az a parlamentalismus ellen küzd. (TJgy van! Igaz! jobb felöl.) Ez támadás a parlamentalismus ellen j alulról. (Helyeslés jobb oldalon.) Ha pedig tovább mennek a t. képviselő urak és azt tagadják, hogy ezen többség által a nemzet többségének akarata nyilvánulna: akkor ismét azt mondom: még eddig nincs mód, a mely szerint meg lehessen bírálni, hol a többség ? ha nem ezen módon. (Helyeslés jobb felől.) Nem konokság, a mint egyik képviselő ur előttem monda: a parlamentalismus alapeszméje és alapelve iránti tekintet az, ami minket gátol. Bármennyire fájjon lelkünknek, hogy az ország egyik vagy másik vidéke érdekében szükséges intézkedéseket meg kell akasztanunk : azt hiszem, hogy nem előbb, de utóbb az egész ország és igy még azon részek is be fogják látni, hogy egy nagyobb jó iránti tekintet, egy nagyobb jó iránti kötelesség, a parlamentalismus alapelve, gyökeszméje iránti kötelesség nem engedte meg nekünk, hogy őket ezekhez a jókhoz ilyen áron hozzá juttassuk. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Épen |a balközép az, melynek legkevésbbé szabad tréfát űzni az elvekből és eszmékből. (Felkiáltások bal felől: Nem is űzünk tréfát!) Nem mondom, hogy ezt akarják tenni. Az a különbség, a mely a balközépet mi tőlünk elválasztja, principialiter elválasztja, az az elveknek, az az eszméknek esak egy árnyalata: és a balközép az elveknek és eszméknek ezen árnyalatát — joggal vagy jog nélkül, okkal vagy ok nélkül, nem birálom — elég fontosnak tekintette, hogy a positiv működés terét mindeddig úgyszólván magától ellökje, és magát attól visszatartsa. Miért? Az elvek árnyalatáért. Tehetjük-e mi, vehetjük-e mi magunkra azt a felelősséget a jelen és a jövő kor előtt, hogy megalkudoztunk a kisebbséggel; lehetetlenné tettük a többség akaratának érvényesülhetését, esak azért, mert a kisebbségnek tetszett ezt az árt szabni arra, hogy az ország anyagi érdekében óhajtható és kívánatos dolgokat el lehessen intézni? (Élénk tetssés jobb felől.) így járnak el önök; de azért higyjük, hogy mi parlament vagyunk. (Hosszas tetssés a jobb oldalon.) Ez igazán a jog eljátszása. (Hosszason tartó zajos tetszés nyilvánítások a jobb oldalon. Mozgás a bal oldalon.) Legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, hogy nyilvános pályám egész tartama alatt soha nem volt kevésbbé szándékom párt érdekében szólni. (Egy hang a bal oldalon: Jog eljátszása ?) Igenis, tán öntudatlanul, de meggyőződésem szerint valóban az lenne jogeljátszás. Ismétlem, soha sem volt kevésbbé szándékom pártérdekből szólni; mert azon meggyőződésben vagyok, hogy a parlamentalismus eszméje e házban nem pártkérdés : hogy nemesak mi, de önök is ragaszkodnak ahoz, azon őszinteséggel, melylyel mi; és a különbség csak az, hogy mi igenis evidenter látjuk annak itt koczkán állását, evidenter látjuk, hogy itt válságos kérdés forog fenn, épen a parlamentalismus gyökere, alapeszméje tekintetében. (Helyeslés jobb felől) S azért bármennyire is fájjon lelkünknek azon seenák sorozata, melyeket az országgyűlés napok óta mutat; bár mennyire fájláljuk, hogy az ország ínség által sújtott vidékeinek ne bírjunk kenyeret nyújtani: azt gondoljuk, hogy a materialis jó iránti tekintet és az átmenő szükség enyhítése iránti kötelesség nem jogosít fel bennünket arra, hogy feladjuk a legnagyobbat, a minek őreiül állíttattunk: a parlamentalismust. (Élénk helyeslés.) Ne azt mondják és ne ugy állítsák tel hát önök a kérdést, hogy mi mindezt konokságból akadályoztatjuk: ne méltóztassanak oly árt kívánni, milyen meg nem adható. (Egy hang bal felől: Önök se nékünk!) Ismétlem, hogyha a választási törvényt valaki nem helyeselheti : én megnyugszom azon, ha a maga rendje szerint opponálja; de kijelenteni a ház előtt, hogy nem beszélünk azért, hogy egymást meggyőzzük; nem beszélünk azért, hogy lehetővé tegyük a íönforgó kérdés tárgyilagos elintézését: hanem mintegy joviális tréfát űzünk abból, (Élénk felkiáltások jobb felől: Ugy van!) miképen lehet házszabályainkról kimutatni azt, hogy azok nem nekünk valók, mivel hogy oly emberekre voltak számítva, kik azoknak minden gyöngéjét kizsákmányolni nem törekesznek, hanem számítva voltak a parlamentalís tárgyalások iránti készségre és ugy szólván a pietásra: az már messze megy. (Élénk hosszas helyeslés jobb felől.) Mindig eszembe jut azon franczia, ki, a midőn egy vádlott eljárása nem azon eljárás helyességével, hanem azzal igazoltatott, hogy a mit tett: az mind megfért a törvény keretében, azt monda: ebből az következik, hogy ez az ember nem nekünk való, mert a mi törvényeinket, nie-