Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-457

457. országos ülés m&rczlns 9. 1872. 263 nek, a muszkavezetőknek 2 milliónyi nyugdijt szavaz meg 1 e nemzetnek nincsen pénze ? pedig a fegyverletétel alkalmával Duschek akkori pénzügyminiszter 9 millió forintot adott át aranyban ezüstben azon hatalomnak, a melylyel azóta kiegyezkedve épen a napokban ment végbe a közös activák és passivák iránti egyezmény. Tehát ezen pénzeket, valamint a Windischgrátz által jogtalanul erőszakkal elvett, lehet mondani elrablott 5 milliót nem lehet visszakövetelni? Nem-e kötelessége a kormánynak ezeket visszakövetelni és ebből azon áldozatkész hazafiak jogos követeléseit is megtéríteni? hát itt idegeneknek, a haza ellen szolgálók számára mindig van pénze a nemzetnek ; a kik pedig a hazáért áldozatot hoztak, kiknek jogos követeléseik vannak, azoknak azt mondják, hogy nincs pénz őket fizetni ? Megvallom, az ily kormányzatot természetellenesnek tartom. (Igaz! hal felől.) Nem akarok tovább terjeszkedni, t. ház, hanem csak arra kérem a t. házat, hogy, a mint említettem, határozati javaslatomat a t. ház tárgyalás alá venni rendelje el, s ehhez képest egyszersmind napirendre tűzni méltóztassék. Határozati javaslatomban az foglaltatik, hogy a miniszter urak épen ugy, a mint a háznak elnöke havonkint jelentést tesz a hozzá érkezett interpellatiókról és egyéb ilyen a hazát illető iratokról: szintúgy tegyenek a miniszter urak is jelentést azon kérvényekről, a melyek elintézés végett hozzájok lettek utasítva. Ezt kérem én a t. háztól, mert csak ugy lesz értéke azon határozatoknak, a mik a kérvények érdemében hozatnak; ellenkező esetben pedig ez nem egyéb, mint szemfényvesztés. (Helyeslés hal felől.) Almássy Sándor: T. ház! Valóban ott kell kezdenem, a hol Csiky Sándor t. barátom elhagyta, t. i. azon indítványnak pártolásával, ho. y a minisztérium a hozzá utasított kérvényekről havonkint adjon jelentést, és pedig adjon, a mennyire lehet kimeritőt. Valóban megütközésre méltó okot ad az, hogy épen azon áldozatok, a melyek a haza megmentésére hozattak, oly indifferentismussal és oly egykedvüleg ' minden buzgalom nélkül hallgattatnak agyon. Nem gondolják-e meg a t. miniszter urak, hogy midőn a honfiaknak áldozatkézségét iparkodnak agyon hallgatni: akkor a nemzet becsületét, a mely szavát adta azoknak beváltására, törekednek agyon hallgatni. Ha pedig azt nem tenné, sőt ellenkező irányban buzgólkodnék: akkor a valuta kérdését is könnyebben meglehetne oldani, mert a mely nemzet adott szavát be nem váltja, ennek valutáját rendezni soha sem lehet; mert annak hitele nincs. Igen kívánatos volna az, hogy azon sok erélynek, mit a minisztérium kifejt mind megadóztatásunkban , mind a quoták kifizetésének behajtásában, csak tized vagy huszad részét fordítani a nemzet becsületszavának beváltására. S mert ezt nem teszi, valóban ismételhetem, hogy méltó megütközést szülhet az egész országban. Nem tudom, hogy ezen indítvány fogja-e azt eredményezni, hogy a havonkint beterjesztendő jelentések következtében nagyobb eredménye lesz a kérvényeknek. Én nem hiszem, nem reménylem. Meg kell még említenem a mellett, hogy azt talán az indokból hátráltatják, mert pénz nincs. Én legalább, a mint értesülve vagyok, volt ily alap, a mely az okozott károknak megtérítésére volt szánva. Én ugy vagyok értesülve, hogy midőn átvette a minisztérium a kormányt : akkor át is adatott neki egy összeg pénz; hová forditatott, kinek utalványoztatott: még arról sem tudunk semmit, legalább ez soha sem fordult elő. Én nem tudok szavakat találni arra, hogy minek nevezzem, hogy — mi első kötelességük — semminemű felvilágosítást sem adnak ez ügyben. Most egyelőre megelégszem azon sürgetéssel, melyet Csiky képviselőtársam tett, jövőre fentartván magamnak máskép' intézkedni. Péchy Tamás : T. ház! Én Győrfy t. képviselőtársam indítványát pártolom, ezen speciális esetre vonatkozólag ; részemről is kívánom, hogy a minisztérium ezen eljárásáról a házat értesítse. Ha még is igen röviden hozzá szólok a tárgyhoz ezen kijelentés után is, azért teszem, mert tekintettel arra, hogy az országgyűlés nem sokára már be fog rekesztetni és hogy számos ily utasítása volt már a háznak a minisztériumhoz, de azokra feleletet mindeddig soha sem kaptunk: szükségesnek tartom, hogy a ház e tekintetben intézkedjék. Azon kérvények között, melyek a házhoz benyujtattak, különösen, melyek az 1849-ki károkra vonatkozólag nyújtattak be, többfélék vannak. Vannak melyek az osztrák hadsereg által tett károkat kívánják megtéritetni; vannak, melyek az orosz hadsereg által tett károkat; és vannak, melyek a magyar hadsereg által okozott károkat is kívánják megtéritetni. Azt hiszem, hogy a kormánynak, ha ezen kérvények tömeges beadását megakarja előzni és ha legalább a nagy közönségnek tudtára akarja adni, hogy mely kérvényekre várhatnak eredményt: szükséges volna nyilatkozni ; ez által mind a ház sok idejei kiméltetnék meg, mint magoknak sok fáradság. Én ugy tudom, hogy az orosz hadsereg által okozott károkra tőrtént az osztrák és az orosz kormányok között valami egyezkedés g bizonyos pénzösszegek is lefizettettek; múlhat-