Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-455
455. országos ülés márcziss 7. 1873. 237 T. ház! Havaiamely iparos egy segéddel dolgozik... (Hosszas derültség. Felkiáltások: Dologral) En nagyon sajnálom, hogy önök türelmetlenek, de kijelentem: ha némely urak a túlsó oldalon ismernék az én gondolkodásomat, (Felkiáltások jobb felől: Sajnos, nem tudjuk megérteni \) láthatnák, hogy egészen őszintén beszélek. Sajnálom, hogy midőn absolutismusról beszélek, ugy látszik, mintha önök találva éreznék magukat. {Helyeslés a szélső bal felől.) En ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy én önöket ez alatt nem értem. Több türelemmel birok, mint önök, mert a fönforgó dolog véghetetlenül fontos. (Derültség.) Ha valamely iparos egy legénynyel dolgozik, (Hosszas derültség. Fölkiáltások: A dologral) noha az adót nem eszerint fizeti: az én logikám szerint nem az következik, hogy őt meg kell fosztani a választói jogtól; mert hiszen neki a választói jogot a fönálló 1848-diki törvény adja meg ; hanem ha egy segéddel dolgozván, az adót nem aszerint fizeti: eoből csak az következik, hogy az adót meg kell rajta venni. Ez az én logikám. (Helyeslés balról.) En nagyon sajnálnám, ha az önök logikája más volna, hanem én az önök más logikája által nem vagyok capacitálva. Kérem alázatosan, mind ezekből mi következik? Mindezekből az következik, hogy a fönforgó törvényjavaslat mondhatlan fontos, (Derültség a bal, mozgás a jobb oldalon,) és épen azért, mert mondhatlan fontos: a tanácskozásokat ugy kell intézni, hogy a tárgy fontosságához képest folyjanak; ugy kell intézni a tanácskozást, hogy a megfontolás lehetővé válljék; el kell távolítani a kényszert. Ne felejtsék önök, hogy az igazság oly meggyőző, oly valóságos, hogy ereje valóban ellenállhatlan; a hol igazság van : ott kényszerítésre nincs szükség. Tehát bátor vagyok kérdeni, hogy mire való a törvényiavaslat forcirozása oly módon, mint önök kívánják. Ha az önök törvényjavaslatában semmi egyéb nincsen a tiszta igazságnál: azon igazságban lesz annyi erő, hogy mindenkit meg fog győzni; az igazságot nem szükséges forcirozni, legkivált oly tiszteletre méltó testületben a milyen a parlament, a mely választottakból áll, kik tudva és akarva vállalták magukra a képviselők terhét és kötelességét. En azt hiszem, hogy a ki számot vetett magával megválasztása alkalmával, kell hogy önmagában tette legyen azon fogadást, hogy az igazságnak mindenütt és mindenkor engedni fog, távol minden szenvedélytől. Uraim, ép azért, mert nem látom czéíra vezetőnek a tanácskozások azon forcirozását, mely Németh Albert képviselő ur indítványában foglaltatik: ennélfogva az indítványt el nem fogadom. (Helyeslés a szélső bal felől.) Még sok mondani valóm volna. (Halljuk S Halljuk]) Én tartok tőle, hogy utoljára vissza fogok élni önök türelmével. (Derültség.) Ha méltóztatnak megengedni, folytatom. {Mozgás. Halljuk]) Miután önök oly kegyesek engem meghallgatni, bátor vagyok még valamit fölhozni. (Halllukl) Attól tartok, hogy már most ez oldalon lesz a zúgás és önök talán megtapsolnak. Meg lehet, hogy nem vagyok egy véleményen azokkal, kikkel egy párthoz szerencsém van tartozni; de megvallom őszintén, hogy tekintve a közelebbi napok lefolyását, tekintve a tanácskozások menetét: én a fönforgó törvényjavaslatnak véghetetlen nagy fontosságot tulajdonitok ugyan, {Hoszszasan tartó derültség,) de bizonyos tekintetben az a tárgy, a melyről azelőtt tanácskoztunk, t. i. a bankrendszer (Élénk derültség. Felkiáltások jobbról: Dologhoz! Halljuk! balról,) mondom: a bankrendszer kérdése némely tekintetben még fontosabb a fönforgó törvényjavaslatnál. {Derültség.) Igaz, hogy nagyon bántja álmaimat azon gondolat, hogy a törvényhozás a jogok megmásitásának az egyes polgárok alkotmányos jogaiktól való megfosztásának terére lép : mert ez olyan műtét, hogy rendesen egyik lépés a másikat követi, még pedig igen gyorsan. Miután ma financzialis dolgokról kezdtem beszélni. . . . {Derültség.) Ez uraim nagyon veszélyes dolog. En azt hiszem, hogy a világon a financiereknél senki se higgadtabb. (Élénk derültség balról. A dologhoz, jobbról.) Elnök: Bocsánatot kérek, ha itt ülök, kénytelen vagyok magamat a házszabályokhoz tartani, mert a házszabályok 21. §-a igy szól: „A napirendre kitűzött tárgy fölötti tanácskozás megkezdetvén, attól eltérve más tárgyról szólani, a ház különös engedelme nélkül nem szabad." S miután a t. képviselő ur a bankrendszerről szól, (Zaj), méltóztassanak elhatározni, hogy vajon helybenhagyják-e a tárgyról való eltérést. {Fölkiállások jobbról: Helyben hagyjuh.') Németh Albert: Kérem, ez bele is vág indítványomba. (Élénk derültség. Fölkiáltások : Halljuk Vidliczkayt!) Vidliczkay József: Nem valami hypocrisisképen hozom fel, hanem csak a valót fejezem ki, midőn azt mondom, (Halljuk.') hogy én követeltem a további beszélést; de ha meg méltóztatnak engedni, köszönettel fogadom, és ennélfogva élek az önök által megengedett joggal. (Halljuk]) Épen azért, nehogy az indulat vagy szenvedély elragadjon, (Derültség,) én a leghiggadtabb emberek nyelvén kivánok szólani, t. i. a financierek nyelvén.
