Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-448

10 448. orsaágos ülés február 2». 1872 tett befolyása jogosultságában- nem egyenlő mértékben részesiti a haza azon polgárait, a kik annak fentartásáboz vagyonukkal vagy vérükkel járultak; felületesek, a mennyiben a választási kerületek beosztásánál a vidék és a népesség viszonyaira és értelmi íéjletségére való tekintet nélkül nagyon is felületesen és rögtönözve járt el; mert különben, hogyan történhetett volna az, hogy az ország fővárosa Pest, hol pedig — köztudomás szerint — az ipar és kereskedelem legnagyobb vagyoni és értelmi tőkéje, a közmivelődésnek legfőbb tényezői s az intellectuális erők legnagyobb tömege van összpontosulva : 200,000nyi lakosságával csak öt képviselő által legyen képviselve; midőn Körmöcz 8842, vagy — hogy a példa még szembeszökőbb legyen — Csíkszereda 1200 lélek után szintén egy képviselő által van repraesentálva; mely ferdeségnek végeredménye az, hogy ugyanakkor, midőn itt e házban Magyarország 270 és Erdély 75 képviselő által van képviselve: akkor a királyhágontuli részek 20 százalékkal erősebben vannak képviselve, mint maga az anyaország. Ezeket tudva, megvallom, örömest értesültem azon hirről, hogy a kormány ezen törvényt revibió alá veszi, s ezen különben is csak egy esetre készült és minden izében az ideiglenességjellegét magán hordozó törvényt, a közóhajtásanak megfelelőleg reformálni akarja. Azonban, t. ház, ezen javaslat engem nem elégitett ki; mert ha voltak is némi újítások, némi javítások, milyenek pl, az, hogy jövőre állandó névlajstromok lesznek készítendők, hogy a választójog körül főimerült kérdések megítélése a Curiának egy, e czélra alakítandó osztálya által fognak elintéztetni: leglényegesebb hiányai, melyek a legerősebb sérelmet képezik, minő például a censusnak a Királyhágón innen és túli részekben külömbözősége, a milyen a választási visszaéléseknek megbüntetése, és végre az ország részei képviseletében való aránytalanság, ezek merőben érintetlenül hagyattak; élénk kíváncsisággal vártam ennélfogva a t. belügyminiszter urnák a tárgyalás megnyitása alkalmával teendő nyilatkozatát, reményelve : hogy abból kimerítő és talán megnyugtató felvilágosítást fogok kapni arra nézve, hogy miért történt a módosítás és miért szándékoltatik e törvény csakis egyoldalulag és csakis felületesen reformáltatni. Minthogy azonban a t. belügyér ur e részben nem nyilatkozott, azon meggyőződésre kellett jönöm, hogy azon beható tanácskozások, melyekre czélzott: csak pártszempontból tartattak, és miután a legujabbi választások, ugy a statisticai adatok, arról győzték őt meg, hogy Magyarországon az ő pártja tulajdonképen megbukott, mert a magyarországi városok 1.372,953-re rugó lakosságának 60 képviselője közül 42, kik 976,808 lelket képviselnek, az ellenzék padján ül. A megyék 272 képviselői közül pedig 132 szintén az ellenzék padján ül, s ezek 4.664,220 lelket képviselnek; tehát miután az tűnik ki, hogy daczára annak, miszerint az utolsó átalános választások alkalmával pártja érdekében a vesztegetések és a pressiónak minden nemei felhasználtattak, s ennek daczára a régi Magyarországban 18 képviselővel több választatott olyan, ki a kormánynyal szemben ellenzéki állást foglal el: azon kényszerűségbe jött, hogy megtartsa az erdélyi schlendriánt a maga taxális választóhelyeivel s a népképviselet gúnyját képező, úgynevezett füst választóival. Azért — vélekedésem szerint — csalódott t. képviselőtársam, Mocsonyi Sándor, midőn ezt a magyar nép suprematiája biztosításának s a románok befolyása majorizálására intézett törekvéseknek tulajdonította. En azt hiszem, hogy ez tisztán s kizárólagosan pártszempoutból történt, és ezen hitemben megerősödöm annál is inkább, mert a törvényjavaslatnak azon módosításaiban, a melyek a census szabatosabb meghatározásának ürügye alatt tétetnek: azt látom, hogy ez által a rendezett tanácsú városoknak, melyeknek választóközönsége különben is a kormánypártra nézve kedvezőtlen elemekből állanak, ezrei szándékoltatnak a választói jog gyakorlatából kiszorittatni. Ezt ugyan a belügyminiszter ur maga is, és mindazok, kik az általa előterjesztett javaslat védelmére szólaltak fel, merőben tagadták. Legyen azonban szabad ez állitásom bebizonyítására csak egyetlenegy példát felhozni. Az 1848-ik V. t. czikk 2-ik §. a) bekezdése azt mondja: választói joggal birnak mindazok „kik szabad királyi városokban a rendezett tanácscsal ellátott községekben 300 frt értékű házat vagy földet birnak" s. a. t. E szerint t. ház! az alföldi rendezett városoknak mindazon lakói, kik házzal birtak, minthogy köztudat szerint a jelenlegi érték mellett majdnem a legcsekélyebb ház is képvisel ennyi, sőt több értéket: minden visszaélés nélkül, az 1848-iki V. t. czikk világos rendelkezése szerint élhettek választási joggalMinthogy azonban jövőre a ház értékének megszabására a házbér, vagy a házosztály-adó szándékoltatik alkalmaztatni, a mely házosztály adó szerint egy oly ház, melyben egy lakosztály van, 50 krral levén megadóztatva a 60-szoros számítás szerint csak 30 frt értéket képviselne, mindezen házbirtoklás czimén bejött választók, a választói jogosultságból jövőre ki lennének zárva.