Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-459

#6*. #rsaág»s ilés Káreziae 12 1872. 321 törvényjavaslatokat, mig mi nem engedjük megszavazni a választási törvényt: akkor uraim, valódi intentióikat kellő színben mutatják be az országnak, akkor visszaélnek azon hatalommal, mely kezükbe van letéve. Ily pressioval szemben eljárásomra nézve tisztában vagyok. Kétségtelenül fáj, hogy a küzdelemnek több reformkérdés áldozatul esik. De meg vagyok arról győződve, hogy az ország érdekét semmivel sem mozdítjuk jobban elő: mint ha minden erőnket oda irányozzuk, hogy önöktől, a jobb oldali kormánytól, mentse meg az országot a gondviselés. {Helyeslés a bal oldalon.) En botránynak tartom, t. ház, midőn a kormány részéről a helyzet ugy állíttatik elénk, hogy ha mi megszavazzuk, vagy legalább lehetővé teszszük azt, hogy önök ez országgyűlés alatt keresztülvigyék pártjuk érdekét : csak akkor engedik nekünk, hogy mi is előmozdíthassuk az ország érdekeit. Tisza Kálmán t. képviselőtársam tegnap kijelölte azon utat, melyen ezen oldal álláspontjának érintetlenül hagyása mellett meglehet oldani mindazon reform kérdéseket, melyeknek megoldását a közvélemény sürgeti, s melyek az országgyűlési tárgyalásra készen vannak. Figyelmeztette önöket a parallel ülésekre ; figyelmeztete arra, hogy délelőtt foglalkozzunk a választási és azon törvényjavaslatokkal, melyek ezzel kapcsolatban vannak, nevezetesen az 5 évi országgyűlés kérdésével, a képviselői összeférhetlenséggel, a visszaélések és vesztegetések megtorlására vonatkozó netalán benyújtandó törvényjavaslattal; délután pedig parallel ülésekben foglalkozhatunk a reform törvényjavaslatokkal. Ha valóban szivükön fekszik önöknek oly mérvben, mint itt hangoztatták, a reform érdeke : miért nem fogadják el ezen általunk tett indítványt? Engem nagyon meglepett a t. belügyminiszter ur, midőn tegnap határozottan visszautasította az ellenzéknek ezen ajánlatát. Meglepett pedig annál inkább, mert daczára annak, hogy a t. miniszter urat különben ékesszólása a legigaztalanabb ügy védelménél sem szokta cserben hagyni: tegnap mégis egyetlen árva argumentumot sem hozott fel az ellen, hogy miért ne tartassanak naponként parallel ülések? Hanem nagy indignatioval tiltakozott az ellen, hogy a többségnek a kisebbség előtt capitulálni lehetne. Ha ezt tenné a többség, — úgymond a miniszter ur, — ez által nevetségessé válnék. Mi, t. ház, midőn a parallel üléseket indítványozzuk, nem azt akarjuk ezzel elérni, hogy a többség a kisebbségnek eapituláljon: mi csak azt kívánjuk, hogy midőn önök maguk is átlátják, hogy azon ügyes tapintat folytán, melylyel KBPT. H. KAPLÓ. 18-T4 XXnvezéreltetve vannak, egy zsákutczába jutottak, melyből nincs menekülés, melyben a kormány okvetlenül meg les? verve; — mert ha egy hatalmas többséggel rendelkező kormány nem tudja azt, a mit akar, saját többségével keresztülvinni .• az minden esetre vereség, még pedig nem nagyon dicsőséges vereség, [Helyeslés a bal oldalion) midőn mondom, ily körülmények közt vannak önök, mi nem kívánunk egyebet, minthogy önök maguk építsenek maguknak visszavonulásukra egy arany hidat, melyen legalább oltalmazni foghatják magukat a nemzet azon vádja ellen, hogy makacsságból akadályozták a reform törvéhyek létrejöttét. (Helyeslés bal felől.) A miniszter ur azt mondotta, hogy a visszavonulás a kormány részéről nevetséges dolog lenne. T. ház! Én azt hiszem, hogy ezen nyilatkozat roszul felfogott hiúság következménye. A valódi kormányférfiak példái bebizonyították azt, hogy nem válnak nevetségessé azok, kik visszavontak oly törvényjavaslatokat, melyeket talán némi kis többség pressiojával nagy nehezen keresztül lehetett volna erőszakolni; de melyek a nemzet kőzérzületével homlokegyenest ellentétben állottak. Ezek nem voltak nevetségesek, ezek alkotmányos államférfiak voltak. Egészen más ut az, melyen a kormányférfiak nevetségessé tehetik magukat. Nevetségesekké válhatnak pl. hogy ha nagy ügyességgel, nagy ravaszsággal arra számítanak, hogy az országgyűlés végén a választások előestéjén a többség érdekeire gyakorlott pressioval megszavaztassanak oly választási törvényt, mely a polgárok ezreit fosztja meg a választási jogtól. Nevetségesekké válhatnak akkor : ha e számítás csütörtököt mond, ha a rövid idő kelepczéjébe az esik bele, a ki azt felállította. így pl. igen mulatságos látni az igen t. kormányelnők urat, midőn saját kelepczéjében vergődik haraggal, de tehetetlenül. (Helyeslés és derültség bal felől) Különben én a belügyminiszter ur nyilatkozatára akarván tenni észrevételeimet, visszatérek arra a mit mondott és azt jegyzem meg, hogy ha indokul óhajtja felhasználni ellenünk azt, hogy nevetségessé válni nem akar: akkor az istenért ne mondjon olyan dolgokat, mint a minőket tegnapi beszédében mondott. Azt mondotta ugyanis, hogy nem engedhet a többség, meit ez nemcsak a mi kérdésünk, hanem európai kérdés is; mert ha megengedné a többség, hogy az ellenzék igy győzedelmeskedjék : ez a parlamentalismusnak nemcsak Magyarszagon, hanem egész Európában nyakát szegné. Dehogy szegné! nem szegi az semminek nyakát, csak Tóth Vilmos ur miniszterségének, (Derültség bal felől) ehhez pedig bármilyen nagy államférfiunak tartsa is magát és bármiként hajoljak meg én 41