Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-459
312 459. országos ülés márezins 12. 1872. rése érdekében már ámult év elején, egy, Bene- I dek Gyula képviselő ur által benyújtott kérvényt intéztek a görgény-szent-imreiak t. házhoz, nem tudom, hogy mi lett e kérvényből; de azt tu- j dom, hogy a pénzügyminiszter urnák a nép szén- j védései iránt könyörtelen külföldi kincstári hiva- j talnokai gondatlan eljárásukkal olyannyira elkeserítették azon városnak minden jövedelem forrástól megfosztott népet, hogy az kétségbeesésében nem lát a kivándorlásnál más menedéket. Alig hiszem, hogy e házban oly valaki lenne, kit e nép szánandó sorsa meg ne indítana, s ki annak megmentésére segédkezet nyújtani ne igyekeznék, ők kérelmüket, melyben igaz ügyöknek támogatására és a ház elébe terjesztésére felszóllitanak, igy végzik: „Ha az országgyűlés igaz ügyünket fel nem karolja, akkor nem marad számunkra más a kivándorlásnál : Oh! fáj nekünk csak arra gondolni is, elhagyni a helyet, melyet őseink drága vérükkel szenteltek fel számunkra, s melyen kivül számunkra e nagy világon nincsen hely." T. ház! nem akarom én itt a kérdés jogi oldalát feszegetni; bár a fönebb közlött 1819-iki conscriptio s azok alapján hozott kormányszéki rendezések nyiltán tanúsítják a görgény- szentimreiek szabad fáizási jogát; tudjuk azt t. ház, ho^y ily esetekben a magán birtokosok is rendszerint a méltányos kiegyezkedós terére szoktak lepni. A kincstár éppen nem szokott nálunk ily esetekben tul szigorú és jogaihoz mereven ragaszkodó lenni; hisz a múltkor felemlítem, hogy a skeriszorai és albahi telepitvényeseknek, kik 1848-ig pusztán házhely és csekély bennvalókkal binak, — több százezer holdra menő kincstári erdőséget és legelőt, minden per nélkül oda engedtek az erdélyi államjavak kezelői ; érintem, hogy mások ingyen birnak .kincstári uradalmat nem érdem, hanem haza elleni vétkeikórt. Magara községben, hol az 1819-ki conscriptio szerint a telepitvényesek csak ház helyet birtak, 30,000 hold kiterjedésű kincstári erdőt, melynek csak mérnöki felmérése 40,000 ftba került a kincstárnak, engedtek oda a községnek. Maros-Váradján, Krakkóban, Bánffy-Hunyadon, Kolozson nagy terjedelmű több 100 holdra menő kincstári szőlőket hagytak a volt úrbéresek és < zseléresek kezén, s mi még szebb, e szőlők a j kincstár részéről még dézsma kárpótlásra sem jelentettek be. Továbbá a kincstárnak az Aranyos mentén levő minden malmát, korcsma és fa-rakhelyét elfoglalni engedték, a kincstári birtokok a kincstár volt úrbéreseinek mindenütt túlságos nagylelkűséggel lettek oda ajándékozva, annyit foglalt ott a volt úrbéres vagy zselér, a mennyit épen akart; sőt magában a görgényi uradalomban is a határozottan jobbágyi szolgálmányokat tett Kosova és Libánfalva lakóinak a kincstári erdőkből illetékük elég bőkezüleg szakittatott ki, s valójában az ily túlságos engedékenység mellett a görgóny-szent-imreiekkel szemben jelentkező könyörtelenséget, s minden emberi érzetet kizáró szigort nem tudnám megmagyarázni, ha nem tudnám, hogy azon külföldi hivatalnokok, kiket pénzügyminiszter ur múltkor annyira feldicsért: rendszeres harczot folytatnak mindenütt a magyar elem ellen, s azok üldözése és kiirtására mindent elkövetnek. Itt, tisztelt ház, egy ujabb tófalvi eset készíttetik elő. Egy csaknem 8 századot, s a mongol, török, tatár és labancz dulásokat át élt virágzó várost akarnak most, a béke közepette, megsemmisíteni, a földszínéről eltörölni az uj kor labanczai. Ezt a tisztelt háznak ugy, mint a kormánynak meg kell gátolni; meg, főleg a kormánynak, melynek nevében azon idegen sáfárok működnek, és kinek visszaéléseiért és embertelenségeért, a felelősség a kormányra háramlik. Ez okon bátor vagyok a t. pénzügyminiszter úrhoz a következő interpelatiot intézni. Interpeilaiio a pénzügyminiszter úrhoz. Tekintve azt, hogy a görgényi kincstári uradalom területén fekvő Görgény-Sz.-Imre mezőváros lakói, mint a görgényi vár őrizetét alkotó székelyek, minden időben szabadok voltak, s a mint királyaink s fejedelmeinktől nyert számos kiváltság és adomány levelek bizonyitják, a város határát kéjaező szántókat, kaszálókat, legelőket, erdőket és azok vizeit, tavait stb. mint sajátjukat birták; tekintve azt, hogy még akkor is, a midőn ezen kincstári uradalom a Bornemissza családnak inseribáltatott: a földesúri hatalmaskodás sem tudta a szabad legelő és az erdők szabad használatától eltiltani, a mint 1813-ki és 1819-ki conseriptiókból kitűnik, s a mint ezeknek alapján az erdélyi kormányszéknek 1860 és 1864-ki 3921. sz. a. kiadott rendelete is az erdők ós legelők használati jogát biztositá Görgény-Sz.-Imre mezőváros lakóinak : ezen elvitázhatlan tény alapján kérdem az igen tisztelt pénzügyminiszter úrtól, 1-ször. Van-e tudomása arról, hogy a görgényi uradalomban alkalmazott idegen hivatalnokai minden birói ítélet nélkül, a folyamatban levő jogigényi per tekintetbe nem vételével, önhatalmilag annyira megfosztották Görgény-Sz.-Imrét minden birtokaitól, erdeitől és legelőitől, hogy ma a városnak szorosan vett fekhelyén kivül semmi más íekvősóge nincsen ; s ha van tudomása, 2-szor. Szándékozik-e pénzügyminiszter ur Görgény-Sz.-Imre sanyargatott, a véginség ós kétségbeesésre juttatott népével
