Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-453

182 458. országos ülés márczius 6. 1872. tézést. Ugyan mit mondanának önök az olyan házi gazdáról, a ki bizonyos napra számos vendéget meghitt ebédre s a kit valaki figyelmeztet arra, hogy roszakaratu ellenségei megfogják mérgezni az eledelt és az italokat, melyekkel barátait meg akarja vendégelni, s ő a helyett, hogy azon gonoszok tervét meghiúsítaná, azt felelné: nincs idő; majd a vendégség után. Vagy mit tartanának az oly városi polgármesterről, az oly tanácsról, mely értesülvén, hogy a szomszéd városban, a szomszéd megyében veszélyes járvány — a cholera — ütött ki, a helyett, hogy a maga részéről nyomban a szükséges óvszerekről gondoskodnék, azt mondaná: utakat kell csináltatnom, boulevardokat kell építtetnem, és talán a világításról kell gondoskodnom. És végre mit mondanának oly kormányról, mely hírét vévén, hogy ellenség készül betörni az országba, a helyett, hogy a fegyveres erőt összegyűjtené, hogy ennek segítségével a hazát megvédje, azt mondaná: vasúti concessiókat kell előterjesztenem, az országgyűlési időszaknak 5 évre való meghosszitását kell indítványoznom és i tárgyaltatnom. Pedig a vesztegetések méreg, a vesztegetések pestis, (Helyeslés, hal felől,') a vesztegetések tatárjárás, (Helyeslés hal felől,) melyek, félek, az országnak nemcsak közerkölesiségét, de jövendőjét is megrontják. (Élénk tetszésnyilatliozatok.) Ha 1848. előtt, akkor t. i. midőn a nemzetnek csak egy csekély része birván még választói joggal, ezen visszaélések, ezen vesztegetések a nemzetnek csakis ezen csekély részére gyakokoroltak veszedelmes hatást, ha mondom akkor a nemzet jobbjai feljajdultak és intették a nemzetet, hogy ne rohanjon veszedelmébe: mit mondjunk ma, mikor a választók száma megtizszereztetett, mikor a kóranyag tizannyi főre terjed ki, mint akkor. Hát azért vette volna be a nemesség a köznépet az alkotmány sánezaiba, hogy azon betegséget, azon undok nyavalyát, azon öldöklő kórt, mely az ő tulajdon testét marczangolta : ennek vérébe is beoltsa? hiszen akkor kár volt bevenni a népet az alkotmány sánezaiba, jobb lett volna künhagyni őket, maradtak volna páriák; — legalább egészségesek maradtak volna. (Tetszés hal felől.) „Nincs idő, fontosabb dolgaink vannak?

8 Hát ugyan kérem uraim, mi fontosabb mint a nemzet erkölcsi életének megmentése. Pontosabbak-e azon t törvényjavaslatok, a melyeket imént beadtak! Állítsák, ha merik! — Nem merik állítani. (Derültség a jobh oldalon.) T. ház, 19 esztendeig bolyongtam külföldön, mindig büszkén vallottam magam magyarnak, soha eszembe nem jutott, hogy nemzetiségemet megtagadjam, vagy más ország jogát kinyerjem; de midőn hazatérve, a választási idő alatt azon undok bűnöket láttam, a melyek itt űzetnek: — pirulnom kellett, hogy magyar vagyok, pirulnom annálinkább, mert azok, a kiktől ezen undok bűnök megfenyitése függ: megbüntetni, vagy elég rövidlátók, vagy elég könnyelműek, hogy a dologhoz hozzálátni ne akarjanak. Ugyan uraim ne tegyük ki magunkat annak, hogy egy uj afrikai barbár király hazánkat a választások idején meglátogatván, midőn e várost elhagyná fölkiáltson: nem „en urbem" hanem „en rempubücam venalem!

íí Én a múltkor kijelentettem, hogy azon esetre, ha a kormány nem teljesiti kötelességét: igyekezni fogok amennyire gyönge erőmtől telik, azt pótolni. Megvallom uraim mindamellett, hogy készen fekszik előttem a törvényjavaslat: habozom azt benyújtani; .mert azon tapasztalatok után, melyeket a múlt napokban tettem, azon akarathiány után, melyet önök tanúsítanak : fájdalom, azt kell kijelentenem, hogy ha nem én gyönge tehetségemmel, hanem maga Soíon készíti a törvényjavaslatot, az önök ellenzésén hajótörést fog szenvedni. Azonban még ezen veszélyre is, ha a t. belügyminiszter ur nem igéri, hogy be fogja nyújtani rövid idő múlva; és ha a t. ház nem határozza el, hogy ezen törvényjavaslat rögtön tárgyaltassék: azon esetre magam részéről befogom nyújtani, azt kérvén azután a t. háztól, hogy félrevetve minden egyéb dolgot, ezen törvényjavaslatot is a jelenleg szőnyegen levő törvényjavaslattal egyidejűleg, illetőleg nyomban utána tárgyalja, és egyúttal elhatározza azt, hogy szentesítés elé mindkettőt egy időben terjeszsze. A nemzet jövője bizonytalan uraim; de ha az volna megírva a sors könyvében, hogy el kell vesznie, legalább ne egy közönséges szél, hanem vihar legyen az, mely tövestől kitörje; és midőn széttörik, ne mondhassák a népek milliói, hogy korhadt vala. (Helyeslés hal felöl.) Ha az volna megírva a sors könyvében, hogy el kell vesznünk: legalább ne a közöny vagy tán megvetés érzete sugározzák vissza a népek szeméből; — hanem legyen az gyászköny, a melyről a költő szól. (Éljenzés hal felől.) En uraim kijelentem, hogyha a t. ház elhatározza azt, hogy azon törvényjavaslatot, melyet néhány nap múlva be akarok nyújtani, nemcsak tárgyaltatni, hanem ha elfogadtatik a jelen törvényjavaslattal, ugy egyidejűleg fog megerősítés alá terjesztetni, illetőleg hogy a választási törvény nem fog főlterjesztetni királyi szentesítés elé, mielőtt a vesztegetések ellen is törvény nem alkottatnék ; ugy be fogom nyújtani a napokban. (Tetszés hal felől.)