Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-453

162 453. országos ülés márczius 6. 1872. mert 3 órára volt téve az ülés vége, bár én ugy vettem észre, hogy a háznak többsége kész lett volna végig hallgatni; de ez lehetetlen volt csak azért, mert meg volt a 3 óra. Egyébiránt én azt tartom, hogy a háznak nagyon módjában lesz később meghatározni, az órák számát is. Miatán azonban a tegnapi nyilatkozatokból ugy értettem ki, hogy ezen discussiót lehetőleg húzni halasztani kívánják a t. képviselő urak: azt hiszem, hogy legjobb lenne, ha él a ház azon jogával, mely a házszabályok 160. §-ában van meghatározva; akkor egyedül a t. képviselő uraktól fog függni, ha a discussio azon korlátok közt marad, melyeket a tárgy megkíván, hogy meddig tartson az ülés. Bátor vagyok kérni a t. házat, hogy állíttassák helyre a 160-ik §. érvénye. (Helyeslés jobb felől.) Huszár Imre: T. ház! hogy ha csupán azon czél szándékoltatik eléretni, melyet a t. miniszterelnök ur ép most fejtett ki, hogy t. i. az illető szónokok más napra beszédüket ne halasszák, azon nagyon könnyű segíteni, és egyszerű módon: például méltóztassék a háznak kimondani, hogy az ülések rendesen 10—3 óráig tartatnak ugyan, de ha valamely szónok 3 órakor még beszél: az ülés csak beszéde végével zárathassák be. (Zaj jobb felöl.) Bocsánatot kérek, ha nem tetszik elfogadni: nem lesz belőle semmi; csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a t. miniszterelnök ur semmi más indokot nem emiitett föl, mint melyet én felemlíteni bátor voltam. Helfy Ignácz: T. ház! Miután az igen t. miniszterelnök ur iménti nyilatkozatában azt mondotta, hogy a megkezdett discussio, csakis abban leli alapját, mert e padokon tegnap az mondatott ki határozottan, hogy azon fegyverrel akarunk élni, miszerint agyon akarjuk beszélni ezen törvényjavaslatot; miután alkalmat erre épen én szolgáltattam, engedje meg a t. miniszterelnök ur, hogy megmondjam, miszerint a dolog épen megfordítva van. Én nem azt mondtam, hogy akartam, szándékom ezen általam sem kedvelt fegyverhez nyúlni, hanem csak azt mondom, hogy ha a t. jobb oldal visszaélve azon hatalommal, mely jelenleg kezében van, mi ránk törvényjavt slatot erőszakolni akar. (Zaj. Föíkiáltások: a többség nem erőszakol, hanem határoz!) Ez alatt azt értem, ha a mikor érveinket tekintetbe nem veszik ; (Felkiáltások jobb felől : Nem dm, mert nincs!) ha a mi érveinket nem czáfolják meg, és azt mondják, mi szavazni fogunk, mert mi akarjuk; ezt neveztem én parlamentalis erőszakoskodásnak, és ép á vesztegetési törvényről levén szó, ehhez kapcsolván az eszmemenetet kimondottam, hogy e választási törvenynyel szemben kimondani azt, hogy a vesztegetések ellen törvényt nem akarunk most hozni, hozzá téve továbbá azt is, mit tudunk, mi nem titok, hogy egyszersmind 5 évre kívánják kiterjeszteni a mandátum tartamát, ez mind arra mutat, hogy összes törekvésük csakis arra van irányozva, hogy a jelenleg kezökben levő hatalmat föntartsák. Erre nézve mondottam, hogy az erőszak, és erre nézve én is kénytelen lennék ezen erőszakhoz, azon fegyverhez folyamodni, melyet a házszabályok megengednek. De ha a t. jobboldal e szándékától eláll, vagy ha a t. kormány azon utat követi, melyet tegnap Simonyi Ernő t. barátom és Debreczen városa igen t. képviselője ma jelölt ki, ha iparkodni íog a felmerült nagy különbségeket tisztességes utón kiegyenlíteni: én soha sem fogok arra gondolni, hogy a ház vitáit bármiként is háborgassam. (Mozgás.) Csernatony Lajos: A miniszterelnök ur azt méltóztatott megjegyezni, hogy a háznak lesz alkalma az órákat is később meghatározni. Azt hiszem, hogy a miniszterelnök urnák ezen nyilatkozata után, talán czélszerü és józanabb eljárás volna, időkímélés s a meddő viták megakadályozása tekintetéből, most határozni meg az órákat, s hogy ha kell azokon változtatni, akkor változtatni, a mikor kell. De ne vitatkozzunk most oly hiábavaló dolgok fölött, melyek csakugyan idővesztegetóssel ugyanazonosak. (Helyeslés bal felől. Ellenmondás jobbról.) Csanády Sándor: T. képviselőház! (Zaj jobb felől.) Hiába ah-gatnak, azért elmondom én a mit akarok. Ha a miniszterelnök ur ragaszkodik a házszabályok 160. §-ához, az ellen nincs szóm, mert e kérdés meg fog újíttatni annyiszor, a mennyiszer bármelyik oldal annak megújítását szükségessé fogja tenni. Azonban ezen esetben szabadjon hivatkoznom a házszabályok 99. §-ára, mely így szól: „Ha oly indítvány terjesztetik elő, mely nem törvény alkotását czélozza, felvételi ideje meghatároztatik, s azalatt kinyomatván, a tagok között szétosztatik." (Nevetés jobb felől.) A házszabályok megszabják az utat, a melyen a miniszterelnök ur indítványa érvényre juthat, méltóztassék tehát azt írásban foglalva beadni, felolvasni, sakkor a ház a házszabályok értelmében intézkedni fog a felett. Zsedényi Ede: Előttem szólott képviselő ur — ugy látszik — nem igen fogta fel a házszabályok 160. §-ának értelmét. (Derültség.) „Az elnök a ház akaratja szerint megnyitja és eloszlatja az ülést, kitűzi a napirendet s azt a teremben kifüggeszteti." Akkor tehát, midőn a ház „akarata"-ról van szó, ez nyilván megmondja, hogy e kérdést tanácskozás tárgyává tenni nem