Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-452

íoo 462. ©rsíAgosülés márcziRs 5. 1672. mélyeskedőktől számon ne fogná majd kérni azon lelkiismereteket, melyeket önök gyűlöletet ébresztő szónoklataikkal és czikkeikkel, terrorizáltak és elnémítottak. {Zajos helyeslés jobb felől.) Ne hidjék önök, hogy számon nem fogja kérni azon erőket, melyeket, bármi parányiak is azok, melyeket önök ekként elnyomtak. {Élénk helyeslés jobb felől. Nyugtalanság bal felől.) Beszélnek önök, — és ezt igen helyesen teszik, — a vallásszabadságról; és mit látunk mégis % azt, hogy üldözőbe vesznek önök mindenkit, s készek szónoklataik, ezikkeik által átadni a közgyülöletnek, s a közmegvetésnek azt, a ki merészel érveket felhozni vezérök, vagy egyik másik szónokuk indítványai ellen? {Élénk helyeslés jobb felől. Nyugtattanság bal felől.) Beszélnek önök a dohánymonopolium megszüntetéséről, a szabadalmak, a kiváltságok eltörlésétől, Ígérik önök a népnek, és mégis maguknak akarják vindieálni, tulajdonítani a szabadalmat, a kizárólagos egyedáruságot az ellenzékiségből. {Hoszan tartó helyeslés jobb felől; mozgás hal felől.) Köszönöm egyébiránt azo» uraknak, kik megtanítottak bennünket, — értem magamat, — és tán e házon kivül azokat, kik vélem hasonlólag gondolkoznak; {Csanády közbeszól: Kevés as!) köszönet, hogy megtanítottak ily tisztán, világosan látni, melyik nem azon mező, hol a korszerű haladás barátai a lehető legjobban hasznosíthatják csekély tehetségüket a közjó érdekében (Élénk helyeslés jobb felől. Nyugtattanság a bal oldalon.) Várady Gábor t. képviselő ur felém fordulva azt mondotta nekem, hogy hallja már szavaimban a jövő zenéjét, és határozati javaslatomban látja már az alakuló félben levő reform párt képét. {Halljuk!) Nagyon sajnálnám, t. képviselő ur, hogy ha őszinte keble mély meggyőződéséből jönnének e szavak; mert ha csakugyan keble mélyéből mondotta azokat: akkor gúnyolta azon eszmét, mely áthatja a haladás barátait; azon eszmét, mely azt követeli, hogy a- közművelődés, alapjára fektettessenek állami intézményeink, és ha ön agyrémszerü zenéjét látja csak a jövőnek javaslatomban : akkor vigyázzon a t. képviselő ur; mert igen hamar eljöhet az idő, a melyben észre sem fogják venni, hogy minden nemes keblű buzgólkodásuk mellett is azon nemzedék, mely Önökkel együtt Magyarország regeneratiójára lenne hivatva: fájdalmasan bár, de önöket a múlthoz fogja számítani. {Hosszas élénk tetszés a jobb oldalon. Nyugtattanság hal felől.) És most engedjék meg, hogy annyi gyanúsítással, annyi ok nélküli alaptalan, meggondatlan gyanúsítással szemközt tisztázhassam állás pontomat a pártokkal szemben és e részben mint személyes kérdésben szólhassak. (Halljuk! Halljuk! Midőn azt láttam, hogy mind azon hazafias buzgalom mellett, melyet a história fényesen fog vindikálni az önök pártjának, s nem hiszem, hogy volna lelkiismeretes ember, a ki azt önöktől megtagadná, midőn azt kellett tapasztalnom, hogy három évi hosszas országgyűlési működés alatt, ezen különben hazafias buzgalmi párt, a legfontosabb kérdésekben, melyeket legalább én részemről a legfontosabbak közé számitok, nem fejti ki sem azon buzgalmat, sőt azt mondhatni, mintha titkolni akarná érzékét, fogékonyságát ezen kérdések hordereje iránt, legalább okirataiban, diplomatikáikig a ház elé terjesztett beadványaiban és a mi azután tán nem csekélység, — a szavazásnál, midőn ezt kellett tapasztalnom : akkor higyje meg, az^ igen t, képviselő ur, ki nekem a jövő zenéjét veti szememre, — nagyon keserű érzések támadtak lelkemben. Midőn t. i. azt láttam, hogy még a múlt országgyűlés vége felé a boldogult nagyszellemü miniszter ingadozott: vajon ne adjon-e sanetiót a tankötelezettségnek az illető törvény megalkotásánál; midőn tapasztalnom kellett, hogy talán épen az önök támadásai, személyeskedései voltak azok, a mik a minisztert és a jobboldalt abban megerősítették, hogy megvonja a sanetiót a tankényszertől, mert hiszen az, a mit én beszélek, nem egyéb, — önök azt mondák — puszta agyrémnél ; midőn láttam azután az ingyenesség kérdésének előfordultakor, hogy önök ismét azzal jöttek, hogy ez gyermekes beszéd, ez elérhetlen valami; midőn tapasztaltam, hogy midőn én a közoktatásügyi budget tárgyalásakor a tanárok, tanítók fizetéseinek megszabásánál buzgólkodtam önök minő szükkeblüek; s midőn én nemzeti kölcsönről beszéltem, melylyel a sok ezer községben az iskolák hiányait pótolni, a meglevőket korszerüleg berendezni, felszerelni lehetne; akkor mondom voltak önök közül, a kik erre hangosan felkaezagtak; de e mellett mégis megszavazták, a mi már annyiszor és elég keserűséggel hozatott föl, a nagyobb összegeket egészen más czélokra, nem akartam most ismételve megmondani mire, és ez utóbbiaknál még százszorta nagyobb összegeket a fővárosi sugárutra ; és midőn tapasztaltam, hogy minő indokolás utján ejtették el önök a nép iskolai törvény revisióját, e revisiót, melyet indítványoztam, mert csaknem valamennyi tanfelügyelő, iskolai tanács egyhangú kijelentése szerint azt nemcsak végrehajtani nem lehet, hanem igen sok fontos mozzanatának végrehajtását még csak meg sem lehet kezdeni; midőn látnom kellett, hogy az egyetemi; reform kérdésében ismét önök vol-