Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-458
458. országos ülés márezins 11. 1872. 295 J kisértse meg ezt lehetővé tenni a túlsó oldal, s meg fogja látni, hogy mi nemcsak nem akadályozzuk a törvényjavaslat tárgyalását; de minden tólünk kitelhető erővel siettetni fogjuk annak törvénynyé emeltetését; de most, midőn mintegy rés üttetik polgári szabadságunk bástyáján, s mi oda állunk és mellünket szegezzük a rés védelmére: akkor azt hiszem, t. ház, bármit mondjon is azon sajtó, mely elfeledkezve legszentebb hivatásáról, nem a haza szent érdekét, hanem mindig és mindig a párt érdekeit szereti szolgálni, — nem fogja eltagadhatni azt, hogy mi legalább is kötelességünket meggyőződésünk szerint teljesítjük. Kisértse meg csak egyetlen egyszer a t. kormány törvényjavaslatot terjeszteni be pénzügyeink önállósításáról, hadügyünk önállósításáról, kisértse meg a honvédségnek műszaki esa-patokkal való ellátását törvény erejére emelni, kisértse meg kereskedelmünket nem Japánnal, Chinával, Amerikával rendezni; de felszabadítani az osztrák nyűgből, az osztrák járom alól, és önállósítani; kisértse meg csak egyetlenegy szakaszszal a virilis jogot törvényeink e szenyfoltját kiküszöbölni törvénykönyvünkből; kisértse meg a dohányegyedáruságnak megszüntetését, s leszállítását a só magas, az iparra, közegészségre egyátalában káros árának; kisértse meg egy szükséges vasúti hálózatot, különösen kamatbiztositék nélkül életbeléptetni, kisértse meg az 1848iki törvényeket mellükkel védett honvédeknek, kiknek bajnoki hős önfeláldozásuk nélkül ma aligha tanácskoznánk itt, kiknek tehát a haza a legszentebbel a legszentebbért saját tetteért elismeréssel és hálával tartozik, és a kik iránt becsület szavát kötötte le a nemzet: kisértse meg azok érdemeinek törvénybe igtatátását Elnök: ^Emlékeztetnem kell a képviselő urat, hogy a napirenden lévő tárgy az ülések meghosszabbításának meghatározása, nem pedig egyéb tárgyak. Tessék magát ahhoz tartani. Körmendy Sándor: A t. elnök ur röviden folytatandó beszédem következményéből, át fogja látni, hogy a napirenden lévő tárgygyal mindez kapcsolatos összefüggésben van; kisértse meg a t. minisztérium az 1848-ki törvényeknek legszebb gyöngyeit nem ki dobni és sárba tapodni ; hanem azok szellemében, azok hiányait pótolni és tovább fejleszteni, vagy még többet mondok: kisértse meg akár magát a hihetlent, az 1848-ki törvények nagy alkotójának, Kossuth Lajosnak (Éljenzés szélső hal felől.) érdemeit törvénybe igtatni; kisértse meg a törvényhozó testület az ő hazahívását kezdeméyezni, mert a nemzet ugy szólva mindaddig méltatlan saját existentiájára, mig leghűbb fia nem tartja méltónak a haza jelenlegi légkörét arra, hogy azt szívja, s meg fogja látni aztán a t. túloldal: hogy nem azon öt hét, a mi hátra' van, hanem pár hé elég lesz, mindezen nagy fontosságú törvényjavas latok törvény erőre emelésére. Majd meg fogja látni, hogy a mint 1848-ban két hét elég volt arra, hogy a haza alapjai újból nagy mérvüleg szegletkövei szilárdul letétessenek: ismét elég lesz pár hét arra, hogy a haza regeneráltathassék. S ha mi akadályozni fogjuk az ily törvények keresztülvitelét: akkor ám dobáljon sárral bennünket a jobboldali sajtó, gyanuitva czélzatainkat; de ily törvényjavaslatok ellenében, mint a milyenek, mióta az országgyűlés uj életét éli, itt folyvást beterjesztetnek, visszapattan kebelünkről minden gyanúsítás. Mi tehát, t. ház, csak kötelességet teljesítünk akkor, mikor ily törvények ellenében azon fegyverekhez nyulunk, melyeket a harcz természete igényel. De azt mondják önök, hogy ezen fegyver méltatlan önökhöz. Igazuk van, nekünk más fegyverekkel kellene ilyen intentiok ellen küzdeni. (Helyeslés hal felől.) Azt mondják, hogy e fegyver méltatlan a parlamenthez. Nem e fegyver méltatlan ahhoz; hanem az ilyen törvényjavaslat. Önök különben magok tanítottak minket arra, hogy vegyük fel e fegyvert. Önök harezmódja volt az, mi minket e tacticára tanított. Addig vittek önök bennünket öt éven keresztül folyvást, mig megtanítottak bennünket arra, hogy hogyan lehet önöket visszaverni. Mi öt éven keresztül gyakran felszólaltunk, gyakran panaszkodtunk; indokaink érveink süket fülekre találtak. Csak őt hét van hátra s önök a miatt az öt hét miatt mar jajgatnak; ugyan elkényeztették magukat, idegeiket: magukra vessenek tehát, ne mi reánk. {Helyeslés.) De nézzük mi vagyunk-e okai annak, hogy a tanácskozások igy folynak ? Avagy nem a kormány-e az, melynek kezében a kormányrúd van. Ha a kormány kezében van a kormány rúdja s a hajó mégis zátonyra jut : vajon azok-e a hibásak a kik a hajóban ülnek, vagy azok a kik a hajót kormányozzák ? Hisz mi előre jeleztük, hogy ha a kormány erre fogja vezérelni a hajót, itt zátonyra talál — most még csak zátonyra, de lehet, hogy a zátony alatt sziklára; s mi még mindig figyelmeztetjük, hogy vigyázzon. Az eszélyes kormányos, t. ház, mit tesz a zátonynyal? Igyekszik a hajót visszahajtani, mig nem késő. Ami bölcs kormányunk azonban igyekszik a hajót a zátonyba minél inkább beékelni. Még most lehetne segíteni a bajon; nem is kellene hozzá valami nagy bölcseség: elég volna egy pár lapis offensionist kidobni belőle. Azt hiszem a hajónak egyik legsúlyosabb terhét a belügyminiszter urat ha kidobnák belőle: a hajó ismét fölemelkednék, ismét lebegővé lenne. (Ralijuk!)
