Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-457

•272 157. országos ülés márczins 9. 1872. naraktárak speciális fontosságának tudatával bírnának ; és épen mivel az ilyenek vajmi kevesen vannak: nem csodálkozom, hogy oly csekély, nem mondom fontosság, de oly csekély súly helyeztetik arra, hogy e kérdés minélelőbb megoldassák. És t. ház, hogy jogositva vagyok ezt állítani, a részben, ugy hiszem, egyetért velem talán Wahrmann képviselő ur is, mert Wahrmann képviselő ur nem fogja kétségbe vonni, — ő, ki a, pesti kereskedelmi szellemi mozgalmakkal nemcsak ismerős, de azoknak nagy részét maga teszi ki, — nem fogja kétségbe vonni, mennyire divergáló nézetek uralkodnak a döntő pesti, tehát joggal a legintelligensebbeknek mondható kereskedelmi körökben. Sajnos, de ezen nagyon divergáló nézetek a dockok kimutatása fölött valóban léteznek. Szomorú, de ugy van, hogy a legtöbb kereskedelmi portentum, és igen örülök, hogy alkalmat vehetek magamnak, ezt az ország szine •előtt kifejezhetni, — az entrepöts-k alatt nem gondol egyebet, mint hatalmas, erős eszközt arra, hogy a kereskedelem érdekeit saját zsebei javára még jobban mint eddig, centralisálhassa. Innen magyarázható csak meg, hogy évekkel ezelőtt a kereskedelmi kamara is, és egyes kereskedők egy társulat élére állva, a kormány elé járultak az entrepöts-k kérdésére vonatkozó előterjesztéssel, azt akarván, hogy entrepöts-k csak Pesten állíttassanak fel, azt mondván, hogy nekünk nemcsak a kereskedelmet kell centrálisába, de az árukat is. El kell szörnyűködni az embernek, hogy a közraktárak fontos kérdésében Pesten ilyen kereskedelmi politika ma még létezhetik. Csak most kezdenek kijózanodni ezen portentalis körök; de tulajdonkép nem is kezdenek, mert tudomásom van róla, hogy a legközelebbi napokban tartott miniszteri enquéte alkalmával a gabnakereskedés legnagyobb tekintélyei, sőt azon ember, a ki a gabnakereskedésben a legnagyobb kereskedelmi forgalmat közvetíti Magyarország és a külföld közt, nem kívánom őt közellebbről megnevezni, miután megjelöltem őt azzal, hogy azt mondtam, hogy ő legelső gabnakereskedő ; mondom, még ő is azt mondta, hogy nem szükséges országos entrepőts, elég nekünk Pesten sylos. Igenis elég ez arra, hogy a monopólium megerősíttessék; de hogy azon fontos czélnak megfeleljen, melyre a közraktárak hivatva vannak, a közraktárak arra nem elégségesek. Nem csodálom tehát, hogy a hol ily akadályok vannak, hol még a czél iránt a leghivatottabb körök i? eltérő nézetben vannak, hogy ott a minisztérium helyzete némileg meg van nehezítve; mert neki hivatása tisztázgatni a kérdést minden oldalról, megnyerni azon körök támogatását, melyeknek jogos befolyásával kell a dolog kiviteléhez fogai. Nem csodálkozom, hogy szemben ezen körökkel a dolog némi nehézségekbe ütközik ; de épen ezen nehézségek miatt kötelessége lett volna a kormánynak a legnagyobb erővel siettetni a dolgot, kötelessége lett volna mindent elkövetni, hogy a téves fogalmakat eloszlassa, hogy a szükséges munkálatokat és tanulmányozásokat eszközölhesse, kötelessége lett volna tisztába jönni és megállapodásra jutni a kormánynak az iránt, hogy ily intézmény állami segély vagy támogatás nélkül létrehozható-e vagy sem? Ma mindezen kérdések megoldatlanok. Megoldatlan még azon kérdés is, hogy hová fognak a közraktárak elhelyeztetni. Pedig ez bizonyos irányban az egész mű létrehozásának alapja ; mert csakis ha az emplacement kérdése fölött a kormány tisztába jön: akkor fog a kormány költségvetést készíthetni, és akkor fogja látni a kormány azt, hogy micsoda tőkéket lesz szükséges engagirozni, és ha ezen két factor meg lesz adva: akkor a kormány meg lesz győződve arról, vajon privát tőke az állam minden támogatása nélkül vállalkozik-e az entrepöts-k létrehozására ? vagy szükséges-e azt állami segélyben részesíteni ? Ezek mind oly összefüggő kérdések az entrepöt-vállalat létrehozását megelőzőleg, melyek megoldása nélkülözhetlenül szükséges, melyek megoldása nélkül a közraktárak létesítése Magyarországban csak pium desiderium. Annyival nagyobb veszély ez, mert pium desiderium fog mindig maradni; mert a sokkal ügyesebb, sokkal rendezettebb kereskedelmi viszonyok közt élő, sokkal nagyobb segódforrásokkal rendelkező Bécs siet közraktárakat létrehozni és létre is fogja hozni azokat, mert Bécs nem küzd azon nehézségekkel, melyekkel Pest városa küzd. Kifogyhatlan segédforrásai lévén a tőkék beszerezhetésére, kifogyhatatlan lévén az ottani erős és hatalmas pénzemberek találékonysága egy vállalatot még akkor is financirozni, mikor az önmagában a gyümölcsözés teljes és megnyugtató garantiáját nem mutatja és nem birja. Magyarországban e helyzetben nem vagyunk és nem leszünk. Magyarországban az entrepötskat csak akkor fogjuk közvállalkozás utján létrehozhatni, ha előre elkészített tervek és jövedelmezési besison kézzelfoghatólag helyes eombinatio alapján igazolva lesz, hogy a vállalat magát kifizetheti; ellenkező esetben szükség lesz állami támogatásra és állami segélyre. Bécsben létre fogják hozni e közraktárakat még akkor is: ha a vállalat magát ki nem fizeti; mert a bécsi erős tőzsde, mint mindnyájan tudjuk, a legtöbb vállalatnál nem azt tartja szem előtt, hogy a vállalat, mint olyan, nemzetgazdászati szempontból helyes alappal bir-e; hanem hogy fmancirozható-e, a* papírok elhelyezhetők-e 1