Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-459
gjQ 459. országos ülés ratáreüius 12. 1872. rités valódi megtérítéséről volt szó : már akkor nem volt a tényállásnak megfelelő helyzet, mert senki nem tudta már kimutatni a kárt. Ez igy maradt 1858-ig. 1858. június 20-án egy pátens bocsáttatott ki, a melylyel mindezen esetek a járásbíróságok kezéből kivétettek, és a közigazgatási hatóságok kezelése alá adatni rendeltettek. A közigazgatási hatóságok szintén ugy jártak el, mint a járásbíróságok: a büntetéseket, részint a pénzbeli, részint a fogság büntetést nagyon gyorsan exequálták; de a kártérítést, melyet a birtokos javára kieszközölni tulajdonképeni ezélja volt az ilyen mezei rendőrségi kérdések elintézésének: ad graeeas ealendas elhalasztották; hasztalan volt a fölebbezés, mert az is sikertelenül elhúzódott. Miután 1867-ben a közösügyes kiegyezés következtében nemzeti kormány állott fel, Erdélyben több megyék szükségesnek látták: némi átmeneti mezei rendőrségi szabályokat alkotni; de legnagyobb része azoknak részint a régi szokás, részint pedig az osztrák törvények adoptált czikkeiből állván, nem feleltek meg azon várakozásnak, melyet a mezei gazdák kilátásba helyeztek. Reá következett utóbb, a jelen törvényhozásnak azon intézkedése, melylyel az 1869. IV. t. czikknek megváltoztatásával az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elválasztatni rendeltetett, mely intézkedés folytán az esetek fölött levő intézkedés, bíráskodás a járásbíróságok hatáskörébe tartozandónak mondatott ki, úgyszintén az életbeléptetett uj polgári törvénykezési rendtartás 93-ik czikkének h. pontjában hivatkozott, magyarországi 1840. IX-ik t. ezikk Erdélyre is, minden ügyekre kiterjesztendőnek határoztatott és e szerint már mindenki abban a hitben volt, hogy Erdélyben, a hol eddig is, különösen ezen év első napjáig, a közigazgatási hatóságok a pátens értelmében intézték el a mezei rendőrségi ügyeket: ezek már a bíróságok hatáskörébe fognak átmenni. Történt ezzel szemben, hogy az uj törvényhatósági rendezés alkalmával minden törvényhatóság szintén ily rendőri kihágásoknak elintézésére megfelelő közigazgatási közegekről, létszámról és fizetésről gondoskodni jónak látta, miből midőn az igazságügyminiszter az ily kihágásoknak a járásbírósághoz áttételét elrendelte : merültek fel azon illetékességi összeütközések, hogy a közigazgatási hatóságok vonakodtak átadni, tekintettel az uj szervezésre; a járásbíróságok szintén vonakodtak átvenni, tekintettel csekély létszámukra és a munkaerőre, minek az a szomorú következése lett, hogy Erdélyben jelenleg szabadon űzetnek a mezei rendőrségi kihágások, sem a közigazgatági, sem a bírósági hatóság nem lép fel, mert mindenki várja ezen illetékességi összeütközés következtében az összes minisztériumhoz felterjesztett panasz végleges megoldását, hogy tudniillik hová fognak tartozni ezen esetek? Az elősoroltakból t. ház kitűnik azon anomális helyzet, melyben az erdélyi mezei gazdászat és különösen annak viszonyai sínylődnek; s ha tekintetbe vesszük azon körülményt, hogy Erdélyben mintegy 10 millió részletre fölszabdalt birtok van, melyen a mezei gazdászat, illetőleg földmüvelés és marhatenyésztés űzetik: ez bizonyosan eléggé indokolja az intézkedés sürgős szükségét. Közelebbről, t. ház! bátor voltam az összes minisztériumhoz ez irányban egy interpellatiot intézni oly czélból, hogy azon köztörvényhatósági előterjesztések, melyek a jelzett illetékességi összeütközéseket a járásbíróságok és közigazgatási hatóságok közt előidézték: mielőbb elintéztessenek ; de már ezelőtt másfél évvel az erdélyi mezei rendőrségnek szabályozása iránt bátor' voltam a belügyminisztert interpellálni és habár öt ízben megsürgettem, választ mindeddig nem nyertem. Az országházon kivül párszor szintén fölkértem e tárgyban a miniszter urat; de mindig azzal biztatott, hogy a törvényhatóságok rendezésével e kérdés elesik. A törvényhatóságok és a bíróságok rendeztettek ; a mezei rendőrség azonban a legrendezetlenebb állapotban van épen ezen rendezés következtében. Itt nem az a kérdés, hogy rendőri közegeket állítsunk fel; hanem egyöntetű, az ország minden vidékeinek megfelelő országos mezei rendőrségi szabályzat kibocsátására van szükség. Hogy a kormány, illetőleg a bel-, igazság- és földmüvelésügyi minisztériumok csakugyan átlátták az ily szabályzat kidolgozásának szükségességét, mutatja azt azon körülmény, hogy hir szerint az ily szabályzat tervezete az illető minisztériumok kebelében már rég készen van, és amint értesültem, nem tudni mi okból, az igazságügyminiszter ur irodájában feneklett meg a tervezet. Megengedem, hogy lehetnek oly körülmények, melyek ezen szabályzat mielőbb és kedvező kibocsátását hátráltatják ; de ha tekintetbe vesszük az általam jelzett sürgősséget, hogy t. az erdélyi mezei kihágások jelenleg, ugy szólván, szabad vásárt képeznek, hogy ki sem fél a törvény sújtó kezétől, hol ki sem panaszkodhatik az illető helyen, mert mindenki visszautasítja a panaszlót: már ez egy magában elegendő arra, hogy a mezei rendőrségre vonatkozó szabályzat, mielőbb kibocsáttassék. * Ezen rövid vázlatot részint a t. ház, részint az illető kormányférfiak bővebb tájékozása végett előrebocsátva, a mezei rendőrség figyelem-
