Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-453
170 4ü8. országi)«• iilét. márczina 6. 1872 tassék az ülés, azután elhunyt képviselőtársunk temetésére elmenvén, 5 órakor folytassuk az ülést. Ezt adta elő beszédében. Már most, t. ház! vehető-e az indítvány annak, a minek kereszteltetik akkor, mikor a házszabályok az indítványok beadási módjára és az indítványokra vonatkozva a 129. §-ban azt mondják : Indítványt, elleninditványt és módositványt mindig írásban foglalva kell beadni s azok kinyomatását a ház elrendelheti. Ha ez indítvány lett volna, akkor írásban kellett volna beadva lenni. De t. ház! én ezt indítványnak sem tekintem, legalább nem oly indítványnak, mely indítvány fölötti vitát itt a házban folytatni, a melynek érdemére rögtön határozni a szabályok értelmében lehetne és szabadna, de különösen helytelen volt az indítvány, annak értelme nincs. Azt mondja, hogy 5 óráig folytassuk az üléseket, de hát mikor végezzük be ? talán más nap 5 órakor (Derültség.) vagy 6 órakor 1 erről kukkal sincs említés téve : tehát a fölött szavazni sem lehet. Hogy a ház az ily kívánat kijelentésébe belenyugszik-e, vagy nem ? annak kijelenthetése végett van beadva a névszerinti szavazás annak idejében, és én - kérem a t. házat annak megtartását elrendelni. Én tehát mondom oda nyilatkozom, hogy ha a névszerinti szavazást, melyet a t. elnök urnák a szabályok rendelete szerint meg kell tartani, eszközöljük : akkor határozat fog hozatni és az meg fog tartatni. [Felkiáltások: Szavazzunk!) Németh Albert: Ha engem meg fog győzni valaki t. képviselőtársaim közül arról, hogy a jelen kérdést magát, hogy mi felszólaljunk-e vagy nem ? ezt szavazattal lehet eldönteni : akkor bocsánatot fogok kérni t. barátaimtól, de az absurdum. A kérdéshez magához kívánván szólani, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a mai discussio folyama engem arra tanított meg, hogy az általam különben igen tisztelt elnök ur kétféle módozatot, vagyis egymással hanyatt homlokkal összeütköző módozatot követ a mai napi határozat létrehozására, Ugyanis kérdem a t. házat, mi történt előbb t a miniszterelnök ur indítványára felhívta az elnök a képviselőház tagjait felállással való szavazásra; a felállás megtörtént, és az elnök ur azon felállás nyomán a határozatot keltnek vette; sőt annyira ment, hogy az ezen padokról felszólalókat nem is kívánták a t. képviselőház túloldalán ülő tagjai meghallgatni. Ez oknál fogva Zsedényi t. képviselőtársam ingerálta magát a vitába, mint Madarász barátom igen helyesen megjegyzé, azt kívánván demonstrálni, hogy a határozat csakugyan kimondatott, és a határozat megvan, s ezáltal ő maga bebizonyítván, hogy határozat nincs, mert hozzá szólott a kérdéshez. És mi történt később ? A t. elnök ur kijelentette, hogy ő a kérdést a felállás általi szavazással eldöntöttnek tekintette, és mégis kijelentette, hogy nem eldöntött. Most ismét mi történt? A t. elnök ur kérdezi, kik azok, a kik a miniszterelnök ur indítványát elfogadni kívánják: azok álljanak fel. A felállás megtörtént, és t. elnök ur oly hirtelen mondta ki a határozatot, hogy physicai lehetőség sem volt, azon intercalaris időre annyi perez sem volt adva, hogy innen az ellenpróba kívánása megtörténhetett volna. Praecipitantia est maiima noverca justitiae. Én tehát ez ellen tiltakozom. (Zaj.) Nem jól esik, ha közbeszólnak, kivált ha t. barátaim részéről jön ez. (Halljuk!) T. ház! Mi a szavazásnak módozata ? A házszabályok által a kisebbségnek azon fokozatos biztosíték meg van adva > hogy először a felállással megtörtént szavazás ellenében szorgalmazza saját részéről a felállásra való engedelmet, vagy ha még ezt sem tartja eriteriumnak: akkor a megszámlálást sürgesse. Ettől mi el voltunk ütve. A névszerinti szavazás kérése már nem nyújthat reményt többé a magát kisebbségnek tapasztalt résznek arra, hogy a névszerinti szavazás által többségre vergődhessek; hanem az csupán biztosíték kifelé, hogy a választók lássák, hogy hová szavazott a képviselőháznak kisebbségben maradt része. De most kérdem a t. elnök urat, hiszen nem is lehet mondani, hogy a nyílt szavazásra ezen oldalról nem történt meg a kellő időben az enuntiatió. Igen sajnálnám, hogy a t. elnök ur előtt nem bírnék annyi hitelességgel, hogy a mit itt a ház előtt kimondok, az csakugyan nem valótlan dolog. Már pedig igen jól méltóztatik emlékezni, hogy midőn indokolni kívántam azon ajánlatot, a melyet most is tennék, ha nem lennék megkötve egyedül a kérdéshez szólani, hogy czélszerü lenne a napirendre áttérni és kiküldeni azon bizottsági urakat, kik compromissum utján tisztázzák ezen pártnak sérelmeit, midőn — mondom — én meggátlandó azon fokozatos licitatiót, melynek elő kell állani, egyrészről mindig az ülésszak időnek kiterjesztésével, más részről pedig a szóárfolyamnak véghetetlenségével, bátor voltam előterjeszteni indítványomat : per tangentem kívántam figyelmeztetni t. jobboldali képviselőtársaimat, vajon képesek lesznek-e oly hosszura nyújtani a discussió idejét, hogy mi ne legyünk képesek azt ellensúlyozni folytonos felszólalások által. Kérem a t. miniszterelnök urat, méltóztassék csak meggondolni, hol vannak még a határozati javaslatok, a sine fine beadható interpellatiók,
