Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-455

218 455. országos ülés márczius 7. 1872. a kérdést: vajon 2 órakor fogjuk-e a tanácskozást bevégezni, vagy 3-kor, vagy 4-kor ? Egyébiránt kérdem a t. pénzügyminiszter urat, a ki a discretióról ismételten beszélt, hogy vajon az ellenzék, a midőn ezt kéri, méltóztassék a t. ház meghatározni, hogy bár 10, 15, vagy 20 órára állapíttassák is meg a tanácskozás, de tessék annak határidejét megszabni s ezt meg nem adni, vajon discretio-e ez? T. pénzügyminiszter ur ide mutat s mondja, mint törekszenek hosszas szónoklatokkal a tanácskozást végtelenbe húzni. Mi pedig, hogy ha önök, t. kormány és a t. túlsó oldal szilárdan és mereven megmaradnak ezen szándékuk mellett, s mi nem lehet egyéb, mint a baloldal kiéheztetése : oda fogunk mutatni önökre, hogy volt eset itt nálunk, a midőn kértük, mint ez minden parlamentben szokás, hogy határoztassék meg ha nem is hosszú időre, de legalább bizonyos rövid időre, meddig tart a tanácskozás ideje s önök még ezt is megtagadták. (Belyeslés bal felől.) Igen kérem a t. kormányt, a t. túlsó oldalt, mely ezen vitatkozásnak, ha nem is közvetlen, de közvetve elősegitője volt: hogy ne vessen szelet; mert vihart arathat, mert ennek nem mi leszünk elősegitői, ezért a felelősség önökre háramlik. {Élénk helyeslés bal felől. Felkiáltások jobb felől: Napirendre !j Csernatony Lajos: T. ház! Én is a t. pénzügyminiszter urnák két figyelmeztetése folytán Írattam fel magamat, mert el akartam mondani nézetemet ezen két figyelmeztetésre vonatkozólag. Az egyik igenis a discretio, mire nézve már t. barátom Várady Gábor felelt; a másik figyelmeztetést arra, hogy a vitatkozásnak mi tulajdonképen czélja, egyátalában parlamentalis tárgyalásoknál mit kell kitűzni czéíul. A discretiót illetőleg, bocsánatot kérek, hogy minden himezés hámozás nélkül elmondjak itt kereken bizonyos dolgokat. {Halljuk!) Jöjjünk tisztába, hogy hogyan állunk, mit fogunk tenni s mi elhatározásunk. {Halljuk\! Halljuk!) A discretiót illetőleg figyelmeztet a t. pénzügyminiszter ur, hogy kellene lennünk az elnök discretiója iránt azon bizalommal, hogy reá hagyjuk, mikor zárja be az üléseket. {Felkiáltások jobb felöl: Nem azt mondta /) Nem hiszem, hogy a t. elnök urnák panasza volna ránk azért, hogy mi bármikor is ezen bizalommal az ő discretiója irányában nem viseltetünk. És miért nem ? Ép azéró, mert soha sem tettük fel a ház elnökéről, hogy indiscret lesz irányunkban, önök irányában s egyátalában a ház méltósága irányában. Mert meg volt határozva az idő. Az elnök discretiója szabta meg igenis azt, hogy meddig tartsanak üléseink. Nem is voltunk iránta bizalmatlansággal, most sem vagyunk; hanem önök irányában, az önök indiscretiója irányában vagyunk bizalmatlanok. Önök indiscretiója képezheti a ház akaratát, melynek értelmében az elnök köteles lesz az ülést addig tartani, mig önöknek tetszik. Ez sugallja elhatározásunkat, megújítani a kérdést mindannyiszor, a hányszor kell az iránt, hogy tartsuk-e tovább az ülést. Ennyit a discretióra nézve. De tovább megyek és megvallom, meglep a t. pénzügyminiszter urnák discretióra utalása. Három év alatt mutattak-e önök valaha discretiót ez oldal irányában % {Felkiáltások bal felől: Soha !) Három év alatt, valahányszor e házban nagy elvi kérdések kerültek szőnyegre : tettek-e önök egyebet, mint hallgattak és szavaztak ? , {Felkiáltások balról: Igaz! Igaz \) Discretio-e ez ? I Most panaszkodnak és bizonynyal van okuk__reá. ' A rósz dolgok megboszulják magukat! Önök j agyonhallgattak, agyonszavaztak bennünket: most |tessék agyonbeszéltetni magukat! {Atalános deI rültség és élénk tetszés bal felől.) Sem a t. pénzügysem a t. belügyminiszter ur uj dolgot, tőlem j nem hall; mert én ezt nekik privative megmond| tam, a mit most mondani fogok. Igenis, önök 1 most a kisebbség kezében vannak. (Helyeslés a bal oldalon.) És miért vannak? Ott vannak azon i kisebbség kezében, melyet tyrannisáltak 3 éven keresztül. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) MegJ mondtam a miniszter uraknak privative is, hogy ne ámítsák magukat. Az idő

7 melyben ez országgyűlésnek meg kell halnia, meg van szabva. S ez az idő rövid. Figyelmeztettem őket, hogy most még az ellen| zék egyik árnyalatának csak egyik része állott \ azon térre, melyen beszélnek az idő ellen, — a | mint a kifejezés van, de a parlamenti élet természeténél, a felmerülő kérdések szenvedélyes voltánál, — és egyes incidensek bőszítő hajlamánál fogva az ellenzéknek e részéről is eleinte egy tag, azután kettő, azután három, négy tag, — azután testületileg az egész ugyanazon térre fogja helyezni magát. Tessék ennek ellenében aztán azon öt hét alatt akármiféle intézkedéseket tenni, hogy ha meg nem okosodnak önök, (Mozgás jobb felől.) nem fognak boldogulni. Phrasisokkal sem minket, sem az országot nem lehet kifizetni. A parlamentalismus hanyatlása, a parlament méltósága iránti phrasisok nem ütik el a dolgot. Mi is tudunk valamit a világ állásáról. Angliában, melynek igen szerencsétlen korszakára utalt, ha nem is nyilvánosan, de hallhatólag ma a t. miniszterelnök ur, midőn az országgyűlés tartamának 5 évre való terjesztése iránt a törvényjavaslatot beadta, t. i. azon szerencsétlen korszakára, mely Anglia történetében a corruptio korszakát képezte, mert Walpoole miniszter korszaka a corruptio korszaka volt; Ang-