Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-454

454. országos filée márczius 7. 1872. OQ5 módjára nézve kötelességemnek tartottam nyilatkozni. Elnök: Egész figyelemmel hallgattam a t. képviselő urat, a mint átalában szoktam és kötelességem kihallgatni mindenkit, kivált oly képviselőt, kiről felteszem, hogy a legtisztább szándék, a legjobb akarat vezérli. (Felkiáltások a baloldalon: Ezt kötelessége tenni mindenki irányában !) Mondom: mindenkit meg szoktam hallgatni ; vigyáztam : vajon a t. képviselő ur által előadott észrevételek alkalmazhatók-e én reám és követett eljárásomra; és boesásson meg a t. képviselő ur, ha kénytelen vagyok kimondani, hogy nem. Igaz, kétszer utasítottam rendre ama képviselő urat; de nem egy, hanem két külön tárgyért. Először akkor, a midőn a vasutak tárgyában gyanúsította a minisztert; másodszor akkor, midőn kimondotta, hogy nem vonja vissza szavait és tovább is megmarad azoknál, és tovább menve beszélt jogfosztásról; tehát nem egy kifejezésért, hanem két külön alkalommal utasítottam rendre (Helyeslés jobb felől.), és a házszabályok értelmében így kellett eljárnom. (Helyeslés jobb felől.) Ami a képviselő ur által felhozott inquisitoriumot illeti, ugyan mondja meg a t. képviselő ur, hogy ha én akkor, mikor Majoros képviselő urat felkértem arra, magyarázza meg a jogfosztásról mondott szavait, és ő erre egészen másról beszélt, és azt monda, hogy nem arról szólt, hanem a vasutakról, elkértem a gyorsírói jegyzeteket, hogy constatáljam a tényt: ez inquisitoriumnak nevezhető-e ? (Élénk tetszés jobb felől. Nyugtalanság bal felől.) Hiszen ilyenképen akármelyik képviselő a legnagyobb sértéseket hozhatná elő, és azután azt mondhatná, hogy nem azokat mondotta. Én tehát a házszabályok értelmében jártam el a képviselő ur irányában. (Élénk helyeslés jobb felől.) Különben, ha ugy tetszik kívánni: én megnyugszom abban, hogy ne kérjük el a gyorsírói jegyzeteket. Vidliczkay József: T. ház! En nem kívánok szólni {Zaj. Derültség a jobb oldalon.) Méltóztassanak meghallgatni. En nem kívánok szólni a főn forgó kellemetlen tárgyhoz; hanem kívánok szólni egy oly tüneményhez, mely eddig még csak másodszor fordult elő, és mely annak, ki a szólásszabadságnak barátja, figyelmét el nem kerülheti: ez a gyorsírói jegyzeteknek vizsgálgatása. (Helyeslés a bal oldalon. Mozgás. Zaj a jobb oldalon.) Azt méltóztatott mondani az elnök ur, hogy ez már egyszer történt a házban. Igaz, történt, de fájdalom hogy történt. {Ellenmondás jobb felöl.) Kérem, kimagyarázom magam : tessék megczáfolni, ha nem mondok igazat. Tegnap szó volt arról t. ház, hogy vajon azon határozat, melyet hoztunk az ülések miképen tartására nézve: rögtön vétessék-e foganatba vagy nem? Azt méltóztatott mondani akkor az elnök ur, hogy hiszen a végzés még nincs hitelesítve, tehát nem lehet foganatba venni. Ez nagyon tapintatos és igen helyes eljárás volt; hanem azt kérdezem a t. elnök úrtól, hogy követve ezen logikának fonalát, hát azon gyorsírói jegyzet hitelesítve volt-e, melyet felolvasni méltóztatott ? (Derültség a jobb oldalon. Helyeslés a bal oldalon.) Arra való a naplóbiráló, hogy hitelesítse a gyorsírói jegjrzeteket. Tovább megyek. A kétszeri felolvasás nem is hangzott össze, a mint méltóztatnak emlékezni. {Helyeslés és felkiáltás a bal oldalon: Igaz! Ugy van! Ellenmondás és zaj a jobbon.) De kérem, ez csak egy oldala a dolognak; a másik oldala a dolognak az, hogy igen is, elismerem az elnöknek azon jógát, mikép a szólót beszédének félbeszakításával rendre utasíthatja, ; de nem ismerem el azon jogát, hogy inquirálja a gyorsírói jegyzeteket és a rendre utasítást ahhoz képest mondja ki. így áll a dolog kérem. (Zaj, mozgás jobb felől; ellenmondás bal felől.) És nagyon furcsának tűnik fel előttem t. ház, hogy akkor azon többség, mely a házban nem is volt jelen, mikor a rendreutasitás történt, mely azt sem tudja' mir,ől volt szó.... {Zaj és ellenmondás a jobb oldalon, ellenmondás és felkiáltások: Igaz! Ugy van! a bal oldahu.) Annálfogva kívánom, hogy practicu? eredménye legyen féiszólalásomnafr. Én a szólásszabadság, a ház méltósága érdekében óvásomat jelentem ki, (Hosszas zaj és ellenmondás a jobb, ellenmondás a bal oldalon.) igenis, óvásomat jelentem ki az elnöknek azon arrogált joga ellen, hogy a rendreutasitást a gyorsírói, még nem hitelesített jegyzetek nyomán mondja ki. Kérem a 133. §. igy szól: „Egyedül az elnöknek van joga a szólót, még pedig beszéde félbeszakításával, rendre utasítani." Azt hiszem, senki sem vonja kétségbe, hogy itt az értetik, mikép tudja az elnök: micsoda szavak mondattak, vagy nem tudja; ha tudja : nincs szükség felolvasásra ; ha pedig nem tudja mily szavak ejtettek: akkor nem lehet senkit rendre utasítani. Tehát a házszabályok értelmében az inquisitionak a gyorsírói jegyzetek nyomán nincs helye. Az ellen kijelentem óvásomat és kérem ezt jegyzőkönyvbe is felvétetni. (Helyeslés a bal oldalon. Zaj, ellenmondás a jobbon.) Elnök: T. ház ! Lehetetlen, hogy aképviselő urnák egy pár szóval ne feleljek. 0 inquisitióról szólott. Én jól tudtam, mit mondott Majoros képviselő ur; de mikor ő ama fölszólitásomra, hogy magyarázza meg szavait: egészen másról kezdett beszélni, kénytelen voltam, hogy