Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-458

4SS. orszAgos iiés márczins 11. 1372. 29a ki a telepitvényeseket, tűzzék ki a kolozsvári egyetemet, tűzzék ki a teljes vallásszabadságot illető s ily közérdekű javaslatokat, és higyjék meg önök egy hét alatt 10—15 nap alatt minden javaslat, mely most még javaslat, miket az osztályokhoz utasítottunk: az ellenzék részéről bizton törvénynyé szentesittettetnek. (Helyeslés hal felől.) És midőn ez igy van, akkor bocsássanak meg önök, hogy önmagához a miniszterelnök úrhoz is forduljak és emlékébe hivjam, mit mondott ő 1861-ben, és habár az osztrák férfiak ellenében mondotta, de reménylem, hogy ez esetben, mit önnemzetünkre általok ellenünkben lehet alkalmazni: be fogja látni, hogy azon óhajtás, azon kérdéses nyilatkozat, melyet az imént tettem, teljesen jogos és alapos. 1861. május 18-án a t. miniszterelnök ur alkotmányunknak teljes visszaállítását követelte azon hatalomtól, mely hatalom erőszakosan gátolta hazánknak alkotmányosságát és azt monda: „nem nagy ismerete kívántatik nemzetünk jellemének , hazánk történetének s hazai törvényeinknek, hogy belássák az osztrák államférfiak azt, miszerint a törvényhozótestület valaha lemondhasson, bárminemű ügyeit saját törvényhoáltal elintéztetni." En nem kívánom a t. miniszter urat itt arra figyelmeztetni, hogy ezen kifejezés: bárminemű ügyeit saját törvényhozása által intéztetné el, ellenkezik a delegatió intézményével. Továbbá azt monda, hogy — és különösen ezért hivatkozom szavaira: — „hogy e nemzet annyi törvénytörés, annyi méltatlan szenvedés után is a pragmatiea sanctióra hivatkozik: mutatja, hogy nem subversiv, de monarchicus, conservativ jellemű. Ily nemzettel jogai fölött alkudni nem lehet! de azokat egész ópségökben elismerni kell; vissza is követeljük azokat egész épségükben." Miniszterelnök urnák ezen tételére azt mondom, hogy hát nem. joga volt-e eddig századok óta Magyarországnak, hogy országgyűlése soha három évnél hosszabb tartamú nem volt? Azt én nagyon jól tudom, hogy az idők változnak és az általunk mondottakat akkor is haladási szellemben vesszük, midőn visszamegyünk. De midőn a nemzet elkobzott jogait egész épségökben követeljük vissza, visszaköveteljük azt is, hogy az országgyűlés tartama megmaradjon és annak több évekre kiterjesztése nemcsak, hogy nem haladás, de mindenesetre visszaesés. Monda tovább: „Ne csináljanak magoknak illusiót azon államférfiak, kik folytatni akarják más alakban azon rendszert, mely százados alkotmányunkat és törvényeinket lerombolni igyekezvén, e romok fölött kivannak építeni az egységes Ausztriának ezen, egy háromszáz éves politikai aberratiónak csalékony képét, mely mindannyiszor akkor hiúsult meg, midőn a sysiphusi munkában már a tetőpontot elérni vélik: akkor gördült alá a súlyos szikla; most ismét más alakban azon sík éretlen munkához akarnak kezdeni." A t. miniszter urnák ezen tételét csak azért voltam bátor felolvasni, hogy a mit akkor mondott a t. miniszterelnök ur az osztrák kormányférfiak ellenében, vegye most figyelembe önmagukra ön nemzetünk iránt. Nem áll-e ő most a választásról, az összeférhetlenségről, a három éves országgyűlésnek öt évesre való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatokkal ott, a hol állottak az osztrák kormányférfiak az önön nemzetünk irányában. Nem gondolja-e meg tehát a miniszterelnök ur, hogy azon sysifusi munka önöket ép ugy el fogja sodorni a nemzet közérzülete előtt, mint elsodorta az osztrák kormányíéríiakat, a kik a nemzet százados törvényeivel és jellemével ellenkező törvényeket akartak behozni. Azt én jól tudom, hogy a szabadságnak, miként a növénynek mindig éltető levegőre van szüksége. En jól tudom, hogy 1848—9 óta a szabadságellenes irány uralkodott a hazában. Elnök: Kérem szóló urat szíveskedjék magát a tárgyhoz tartani, hiszen az ülés tartamáról van itt szó. Madarász József: Köszönöm az elnök ur figyelmeztetését, reménylem azonban, meg fogja engedni, hogy miként beszédem elején bátor voltam mondani, az ülések tartamának megállapítása oly szoros összeköttetésben áll (Igaz! a szélső bal oldalon.) nem hosszura terjesztett, de csak röviden elmondandó véleményemmel, miként hozzá teszem még, higyjék meg, hogy a ki 35 — 36 év óta folytonosan annak él, hogy hazájának alkotmányát nem visszaeső, de haladó szellemben iparkodik kiterjeszteni, ki megérte 1848. és 1849-ben, hogy óhajtásai némi részben teljesültek : annak bocsássák meg a t. képviselő urak, ha fájdalma szivének bánatában tán kissé olyakat is mondana, a mik szorosan nem a napirendre tartoznának; de azt hiszem, hogy helyén van az, a mit mondtam, hogy most nincs azon éltető lég, sem a választási törvényeknek tovább fejlesztésére, sem a szabad eszméknek tovább biztosítására, a mely volt 1848 —49-ben ; hanem ha nincs is az, nekünk az alkotmányos szabadság gyermekeinek mindig kell azt tudnunk, hogy kell birnunk annyi béketűréssel és értelemmel, hogy megmutathassuk és kifejthessük miben áll a visszaesés ós a visszaesés kivitelét a nemzet előtt a mennyire lehet meggátoljuk, önmagát pedig a visszaesést megszégyenitsük. (Helyeslés.) Azért én — íme önalkotmányos tárgyalások