Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-458

2 84 ^ országos ülés uiárczias 11. 1872. Tisza Kálmán érdemes képviselőtársam, ugy ez oldalról Irányi, Simonyi, gondolom most legközelebb Móritz, Jankovics, Luksits, nemcsak, hogy sürgették, hanem már a sürgetés ezélsserütlenségét belátva, ön maguk — ugy tartom — Luksich és Móritz adtak be egy törvényjavaslatot. Méltóztatnak emlékezni, hogy én minden ülési idény alatt egy határozati javaslatot, melyet még 1868. június. 30-án beadtam, megújítottam. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, miután ő mint indítványozó már szólott e kérdéshez, második szava most nem lehet. Én azt gonoltam: valami módosítást akar indítványba tenni, s azért engedtem meg a szólást. Németh Albert: Felvilágosításul talán szívesen fogja venni tőlem a t. elnök ur, ha bátor leszek figyelmeztetni, hogy azon éjjeli ülésben én csak pár szóval indítványom első részéhez, t. i. hogy az ülés 11 órakor berekesztessék szóltam. A második részt egészen érintetlenül hagytam. Minthogy tehát e két indítvány közt lényeges különbség van, az első t. i. 11 órakor berekesztetni kívánja az ülést; a második pedig kiterjesztetni kívánja, s miután az elsőt az óramutató elenyésztette, a másodiknak indokolása most van napirenden. Tehát, hogy visszamenjek, — nem fogok visszaélni a t. ház türelmével, — a kisebb királyi haszonvételeket czélzó törvényjavaslatra, én könnyiteni kívántam a kormány eljárásán, és egyszersmind utat és módot akartam nyitni, hogy azon törvényjavaslat kelte alkalmával egyszersmind a regalitásokat vesztett tulajdonosok a kárpótláshoz is jussanak. Ugyanazért a határozati javaslat, melyet beadtam, ha jól emlékszem, talán betűről betűre is igy hangzik : A kisebb királyi haszonvételek az úgynevezett koresmáltatási, malomjog, hídvám és a kompokon, a folyókon való átkelések, a vásárjog stb. czimén szedetni szokott helypénzek eltörlendők levén, utasittassék a minisztérium, hogy a magán tulajdonosok kárpótlására szolgálandó összeírásokat, kiszámításokat és becsléseket azonnal megtetesse, hogy az ezekről nyerendő eredmény majdan a törvényczikkel egyetemben a képviselőház elé terjesztessék. Ezt én, t. ház, több alkalommal beadtam, s hogy nem fogadtatott el, arról nem tehetek, Elnök: Kérem a t. képviselő urat: tessék a tárgyhoz szólani. Németh Albert: Én elvileg constatálni kívánom, hogy mi igenis belátjuk szükségét az országgyűlés tartama meghosszabbításának. Itt van egy más kérdés, a mely nagy mértékben szükségessé teszi, hogy vele komolyan foglalkozzunk s e kérdés a telepitvényes éknek még megoldatlan levő sorsa. Oly lélekrehatólag mondta el t. barátom b. Simonyi Lajos szükségét azon törvényjavaslat megoldásának, miszerint nekem e tekintetben semmi egyéb hátra nem maradt: csak azon egy kérésem van a t. házhoz, hogy igenis, vegyünk időt rá, miszerint e törvényjavaslat sorsát döntsük el még ezen országgyűlés tartama alatt, nehogy azután egy gyászos beneficiummal lépjünk mi, vagy azok, kik utánunk következnek, a jövő törvényhozó testület elé, beismerendők gyakorlatilag azon igazságot, hogy a főrendiház megsemmisítheti vétójával ezrekre menő polgártársunk igen nevezetes jogát; s a képviselőház vagy nem birt kellő erélylyel, vagy nem akart kellő erélylyel élni, hogy az ige testté váljék, hogy a telepitvényesek sorsáról szóló törvényjavaslat végre beterjesztessék. (Felkiáltások a hal oldalról: Igás!) Ilyen a főváros rendezése. Készemről a legnagyobb politikai fontosságú szükséguek tartom a főváros rendezését; tartom pedig főleg azért, mert nem akarom, hogy Buda városának polgárai a bureukratiának hálózata által elcsüggesztessenek; hanem kívánom, hogy a főváros politikai viszonyoknak a szabad választás alapján s a szabad tiszta demoeraticus elvek szerint fejlődését s az emberi jogok fejlődését biztosítsa a törvény. (Helyeslés.) Kívánom, hogy a Ludoviceumról, a vasúthálózat megállapításáról és a kolozsvári egyetemről szóló törvényjavaslat még ezen ülésszak alatt törvény erejére emelkedjék. Ez alkalommal indokolom elvileg szükségét annak, hogy t. képviselőtársunk gr. Szapáry Gyula által beadott ezen indítványt magamévá tettem. Azonban méltóztassanak megengedni, de nem indokolhatom annak másik részét, hogy t. i. az ülés akkor, midőn osztályülések nincsenek : reggel 10 órától este 6 óráig tartsanak. Én azt hiszem, t. ház! ha erre nézve a motívumokat elhallgatom, csak azon kötelességemet fogom teljesíteni, a melynél fogva a t. képviselőház mint törvényhozó test komolyságának első attribútumát, a higgadtságot részemről is fenntartani kívánom és azt mások által is megzavartatására okot nem akarok szolgáltatni. Azt hiszem a t. indítványozó Szapáry Gyula képviselőtársamnak sem lenne valami különös örömére, ha én itt hosszasan kiterjeszkedném arra, hogy valóban oly czéltalan és lehetetlen itt 10 órától 6 óráig ülni, miszerint azt hosszasabban indokolni fölösleges. Láttak a múlt ülésben, hogy midőn 8 óráig ültünk együtt egy huzamban; még pedig ebéd után: kimerülten távoztunk el. Már kérdem a t. képviselőháztól: ha mi 10-től 6 óráig itt ülünk, nemcsak mint akkor egyszer 8 óráig, hanem ha