Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-452

452. országos ülés márczlns 5. 1872. 157 képviselői jogaiuk és kötelmeink teljesítésére, hogy a mely törvényjavaslatot károsnak tartunk: annak ellenében kifejtünk minden lehető erköl­csi erőt, hogy az törvénynyé ne váljék. (Helyes­lés a szélső bal oldalról.) Igaza van Simonyi ba­rátomnak : hogy ha a kormány elejti a válasz­tói jogosultságra vonatkozólag behozott törvény­javaslatot : akkor mi az összeírásokra vonat­kozó rész elfogadása ellen, miután az javítás, gátot nem fogunk emelni. Tehát miért terjesz­tette elő a miniszter ur ezen törvényjavaslatot az utolsó hat hétben? Ez a kormány hibája. Ott a községi törvény, mely máig sincs életbe léptetve, (Igás: Igaz! a szélső hal oldalon) annak helyébe miért nem terjesztette elő a választási törvényjavaslatot, hogy az már most szentesítve lehetett volna, az összeírásokat a választások előtt lehetett volna foganatosítani. Reményiem, hogy elfogja ismerni a központi bizottság t. elő­adója, hogy ha van valaki, a ki az idő rövidsége miatt kárhoztatandó: akkor ez a kormány, mely a törvényjavaslatot ily későn terjesztette be. Itt van pl. a nyitrai vasút melyre nézve ma Simonyi barátom kérdést intézett. Már ezen év közepén ki kellett volna építeni a vonalat és még egy kapavágás sines téve. Ne hozzon a kormány és a Deák-párt oly határozatokat, me­lyeket egy év múlva sem lehet végrehajtani; hanem igenis hozza be azon törvényjavaslato­kat, melyek okvetlenül szükségesek hogy minél­előbb elfogadtassanak. Ami a t. miniszterelnök ur jobbitmányát illeti, az arra nézve jobbitmány, hogy a „lehető­leg" szót kihagyja, azoaban ezzel csak édes madzagot akart nekünk adni; de mi meglátjuk, hogy azon madzag igen savanyu; mert a mi szándékunk és óhajunk az, hogy a vesztegeté­] sek elleni törvény mint legszükségesebb a vá­I lasztási és ineompatibiiitási törvéuynyel együtt | szentesittessék. Én részemről azt nyilvánítom, | hogy óhajtom az ineompatibiiitási törvényt; tar­tok azonban tőle, mert emlékszem arra, hogy „még elleneitektől az ajándékokat se igen higyjétek jóknak", hogy annak mi nem örülhe­tünk. Tehát óhajtom azon törvényjavaslatot: de mégis inkább szükségesnek tartom a vesztegeté­sek elleni törvényt, és ha a kormánynak szán­déka van azon tárgyakban, melyek okvetlenül szükségesek az időt kímélni, ugy hogy a legne­vezetesebbek törvény erejére emelkedjenek, és ha hiszi, hogy ellenében az ellenzék erkölcsi fel­lépése gátot szolgáltat: akkor tegye magát érint­kezésbe a kormány az ellenzékkel; vagy ha : nem vonja vissza azon törvényjavaslatot, melyek az ellenzék megtámadását jogosan idézik elő nem­csak, de kötelessége azokat az ellenzéknek meg­támadni: akkor az ellenzék részéről nem fog ellenzésre, hanem azon valóban a nemzet érde­keit követő törvényjavaslatoknál támogatására ! fog találni. Kérem az elnök urat — minthogy már 3 az óra, — nekem megengedni, hogy holnap folytathassam beszédemet. (Jobb felől; Halljuk! Halljuk! Többen a képviselők közül elhagyják helyei­ket, hosszan tartó zaj.) Elnök: T. ház! Határozatunk van, hogy I 3 óráig tartsuk az ülést. Ha a t. ház azt ha­tározza el, hogy nem köti órához az ülést : ak­kor kívánhatja a beszéd folytatását; de eddig ugy van mondva, hogy 10—3-ig tartjuk az ülést; e szerint tehát holnap 10 órakor folytat­hatjuk. (Az ülés végződik d, u. 3 órakor.)

Next

/
Thumbnails
Contents