Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-454

4SÍ. országos ülés márt-zins 7. Ihíá. 187 elé mi nyoma sem létezik a kormány intézkedéseiben. Minthogy pedig az ily késlekedés azt idézi elő első sorban, hogy ezen kihágások az illetékesség összeütközése el nem döntése szempontjából sem egyik, sem másik hatóság által el nem intéztetnek, sőt némely hatóság azokat kezéből ki nem bocsátván, a minisztérium által felállított királyi járásbíróság eziránt nem intézkedik és igy az ügyek száma halomra gyűl anélkül, hogy akár a régi, akár az uj bíróságok azt illetékesen elintéznék: ugyanazért kötelességemnek tartom ezen szembetűnő anomáliák és különösen a belügy és igazságügyi miniszterek által kibocsátott, egymással ellenkezésben álló intézkedések mielőbbi megoldása tekintetéből a következő interpellatiót intézni az öszszes minisztériumhoz (Olvassa.) Interpellatio az összes minisztériumhoz. Miután az 1868. IV. t. ez. 1. §-a szerint a törvénykezés a közigazgatástól elkülönittetett, és az 1870. XLII. t. ez. a közigazgatási hatóságoknak, az 1871: XXXI. t. ez. pedig a bíróságoknak hatáskörét szabályozta, az előbbinek végrehajtását az összes, — az utóbbiét pedig az igazságügyminiszteriumra bizván; miután a köztörvényhatóságok részéről a szervezési szabályzatok elkészültek, és már nagyobbára a minisztérium által helybenhagyattak, ezekben többek között a szolgabírói és rendőri hatóságokhoz utalva volt mindazon kihágások továbbra is a fönebbi közigazgatási hatóságok elébe utaltattak, a melyek az 1858. június 10-ki nyiltparancs szerint oda tartoztak; miután az 1871. XXXI. t. ez. 16. §-a szerint a királyi járásbíróságokhoz csak azon büntetendő cselekvények soroztattak, melyek fölött az eddigi törvény és gyakorlat szerint a fönállott egyes bíróságok ítéltek, a fönebb érintett kihágások azonban nem tartoztak az egyesbiróságok körébe, sőt az idézett törvények kiegészítő részeként tekinthető szervezési szabályzatok értelmében 1872. január l-jén innen is végleg közigazgatási teendőknek tekintendők; mindezen fönálló törvények daczára az igazságügyminiszter 1871. deczember 12én és 1871. január 28-án kelt rendeleteivel a királyi járásbíróságok által a közigazgatási hatóságoktól az erdélyi részekben az összes kihágásokat átvétetni intézkedett, és ezen eljárása által a közigazgatási és birói hatóságok között illetékességi összeütközést idézett elő, mely érdekben már több vármegyék felterjesztést tettek; minthogy pedig ezen intézkedés által a királyi járásbíróságok hatásköre a törvény világos szavai ellenére kiszel esbittetni, a közigazgatás köre pedig megszorittatni czéloztatik, akkor, midőn ily teendőkről már a közigazgatási szervezet rendén gondoskodva, illetőleg ennek megfelelő személyzet felállítva van egyfelől, másfelől pedig a királyi járásbíróságok csekély személyzetükkel még tulajdonképeni birói kötelességüknek is megfelelni alig képesek; minthogy továbbá a kormánynak nem lehet ezélja, hogy a fenálló törvények ellenére az erdélyi részekben sem jó ós gyors igazságszolgáltatás, sem ép és erélyes közigazgatás ne legyen, annál kevésb bé pedig az, hogy egy ily halva született miniszteri rendelet miatt keletkezett illetékességi összeütközés folytán a hivatott községek működésükben korlátoztatván, az ily teendők ellátatlan heverjenek, és a panaszlók ne tudják hová folyamodjanak; ez okon kérdezem az összes minisztériumot: 1) van-e ezen illetékességi összeütközést előidézett rendeletről, és az ellen tett felterjesztésekről tudomása ? 2.) szándékozik-e ezen vitás kérdést a fönálló törvények értelmében mielőbb a közkormányzat előnyére megoldani, és ezáltal az erdélyi részekben éjien csak most teremtett anomáliának véget vetni? Kérem minélelőbbi felelet —adás végett ezen interpellatiómat az illető miniszter urnák kiadni. Elnök: Közöltetni fog a miniszter úrral. Helfy képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Helfy Ignácz: T. ház! A tegnapi ülés végén Zsedényi t. képviselőtársam oly kifejezéssel élt, a melyre lehetetlen rövid megjegyzésemet meg nem tennem. Elnök: Midőn Zsedényi képviselő ur szólott, én az ülést már eloszlattam, s méltóztassék a hiteles nuplót megnézni s meg fog győződni, hogy abban erről szó sincs. Ami az ülés befejezése után mondatott: magánkörben mondottnak tekintendő. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: En azt igen jól tudom, mert jelen voltam, hogy a t. elnök ur épen indíttatva a méltányosság érzete által s megbotránykoz-va Zsedényi kifejezésén, lelépett a székről, de a kifejezés belement a naplóba, belement az összes lapokba, ugy hogy a nyilvánosság előtt ott állván e kifejezés : lehetetlen, hogy a t. ház be ne lássa, miként e kifejezés által az összes párt meg van sértve, azon párt, a melyhez tartozni szerencsés vagyok. (Nagy zaj jobb felől.) Bocsánatot kérek, nyugodtan akarok szólani, nem hosszasan, hanem röviden és méltányosan. (Halljuk !) Zsedényi Ede képviselő ur azt mondotta: kivánván, hogy a mai napirendet — már mint a tegnapit — állapítottuk volna meg, ennek előleges kitűzése a szélső bal indiseretiója folytán . . (Derültség jobb felől.) 24*