Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-458

304 458. országos ülés máreiiBS 11. 1872. kormánynak. Ha a nép előtt kedvező törvényjavaslattal jár az országgyűlés elébe: valóban örömmel járul hozzá mindenki; de ilyenhez, a mi jogfosztást foglal magában, teljességgel nem járulhatunk, és mivel a t. belügyminiszter ur tárczáját kötötte ezen szerencsétlen törvényjavaslathoz: hát már kénytelen a kormánynak többi tagja is őt gyámolítani, kénytelen a többség már becsületből is némi tekintetben talán meggyőződés ellenére támogatni. Azt mondják : nagyjelentőségű a parlamenti kormányforma; a mit az egyszer kimondott, azt megváltoztatni nem lehet. Bizony, t. kormány, meg lehet azt és meg is szoktuk olykor-olykor változtatni. A történelem is sok eseteket mutat. A régi nagy Sándor, pogány király, egyszer egy asszonyt halábra itélt azért, hogy mikor ő az utczán lovagolt, előtte keresztül mert szaladni; az asszony appelálta az Ítéletet, kihez? nagy Sándorhoz. Rettenetesen megütközött fölötte a pogány király nagy Sándor, beboesátotta maga elébe az asszonyt és kérdé tőle, hogy micsoda gondolata van neki: hogy kit én, mint király, Ítéltetek halálra: az ellen hozzám appellálsz? Azt mondta az asszony: Uram, királyom! A részeg királytól a józan királyhoz appelláltam. (Derültség. Felkiáltások: Applicálják ezt magukra!) Rettenetesen megdöbbent a király, gondolkodott magában, hisz! ezen asszonynak egy halál kevés ; rettenetes bűnt követett el most is s szememben sértett meg. De leborult az asszony és engedelmet kért, hogy mondja el és magyarázza el, miképen a király ő felsége csakugyan indulatos állapotában hozta ezen halálos ítéletet: természetes, hogy az asszonynak megadatott az ékes beszéd (Derültség bal felől), hogy meghallgassa a király szavait, visszahúzván Ítéletét, szabadon bocsátotta. Hogy idébb jöjjek a korban, ismeretes t. ház, a kormány előtt II. József császár szigorú jelleme, ki azon kevés uralkodók közé számíttatik, ki a maga fejével tudott gondolkozni és cselekedni. (Felkiáltások bal felől: Nagy ritkaság /) Igaz, nagy ritkaság: de azok közé tartozott és sok szépet, nevezetest jegyzett föl róla a történet és sok tekintetben elismerik érdemét; ránk magyarokra nézve csak annyiban volt baj, hogy német volt, hogy Magyarországot bele akarta olvasztani a kis Ausztriába. Tudjuk, miként hozta be az accist, a német nyelvet; eleget protestáltak, de hiszen! országgyűlést nem tartott, arra semmit nem adott, és csak saját királyi hatalmával kormányzott, és vagy 10 év múlva, mikor azt gondolta, hogy elérte czélját: beolvaszthatja Magyarországot, hogy szépen elnémetesitette a nagy urakat, a többivel ugy sem gondolt sokat; látva, hogy nem megy a dolog, kérdezte tanácsosait, hogy mit csinálnak Magyarországban? Ezek azt mondták, hogy vigan vannak, poharaznak, koczingatnak. Hja! akkor jól van minden, monda a király. Később ismét kérdezte: hogy mit csinálnak Magyarországon? Azt felelték neki, hogy zúgolódnak, kegyetlenül fenyegetik, szidják a fejedelmet. De a fejedelem erre sem adott semmit : mert azt gondola, hogy hiszen van 300,000 katonája. Később kérdéseire azt hallotta, hogy Magyarországon hallgatnak az urak, rettenetesen csendesen vannak. Tyhü! nem jó lesz, segíteni kell a dolgon! monda József — és visszahúzta e törhetlen fejedelem a pátenseket, és tudjuk, hogy némelyeket az akasztófa alatt égettek el. Ezután — hogy ismét közelebb jöjjek — a mostani uralkodó, Ferencz József ő felsége 1849—50-ben tudjuk, miképen mondta ki az egységes és megoszthatatlan osztrák birodalmat; azt monda, hogy ezt föltétlenül akarom, ezt életföltételemül tűzöm ki. Hát bizony ment is az egy darabig, pátensekkel kormányoztak és ostromállapotba helyezték az országot. A pátensek egy darabig három nyelven jelentek meg: németül, magyarul, szerbül; hanem ki volt tűzve 10 év, hogy 10 év alatt minden nyelvű embernek kötelessége németnek lenni, 10 év múlva a kormánylap nem fog más nyelven kiadatni, csak németül. De az idő és körülmények másképen fejlődtek. Járultak ő felségéhez a hazának tekintélyes férfiai és mondták neki: Uram, felség! változtasd meg a te rendeleteidet, add vissza a magyar nemzetnek az őt megillető saját alkotmányát és nemzetiségét. Megtagadta, fegyverére ütött a fejedelem és azt mondotta: Enyém a hatalom, önöknek engedelmeskednie kell. Méltóztatnak tudni, hogy az idők és körülmények hová fordultak. Vissza kellett venni azokat a pátenseket és kiadatott az októberi diploma. Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy az ülések idejének meghatározása van napirenden. (Nyugtalanság a bal oldalon.) Szakácsy Dániel: El kell mondanom, hogy mi az oka az itteni beszélgetésnek. (Zajos helyeslés bal felől.) Azt mondja a kormány, hogy mikor én egyszer kimondottam, hogy igy legyen, az én tekintélyem nem engedi meg, hogy ettől eltérjek. Csak erre hoztam fel példát, (Helyeslés bal felől) megmutattam, hogy nemcsak ujdonuj miniszterek, hanem hatalmas fejedelmek is változtattak elveiken és meggyőződésükön : ha a körülmények kívánták és az eszélyesség magával hozta. E körül forog a kérdés. (Helyeslés bal felől.) Méltóztatnak tudni, hogy az 1849—50-iki hatalom még a vallás dolgaiba is beleavatkozott. Látta, hogy ezek a protestánsok összegyűl-